Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-398
Àz országgyűlés képviselőházának S ezer franknál többet akar betenni, akikor már el sem akarják fogadni a betétet, szívességnek tekintik, bogy elfogadják a pénzt, és ha a takarékbetétek után ma még 2%-ot fizetnek, akkor azt hiszem, nagyon sokat mondok. Nálunk pedig, nem tudom, milyen propagandát kell kifejteni, hogy a pénzintézetek nagyobb forgalomra tudjanaik szert tenni, illetőleg nagyobb betevőket tudjanak szerezni. Látjuk, hogy Svájcban ez nagyszerűen bevált, miért nem lehetne tehát ezt lekopírozni és arra törekedni, hogy lebontva mindazokat a naest^rséííes akadályokat, amelyeket esak nemzetiségi gyűlöletből létesítettek, amelyeket gazdasági érdekei védelmére a kapitalizmus állított fel ezen akadályok félretevésével: a népek tényleg a kibékülés szellemében nyújtsanak egymásnak testvéri kezet, ami egyúttal lehetővé tenné, hogy a népek egymás jogait tiszteletben is tudják tartani. Csak arra kívánok rámutatni, hogy éppen a napokban tartotta a román szociáldemokratapárt a maga kongresszusát. Nem haladhatok el szó nélkül azon jelenség mellett, hogy a román szocáldemokratapárt a legerőteljesebben követelte a komgresszusán elfogadott határozati javaslatban a kisebbségek jogainak tiszieletbentartását s ennek a pártgyűléseken s a parlamentben is kifejezést adott. Bárhová mennek, mindenütt azt fogják látni, hogy nein a konzervatív, nem a klerikális irány az, amely a népek kisebbségi jogainak tiszteletbentartását követeli, hanem mindenütt a szociáldemokratapárt képviseli azt az irányzatot, amely követeli a kisebbségi jogok tiszteletbentartását. Én a magyar kormány külpolitikáját, amelyet folytat, alapjábanvéve rossznak tartom. Már az elindulás is rossz volt, amiben talán nem a mai külügyminiszter úr a felelős, hanem az elődje, aki ezt neki örökségül hagyta. Végzetes hibának tartom az olasz orientációt, újból hangsúlyozom: végzetes hibának tartom Magyarországra gazdaságilag és politikailag is. Gazdaságilag ez a barátság egyáltalán nem ér semmit. Rámutattunk már számtalanszor, hogy gazdaságilag előnyt ez csak Olaszországra jelent. Ha volna időm, számokat sorolhatnék fel és azokkal bizonyíthatnám be, hogy amióta az olasz barátsági szerződést megkötöttük, azóta az olasz bevitel Magyarországra lényegesen emelkedett, ezzel szemben, egéiszen a múlt évig,' Magyarország gabonakivitele Olaszországba lényegesen csökkent, s csak a legutóbbi évben volt valami emelkedés a gabonakivitel tekintetébem Olaszország, amely politikailag ellentétben áll Szovjet-Oroszországgal, mégis szíveseben vásárolt a szovjettől gabonát, mint a vele politikailag jóbarátságban élő Magyarországtól. Ez különben egyúttal válasz arra is, amit az előttem szólott t. képviselő úr mondott, hogy itt erkölcsiekben kell keresni az egyességet alapját. Látom iazt, hogy az erkölcsieken milyen hamar túlteszi magát még a velünk a legszorosabb barátságban élő olasz is s amikor arról van szó, hogy olcsóbban vásárolhat gabonát a szovjettől, iákkor â szovjettől vásárol és nem vásárol tőlünk, hanem igenis keresi azt, hogy hol tud valamit olcsóbban kapni. Például a mi magyar bányáink nagyszerűen exportáltak Olaszországba szenet. Abban az időben, amikor Angliában sztrájk volt, elláttuk majdnem egész Olaszország szükségletét s nyomban, amikor az angol sztrájk megszűnt, majdnem már az útközben lévő vonatokat is visszaküldték, hogy nem kell s újból az angol szenet vették igénybe. Miért? Akkor miért vagyunk gazdaságilag olyan szoros barátságban Olaszországgal, ha azt látjuk, hogy ezekben a kérdésekben, ameí. ülése 1930 május 26-án, hétfőn. 333 lyekben tényleg rá volnánk szorulva, rajtunk segíteni nem tud, egyáltalán nem áll rendelkezésünkre, pedig ha a magyar szén megfelelt nekik az alatt a félév alatt, míg Angliában sztrájk volt, akkor valószínűnek tartom, hogy megfelelne később is, a magyar gazdasági életnek pedig kiszámíthatatlan előnye volna abban, ha ilyen nagy fogyasztóterületet meg tudna szerezni. Ne méltóztassék itt arra hivatkozni, hogy politikai ikérdésekben az erkölcsiek az irányadók. A politikai kérdésekben mindenkor a gazdasági érdek az irányadó (Rassay Károly: Ez igaz!) és egyetlenegy állaim sem hajlandó az ő gazdasági érdekeit alárendelni egy más felfogásnak, hanem mindenkor és mindenekelőtt a maga gazdasági érdekeinek szempontjából bírálja el a kérdéseket. Ezt látjuk elsősorban Olaszországnál, amely velünk szövetségben, barátságban van s mégsem tőlünk vásárolja szükségletét, hanem vásárolja aittól az államtól, ïamely politikailag a másik ponton van vele szemben: az orosz szovjettől. En magát az olasz politikát az európai politika szempontjából is veszélyesnek tartom. Veszélyesnek tartom pedig azért, mert Olaszország a rakoncátlan gyerek szerepét játssza ma Európában. (Gáspárdy Elemér: Nem baj az! — Jánossy Gábor: Önérzetes nemzet!) Láttuk ezt azon ia konferencián, 'amelyet az .angol kormány (meghívására tartottak hónapokon keresztül s amelynek az lett volna ,a célja, hogy a tengeri leszerelés kérdésében valamilyen egyezséget hozzon létre. Ugy tudom, hogy ez az egyezség csak azért nem volt végrehajtható, mert Olaszország vonakodott hozzájárulni egy olyan megegyezéshez, amelyről feltételezhető, hogy az ő érdetkei ellen van. Nem ismerjük ezeknek a kérdéseknek részleteit közelebbről, nem tudjuk, hogy mik voltak ezek a különbségek, de azt látjuk, hogy Olaszországban szinte operettszerűen ismétlődik meg minden hónapban egy nagyhangú kijelentés, amely hol az olasz határra, hol a tengerre küldi ki az olaszokat, s a végen azután minden marad a. régiben. Ez hozzátartozik ahhoz a kormányzati rendszerhez, amely uralkodik akár a szovjetben, akár Olaszországban. Elnök: Kérem, képviselő úr, a »értő összehasonlításoktól méltóztassék tartózkodni. Peyer Károly: Bocsánatot kéreik, miért sértő? Kire sértő? Oroszországra sértő? (Zaj.) Elnök: Tessék az elnöki figyelmeztetést figyelembe venni és méltóztassék folytatni beszédét. Peyer Károly: Én külpolitikai bírálatot mondok^ Ha az olasz nem tartja magára sértőnek az orosz búzát megvásárolni a magyar helyett, (Rassay Károly: Ez így van!) akkor nem lehet sértő az, ha összehasonlítom, őket. Ez hozzátartozik ahhoz a kormányzati módszerhez, amely akár az egyik államban, akár a másikban megvan. Mindig kell ilyen nagy bombasztikus kijelentéseket tenni, amelyek alkalmasak arra, hogy a tömeget egy darab ideig elkápráztassák, s azután a végén nem marad más hátra, mint a nyers erő szak % amellyel kormányoznak az egyik oldalon is és a másik oldalon is. Minden olyan állam, amelyet diktatórikus módon irányítanak és vezetnek, veszélyt jelent azoikra az államokra, amelyeket demokratikus alapon kormányoznak. Az orosz szovjet^ éppen olyan veszélyt jelent az európai békére az egyik oldalon, mint az olasz fasizmus a másik oldalon, amely állandóan csörgeti kardját
