Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

Az országgyűlés képviselőházának 3 elfogadott határozatokban, ezzel szemben Magyarországgal, amelynek elvették területe kétharmadát, amely már eddig is rettenetes nagy összeget fizetett, olyan hangon beszélnek, amilyen hangon még Bulgáriával sem beszéltek. Miért beszélnek ilyen hangon? Mert tudják azt, ihogy azt az egyességet, amelyet a német kormánnyal kötöttek, olyan parlament rati; fikálja, amely parlamentben a nép képviselői ülnek és nem akarták megnehezíteni a német kormány helyzetét azzal, hogy olyan feltételeket, olyan nüanszoíkat vesznek be az egyezménybe, amelyek esetleg alkalmasak arra, hogy szélsőséges hangulatot teremtsenek a német népben ezekre az egyezményekre vonatkozóan. Magyarországgal szemben ilyen aggályai ott senkinek nem voltak, mert tisztában voltak azzal, hogy a magyar parlament egy álparlament, amelynek semmi köze a magyar néphez. (Zaj és élénk ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyra térni. Ezek a megállapítások alkotmányunkba és sarkalatos törvényeinkbe ütköznek, miért is kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen megállapításoktól tartózkodni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Ez tudott dolog.) A képviselő úrnak semmi joga sincs közbeszólni. (Györki Imre: Miért? Megválasztották, joga van! — Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbaloldkilon. — Br. Podinaniczky Endre: Halljuk az elnököt!) Úgyszintén a többi képviselő uraknak sincs joguk közbeszólni. (Zaj.) I Peyer Károly: Ennek a parlamentnek nívója és belső értéke sokban különbözik a német parlamentétől és a német parlamentben ülő képviselők felelőssége sokkal tovább terjed. Nemcsak odáig terjed, hogy bizalommal legyenek a kormány iránt, hanem egyúttal tekintettel kell lenniök választóikra és választóik teherbírására is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez jut kifejezésre ezekbén az egyezményekben és ha végigvágtak Magyarországon ezekben az egyességekben, ez a végigvágás szól annak a rendszernek, amely rendszer oda küldte képviselőit, mert tudják, hogy annak nem kell parlament, nem kell nép, ott nem kell félni semmiféle néphangulattól, népképviselőktől, mert a magyar kormány olyan eszközökkel rendelkezik, amelyekkel minden egyezményt el tud fogadtatni. E mellett azután idehaza is megtörtént a megfélemlítés minden lehetőségének alkalmazása. Igénybe vették annak a kevés szabadságjognak korlátozását, amely eddig még megvolt. A sajtót megfélemlítették, hogy ne merjen a hágai egyezményekről éles bírálatot írni. (Jánossy Gábor: Mivel félemlítették meg?) Ez legjobb bizonyíték arra, amire sehol a világon nincs példa. Németországban a legszélsőbb agitáció folyt a Young-tervek ellen és ott még a köztársasági elnök személyét is bevonták a szélső nacionalisták az agitációba. (Jánossy Gábor: Nem ártott neki! — Zaj. — Farkas István: Itt még Bethlen Istvánról sem lehet írni!) Nem hiszem, hogy egyetlen német lap port kapott volpa, amiért ebben a bírálatban tovább mert, mint talán szükséges lett volna. Egyetlenegynek sem kellett ezért odaállnia az ügyész elé és az előtt az ügyész előtt felelnis, aki az igazságügyminisztertől kap utasítást a vádemelésre. A Népszava 18 pert kapott azért, mert bírálatot mert mondani a hágai egyezményről és kifogásolta azt, hogy a nép összeségéből egyeseknek adjanak javakat. Sehol sincs arra példa, hogy a 91. ülése1930 május lU-ên, szerdán. 33 közvélemény megfélemlítése olyan eszközökkel történnék, mint ahogy nálunk történik. A gyülekezési jog és a sajtószabadság nálunk csak fikció. (Farkas Gyula: Kérdezze meg a csehországi magyar újságokat! — Fábián Béla: Csak nem akarja, képviselő úr a cseheket követni?) Ha én azt írnám itt Budapesten, amit a prágai magyar újságnak meg lehet írni, vagy azt mondanám el ebben a magyar parlamentben, amit a prágai parlamentben a magyar képviselők elmondhatnak, akkor én már régen nem ülnék itt ezen a. helyen, önök már találták volna módot, hogy engem mandátumomtól megfosszanak. (Zaj.) Elnök: A képviselő úr szólásszabadságát senki sem korlátozza. Az egész Képviselőház megállapíthatja, hogy a képviselő úr teljesen zavartalanul, mindenféle korlátozás nélkül elmondhatja a maga véleményét, legfeljebb abbói a szempontból van korlátozva a képviselő úr, ha a parlamenti illembe, vagy a házszabályokba ütköző kifejezéseket ihásznál. (Farkas István: Ez nem ütközik az illembe! Ez tények megállapítása!) A képviselő urat nem is kívántam korlátozni, csak arra a kijelentésére tettem megjegyzést, mintha a képviselő úr nem mondhatná el itt a magyar parlamentben függetlenül és szabadon a maga véleményét. Ez nem felel meg a tényeknek, a képviselő úr szólásszabadságát a házszabályok keretén belül senki sem korlátozhatja. (Farkas István: Ne provokáljanak! — Zaj.) Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni, általában kérem a képviselő urakat, hogy nyugalmukat és higgadtságukat méltóztassanak megőrizni, hogy egy ilyen fontos, nagyjelentőségű tárgyat megfelelő nyugodtsággal és higgadtsággal tárgyalhassunk le. (Propper Sándor: Az elnöki enunciáció beleszámít az időbe?) A képviselő úr közbeszólása mindenesetre beleütközik a házszabályokba. Ne vegye el a képviselő úr a szónoktól az időt! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Peyer Károly: A másik körülmény, amely ezeknek a súlyos feltételeknek megállapításánál közrejátszott, az a tévhit, amely Magyarországról el van terjedve, amely tévhit szerint Magyarország annak ellenére, hogy ilyen szomorú sorsra jutott a háború után, még mindig jólétben van. A miniszterelnök úr tegnap itt Rassay képviselő úrral szemben vitatta, hogy kül földön ilyen a hangulat, bár úgy emlékszem, — igen jól emlékszem, és többen is emlékszünk rá — hogy a miniszterelnök úr maga is ezt a kije lentést használta s rámutatott arra, hogy e tévhit következtében mennyire megnehezült a magyar kormány helyzete. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az, hogy én már a külügyi bízottság ülésén is rámutattam, hogy ez a tévhit bizonyos jelenségekre támaszkodik, amely jelenségek alkalmasak arra, hogy az idejövő idegent elkápráztassák attól, ami itt van és ennek az elkápráztatásnak következtében tényleg nem látja a nyomort olyan módon, olyan arányban, mint ahogy ez tényleg van. Annak az idegennek, aki idejön, nem nyomják a kezébe az anyanyelvén megírva például a pénzügyminiszternek minden hónapban^ kiadott jelentését, amelyben a fizetésképtelenségekről s a csődökről van szó. (Propper Sándor: Bankettet rendeznek a tiszteletére!) Nem látjuk azt, hogy adnának neki .tájékoztatót arról, hogy milyen alacsony bérből él meg ma a magyar munkásosztály, a tisztviselőosztállyal együtt. Nem adnak kimutatást arra nézve, hogy nemcsak a, húsfogyasztásban, de már a kenyérfogyasztásban, a cipő fogyasztásban és a kékfestő által készített anyagnak, a legolcsóbb ruhaanyagnak fogyasz6*