Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

4*24 Az országgyűlés képviselőházának sem az ártéri járulék alá eső területek föld­adóját említettem meg, hanem az egész község földadóját, mert azt veszem az egész község terherbíró képességének alapjául, miután kis­gazdákról, földbirtokosokról, általában gaz­dákról van szó, tehát a földadó mutatja va­gyoni erejüket. Amint látjuk, egyes községek az ártéri járulékok következtében a mai nehéz viszonyok között összes földadójuknak 3-szor, 4-szer, sőt nyolcszor meghaladó összegét fizetik ártéri járulékként. Az egyes adófizetőknél, illetve birtokosoknál a helyzet a következő­képp alakul. Akinek földjéből csak kis terü­let esik ártérbe, annak a pár hold ártéri terü­let után fizetendő ártéri járuléka komoly bajt nem okoz. De igen súlyos és csaknem elvisel­hetlen annak a birtokosnak helyzete, kinek földjének negyede, harmada, fele esik ártéri járulék alá. — Egyenesen tönkremenésre van­nak ítélve azonban azok, kiknek birtokuk na­gyobb részben vagy teljesen ártéri területbe esik. — Ezeknél a helyzet a következő képet mutatja: Egyik, akinek összes birtokának ösz­szes földadója 524 pengő, fizet ártéri járulék­ban 3000 pengőt ugyanakkor, amikor tulaj­doniképpen még földadóját sem tudja kifizetni. Egy másik esetben, az illető birtokosnak Ösz­szes földadója 1605 pengő, tehát vagyonos gazda, 9432 pengő ártéri járulékát kell fizet­nie. — A másiknak 668 pengő az összes föld­adója, összes birtoka után, míg 7538 pengő ár­téri járulékát fizet. Ismét másiknak 70 pengő a földadója összes földje után és fizet 2113 pengő ártéri járulékot. Van, aki 2 pengő Í0 fillér földadót fizet, mert birtoka egészen ár­téri területbe esik, ezzel szemben 2415 pengő az évi ártéri járuléka. Másoknak 20 pengő az Összes földadója, fizet 1809 pengő ártéri járu­lékot, 976 pengő a földadója, fizet 15.719 pengő ártéri járulékát. — 52 pengő földadója s fizet 1179 pengő ártéri járulékot. Miből ? Tudni­illik az első probléma az, hogy ezeknek a te­rületeknek körülbelül kétharmadrésze, tehát összesen 78.000 katasztrális, hold ezidőszerint még nem terem, nincs művelés alatt, ennek ellenére az ártéri járulékok ki vannak róva a nem termő területekre is. Vannak egyesek, akinek egyéb földbirto­kuk is van, tehát abból fizetik ezeket a járu­lékokat, de ezeknek a birtokosoknak egyrésze olyan, akiknek ártéri járuléka akkora, hogy azt nem képesek többi vagyonukból kifizetni. Az első baj tehát az, hogy művelés alatt nem álló 78.000 katasztrális hold területre is súlyos ártéri járulékok vettettek ki, akkor, amikor azok• még termővé nem váltak. A birtokosok egyrésze ezt az ártéri járulékot nem tudja fizetni, (Ügy van! Ügy van!) a másik ban, hogy a lecsapolási vízimunkálatok sincsenek még teljesen befejezve. Nem elég a vizet el­vinni, a vizet megtartani is kell tudni. Már most elköltöttük a pénzt a víz levezetésére, a pompás csatornákra. Ezzel azonban csak félmunkát végeztünk. Most következik az öntözési, a^ vízmegtartási munkálat. Erre azonban az érdekelteknek nincs pénzük. Pedig így a vízi munkálatok még nem teljesek. A csatornamunkálatok lényege nemcsak az, hogy mederbe tereljük, levezessük a vizet, hanem az is, hogy kézben tartsuk, odavezethessük, ahol szükség van reá. Szükség van tehát öntözésre, a víz megtartására vízfogókkal, zsilipekkel. A tudósok egyhangú álláspontja szerint ugyanis a dolog úgy áll, hogyha elvittük a vizet, kopár mező, szahara támad ott. (Ügy van! Ügy van!) Gondoskodnunk kell tehát an­nak megtartásáról is, ( hogy ahol szükségem 400. ülése 1930 május 28-án, szerdán. van rá, oda áraszthassam. Enélkül a gazdasági művelés csődöt mond. Tehát még a vízimun­kálatok sincsenek készen s tényleg a csatorna tervezője próbaöntözésekkel igyekszik is erről meggyőzni az érdekelteket. De hát ez újabb pénzbe kerül. Mindezeknél még nagyobb baj az, hogy ez a^ 78.000 katasztrális hold területű föld gazda­sági \ n 'megmunkálásra, átmunkálásra szorul. A művelhetővé tétel külön tudomány és külön költség. Nem várható a kisgazdáktól, hogy megműveltessék, mert hiszen egyrészt nem is értenek hozzá, másrészt pénzük sincsen hozzá. Például a zsombékos és nádas területeken egy katasztrális hold megműveléséhez 100 pengőre van szükség. Honnan van 100 pengője egy kis­gazdának ma erre? Szóval nemcsak azért van baj, mert nem vált ennek a lecsapolt földnek két­harmadrésze termőterületté, de 'baj van azért is, mert még a vízimunkálatok sincsenek tel­jesen elvégezve és ezen felül talajjavítási, ké­miai javítási munkálatok is szükségesek, amelyhez pénz is, a szaktudásuk is hiányzik a birtokosoknak. Eezeket a bajokat már három év előtt észrevették az érdekeltek. Már három év előtt hangoztatták, hogy míg a föld ter­mővé nem lesz, addig egyrészük még a kama­tot sem tudja fizetni. 1927 óta állandóan sür­getik, hogy valamilyen mesroldás történjék, de eddig nem történt semmi. Végre a társulat vé­leményező bizottsága 1929 december 13-án a kormánynál egy memorandumot terjesz­tett elő % kérve, hogy a tőketörlesztés kezdete kitolassék, legalább a kamat engedtessék le 7'5 százalékról 5 százalókra és azonkívül hosszú lejáratú amortizációs kölcsönné változtassák át ez a tizenöt év alatt visszafize­tendő kölcsön. December 13-ika óta azonban a kérelem tárgyában máig sincsen döntés, el­lenben ott áll a Dunavölgye népe, hol ez a kér­dés hét választókerületet érint a legnagyobb bizonytalanságban és nyugtalanságban. Fi­zetni nem tud, kérelmük tárgyában döntés nincs. Pedig ez a derék nép megérdemli, hogy egyébként is nehéz helyzetében e létérdekét érintő kérdésben sürgős, kedvező döntés tör­ténjék. Aki tud, fizet, mert kötelességét tel­jesítő nép ez, de sokuknak adófizető képességét támadja meg az ártéri járulék. Országos érdek az, hogy adóalanyok el ne pusztuljanak s ezért hozom a kérdést a kép­viselőház elé. Kérem a kormányt, sziveskedjék sürgősen cselekedni, (Helyeslés.) mert a nép nyugtalan,^ a nép izgatott és intézkedést vár. Ma már az, amit a véleményező bizottság 1929 december 13-án kért, az érdekelteket nem elégíti ki. — Hiszen sokan vannak, kik nem termő földjeik után kamatot sem tudnak fizetni! Pár év alatt földjük sem lesz termő. Vakszíkek, zsombékok, nádasok művelhetővé tétele sok időbe ikerül. Ez a nép fizetni alkar, de most egy részük fizetni nem tud. Joggal hivatkoznak arra, hogy országos érdek, hogy ne menjenek tönkre. (Jánossy Gábor: Igazuk van!) Azt kívánják tehát, hogy a lecsapolásra adott kölcsönösszeg, fele nekik talaj javítási segélyként engedtessék el, mert 123.000 ka­tasztrális hold olyan föld, melynek nagy része szikes, homokos, zsombékos nádas, mocsaras föld, nem bír el 5,700.000 aranykorona terhet Nem bírja még akkor sem el, ha termőföld lesz belőle. Túlnagy ez az 5,700.000 aranykorona ilyen minőségű földre. Pelét tehát állam­segélynek kellene törvényhozásilag minősíteni s mint talajjavítási segélyt elengedni. Éppen elég teher az 5,700.000 aranykorona fele is, mondják az érdekeltek. Hisz ehhez holdanként

Next

/
Oldalképek
Tartalom