Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházának $ kivitelünk, akkor az az állandó követelés nyil­vánult meg a kormánnyal szemben, hogy tessék valamit tenni, hogy az a nagytömegű bor, amely itt tárolva van, valahogyan pénzzé legyen át­alakítható és külföldre legyen szállítható. Arii­kor nagy áldozatokkal megcsináltuk az ehhez szükséges propagandát és az eredmények, ame­lyekre hivatkoztunk, már itt felmutathatok, akkor jön a kritika és mindezeket elítéli és be­szüntetendőknek véli. (Kuna P. András: Üz­leti irigység!) Három év alatt összes borkivi­telünk tizenkétszeresére emelkedett. (Ügy van! Ügy van!) A svájci borkivitel, amelyről a kri­tika külön elítélőleg nyilatkozott, harmincszoro­sára emelkedett. (Éljenzés és taps jobbfelöl és a középen.) Ha nagy szőlőtermelésünket meg akarjuk menteni és mindazokat a közgazdasági és szociális szempontokat, amelyek ehhez fűződ­nek, mérlegre rakjuk, szabad-e akkor a kriti­kának azt mondania, hogy ne tegyen a kormány semmit, vagy hogy amit tett, rosszul tette 1 ? A kritika azoban véka alá rejti á maga ideáit, hogyha ez az intézkedés rossz, mi volna a jobb? (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Felkiáltások a jobboldalon: Nincs nekik!) Az akciók igazo­lására vagvok bátor felhozni mindezt. A kritika azt is mondotta, hogy az akciók azért rosszak, mert nem mindenki kap En sze­retném, ha mindenki kapna, mert hiszen ne­kem az az érdekem, ^ hogy mindenkinek adjak. De most az a kérdés: adhatok-e én hízlalási kölcsönt annak, akinek nem kell hízlalási köl­csön, adhatok-r én baromfikölcsönt annak, aki­nek nem kell baromfikölcsön? Adhatok-e én vetőmagot vags műtrágyát annak, akinek erre nincsen szüksége, vagy akinek nem kell? Mind­ezeket az akciókat tehát nem lehet úgy lebonyo­lítani, hogy mindenki kapjon, mert a szerint bonyolítjuk le ezeket, ; hogy ki és hogyan van ráutalva ezekre, azt nézzük, hogy kinek is van rá szüksége. Különösen az úgynevezett tyúkkölcsön, amely már valóságos szállóigévé válik, képezi állandó kritika tárgyát. (Farkas István: A tyúkkölcsön körül vannak azért bizonyos dol­gok!) Én szerelnék konkrétumokat hallani, t. képviselő úr. Tessék nekem konkrétumot mon­dani, amelyet én még nem hallottam. (Farkas István: A píuzügyi bizottságban méltóztatott hallani ! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Méltóztassa­nak tekintetbe venni azt, hogy nemcsak mi törjük a feiünket ezeken a kérdéseken, mások is törik a fejüket, különösen a baromfitenyésztés terén az összes államok olyan verseny termelést fej­tenek ki, hogy ha mi itt lemaradunk, ezt igen érzékenyen fogjuk megérezni ebben a termelési ágazatban, mert éppen a legkisebb emberek­nek, — mint ahugy méltóztattak r látni, a leg­utóbbi baromfistatisztika alapján — a húsz holdon 'aluliákitak kezében van^ a baromfi 90%-a, ez tehát olyan termelési ág, amelyre gondot kell fordítanunk, amelyet fejleszteni szociális szempontból is kötelességünk. Ha mi itt lépést nem tartunk, akkor elveszítjük a pia­cot a külföldön, ahol most már a minőség dönti el azt, ki tudja a piacon megtartani pozícióját, ahol most mái 60 grammon aluli tojás csak mint harmadrendű,, mint selejtes tojás kerül piacra, ahol ha utazik az ember, lépten-nyo­mon látja az uj baromfifarmokat, .ahol min­denütt forszírozzák ezt a^ termelési ágat. Ha mi piacképes • s megfelelő márkájú tojást nem tudunk termelni, akkor teljesen le fogunk m/a­radni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Áldoza­tok árán sem tudtunk előremenni, kivitelünk egy-két millióval visszaesett annak ellenére, Jiogy nagyjelentőségű exportot értünk: el e te­'0. ülése 1930 május 28-án, szerdán. 415 kintetben; de ha nem fejlesztjük termelésünket és ha nem őrizzük meg a piacképes márkát ezen a téren, akkor rendkívül hátrányos hely­zetbe fogunk 1-erülni és a piac a mi produk­tumainkat cs^.j- mint selejteseket fogja fel­venni. (Sándor Pál: Az ön pártjából, a kor­mánypárt részéről támadták ebben a miniszter urat!) Ha éj; mindenkinek baromfikölcsönt akarnék adni. akkor a kérdést nem tudnám megoldani. Meg tudjuk azonban oldani úgy, ha nemesített baromfifarmokkal t teletűzdeljük az egész országot. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) és így a verseny révén olcsóbbá tesszük a tényésztoj ást és a napos csibét és Jehetővé tesszük az egész.ország részére, hogy évről-évre nagyobb mennyiségben alakíttassa­nak át a tenyészetek. így fogunlk minél hama­rább célhoz juiri. A kritika ezt mind elítélte, de nem hallot­tam egy gondolatot sem, hogy a kritikusok hogyan látnák a kérdést helyesebben megold­hatónak. Kijelentem, hogy azt a módot, ahogy ezt a kérdést elintéztem, helyesnek, célravezető­nek tartom, de nem mondom, hogy nem foga­dom el, ha valaki okosabb, jobb dolgot tud javasolni. Ilyet azonban mind a mai napig még nem hallottam. Az Összes hiteleket teljes garancia mellett nyújtottam, az összegből tehát egy fillér sem fog elveszni; nyilvántartom, hogy a produktu­mok miként osztatnak szét az egész országban és a tenyésztőjásóknak és a napos csibéknek nagyon nagy tömege kerül kiosztásra, úgyhogy nézetem szerint ezen a téren rövid idő - alatt nagyobb sikert fogunk elérni. Azt hiszem azonban, a nagy nyilvánosságot nem az érdekli, hogyan rekrimináíunk és kriti­zálunk, hanem inkább az érdekli, mint szándé­kozik a kormány tenni, hogy az országot ebből a nehéz gazdasági helvzetből kivezesse. (Ügy van! Ügy van! — Halljuk! Halljuk!) Ebben a nagy kérdéskomplexusban az én fő-fő felada­tom az, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődő­képességét és jövedelmezőségét biztosítsam. A hitelkérdésről a pénzügyminiszter úr fog nyilat­kozni; én csak nagy általánosságban annyit vagyok bátor jelezni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a küszöbön levő nagy külföldi kölcsön leg­nagyobb részének a mezőgazdaság alátámasz­tása célját kell szolgálnia. (Helyeslés jobb felől és a középen.) A mezőgazdaság alátámasztását kell szolgálnia azért, mert mindannyian meg vagyunk róla győződve, hogy a mai kamatozás mellett a mezőgazdaság nem 1 exisztálhat, ter­melni nem képes. (Ügy van! Ügy van!) Az el­adósodott kisember matematikai pontossággal ki tudja számítani, mennyi idő alatt fog tönkre­menni, (Ügy van! Üav van!) mert & r mezőgazda évente csak egyszer arat és nem képes tőkéjét négyszer-ötször megforgatni. T. Ház! Az ide termés értékesítésére vonat­kozólag azt gondoltam, (Halljuk! Halljuk!) hogy a költségvetéssel kapcsolatban már a rész­letekről is teljes mértékben módomban lesz tájé­koztatni a t. Házat, azonban még ma sincs vég­leges döntés azoknak a módszereknek elfogadása tekintetében, amelyek tárgyalás, alatt vannak. (Szilágyi Lajos: Elkésünk!) Nem fogunk t el­késni, mert napok kérdése, hogy ez eldől, és. az egész akciót munkába vesszük. Csak" annyit vagyok bátor jelezni, hogy raktárhálózat, kiépí­tését tartjuk szükségesnek, (Helyeslés a jobb­és a baloldalon.) nem építéssel, hanem a meglévő raktárak bérbevételével. (Helyeslés. a jobb- és a baloldalon.) A termésértékesítés szempontjából fő gyüj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom