Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházának U szer. Azt mondotta igen t. képviselőtársam, mennyi éhes gyomrot tudtak volna kielégíteni ezekkel a milliókkal vagy százezrekkel! Bocsánatot kérek, az urak nem egyszer arról beszélnek, hogy miért nincs munkaalkalom. Hiszen a lillafüredi munkák már évekkel ezelőtt kezdődtek és ezek a milliók is az építőmunkásság zsebébe jutottak. De ne felejtsünk el még egyet. Ugyebár itt van Csonka-Magyarország. Azok a gyönyörű természeti szépségek, a Kárpátok... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) En meghallgattam nyugodtan az urakat, méltóztassanak tehát ugyanolyan figyelemmel lenni velem szemben is. (Reisinger Ferenc közbeszól. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek Reisinger képviselő úr!) Éri Márton: Itt maradtunk csonkán, minden természeti szépségeinktől megfosztva, üdülni, gyógyulni már nem is igen van helyünk. Itt van az egy Balaton. Ha a kormány nem csinált volna semmit, az volna a baj; most, hogy csinált valamit, most ez a baj. így nem lehet az igazságot hangoztatni. (Krisztián Imre: Az a legnagyobb baj, amit a szocialisták csináltak.) Mondhatom, nagy élvezettel hallgattam a földmívelésügyi miniszter úr felszólalásában azokat a tevékenységeket, amelyek itt tudomásomra jutottak. Teljes tisztelettel az ellenzékkel szemben, elismerem, hogy kötelessége, hogy kontroll legyen, de furcsa szemüvegen át vizsgálja a dolgokat. (Krisztián Imre: Vörös szemüvegen!) Mindent észrevesz, ami pótlásra vár, vagyis a hibákat észreveszi, ellenben nem veszi észre azoknak a munkáknak eredményét, amely munkákat a kormány évek óta folytat. Nem vagyok gazdaember, szakszerűleg tehát ezekhez a kérdésekhez t nem tudok hozzászólni. Egy azonban kétségtelen tény hogy itt valamit kell tenni, (Farkas István: Végre elismeri !) hogy a kisgazda, a termelő a maga számítását megtalálja. Itt a kormány előáll egy tervvel. Nem mondom és nem akarom azt jövendölni, hogy ez nem fog beválni, sőt akarom hinni, hogy ez előnyös, áldásos lesz s azt a célt, amelyet elérni szándékozunk, el is fogjuk vele érni, hogy a gabonaárakat emeljük. Egyre azonban rá kell mutatnom. Az én szerény 'megítélésem szerint, a mi közgazdasági életünkben a harmónia, .. az egyensúly csak akkor fog igazán helyreállani és állandósulni, ha a mezőgazdasági termelés árai és

r az ipari ágak között ez a nagy differenciálódás, amely ezidőszerint megvan, s amely körülbelül 50 százalékos, leredukálódik r a legcsekélyebbre, vagy legalább is egalizál ódik. Mert amíg ez be nem következik, nem hiszem, ha mindjárt a szociáldemokrata párt is kerülne uralomra, mint kormány, hogy e nélkül itt rendezettebb állapotokat tudna teremteni. Ami a földreformot illeti. ^ röviden csak annyit, hogy én talán inasképp csináltam volna meg. En azt a pár holdat, nem nincsteleneknek juttattam volna. Ezzel nincs segítve rajtuk, hanem igenis megsegítettem volna az egynegyed, egynyolcad holdas kisgazdát. Nincs ugyanis az országban annyi föld, hogy minden fÖldmíveléssel foglalkozó magyar embertársamnak megfelelő ' mennyiségű földet ki tudnék osztani. Ami már sikerültebb volt a földreformban az a kislakások, házhelyek kérdése, ez bölcs és okos dolog volt. A keresztülvitel, már kevésbbé volt megfelelő. Ugyebár beszélünk higiéniáról, esztétikáról és olcsóbbátételről. Ha ez is tőlem függött vonla, úgy csináltam volna ezeket a kislakásokat, mint '. ülése 1930 május 28-án, szerdán. 431 annakidején a földreformválságot. En, mint kormány a vidékek szerint bizonyos típusokat csináltam volna s így építettem volna fel ezeket a kislakásokat a higiénia és esztétika követelményeinek megfelelően s azt mondottam volna: te pedig, aki megkapod, 25—30 év alatt annak árát ilyen és il^en részletekben le fogod törleszteni. Azt hiszem, ez talán megfelelőbb lett volna. Minthogy azonban ezen már változtatni nem lehet, meg vagyok győződve arról, hogy azzal a bölcseséggel, amelylyel ezt a kérdést is kezelik, végeredményben mégis csak végleges megoldásra kerül a sor. Arra volnék bátor most már az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni, hogy kérem őt, gondoljon a hatósági gondozás alá nem tartozó vizek és vízmosások kérdésére. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugy van!) Ugy tudom, hogy a multévi költségvetés tárgyalása alkalmával a miniszter úr már kilátásba helyezte az erre vonatkozó törvényjavaslatnak ide való terjesztését. (Farkasfalvi Farkas Géza: A határozati javaslatot elfogadták!) Melczer László igen t. képviselőtársam tegnap rámutatott, hogy mi van a Sajóval. A Sajó, úgylátszik,; évszázadok óta bajt. okoz, hiszen az első^ legnagyobb bajt is ott kaptuk, a tatárpusztítást.. De ezeknek a folyóknak a romboló hatása nemcsak ott mutatkozik, hanem a többi vidékeken is megvan. En, mint a dombóvári kerület képviselője, érdekelve vagyok a Kapós és a Koppány patakok, illetőleg csatornák szabályozásánál. (Jánossy Gábor: Valamennyien úgy vagyunk! Mindannyiunknak van üyen. vizünk!) A Kapós szabályozása.most történik. Kaptunk már államsegélyt és állaimkölesönt, összesen 950.000 pengőt, ellenben belekerül a munka másfél millió pengőbe. Attól tartok, hogyha ennek a csatornának teljes szabiályoelmarad, esetleg az eddig végzett munkálatok is tönkremennek, illetőleg kárba vesznek, nem érjük el vele azt a célt, amelyet akartunk. Pedig ezen a vidéken — állítom — Magyarországnak legszebb rétsége van, tudniillik a Kapós és a Koppány völgyében. De ha valaki most megnézi például a Koppány völgyét, látja, hogy ott csak káka, dudva terem, és most még legelőnek sem alkalmas ez a régebben nagyon szép kaszáló. (Mozgás a jobboldalon.) Arra kérem a miniszter urat, hogyha mi ezekkel a kéréseinkkel ismétlésekbe bocsátkozunk, mint előbb is mondottam, ebből méltóztassék azt látni, hogy milyen nagy súlyt helyezünk arra, hogy mi nagy területeket akarunk ezzel használhatóvá tenni és ezzel az adófizető polgárok helyzetén némileg segíteni. Van még egy kérdés, az úgynevezett fásítás kérdése. Ugy tudom, hogy a földmívelésügyi minisztériumnak megvolt a terve a fásítás tekintetében, különösen az Alföldet illetően. Ugy tudom, hogy körülbelül 500.000 holdnyi területet kívánt a földmívelésügyi minisztérium befásítani. Nem rajta mult, mult a pénzügyminisztériumon. Végtelenül csodáikokom t. Ház —

j megmondom őszintén — a pénzügyminiszter úr szűkkeblűségén. Méltóztassék csak elgondolni, mit jelentene 15—20 év múlva, ha ez a fásítás megtörténnék. (Jánossy Gábor: Nem szűkkeblűség, szegények vagyunk!) A földmívelésügyi miniszter úr felszólalásában is mondotta, hogy különösen az Alföldön a lakosság a mezőgazdasági termelésnél szükséges trágyát szárítja meg és használja fel tüzelésre, tehát igen drága fűtőanyagot használ. Menyit segítene a fatermelés, de különösen a klimatikus viszonyok megjavítása szempontjából^ ha ezt a programmot végrehajtanák. A földmíve-