Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

Az országgyűlés képviselőházának 398. ülése 1930 május 26-án, hétfőn. 329 maztatva az ő javára soiha sem lesznek végrehajtva, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) továbbá, hogy a jövőben, ha valami állandó, maradandó szerződés akarna keletkezni, kultúrnemzetként ezt a nemzetet lehet imég a világ bankárainak is akceptálni. Nem tudom kifejteni, milyen érdekes átalakulás van világgazdasági és világpolitika között, hogy miképpen megy át a nemzetközi tőke a külpolitikába, hogyan alakul át a nemzetközi tőke minden intenciója európai külpolitikává. De ebben nem jelentéktelen momentum a fizetőképesség bebizonyítása, a szótartás. Végeredményben, ha Briand koncepciókkal jön elő, akkor számolnia kell azzal, hogy csak azokra támaszkodhatik, akiknél a szótarszerződés tiszteletbentartása, a fizetőkészség bebizonyítása fennforog. Nem mondhatnám azon körülöttünk keletkezett, nagyhatalmi mániában r szenvedő új egységekről, hogy dicsekedhetnének ilyen tulajdonságokkal. S ha én rezignációról beszéltem azzal kapcsolatban, hogy mi az atmoszféra kedvéért mennyi áldozatot hozunk, ilyen vonatkozásban vélem feltalálni azt az előnyt nemzetem részére, amelyet biztosíthatok a jövő alakulás folyamán. Ha az egész párizsi egyezménynél nézem a szerződést, meg kell állapítanom, hogy már magábanvéve az a ténykörülmény, hogy magánegyéneknek, állampolgároknak az állammal szemben támasztható jogigényét ők a népszövetség és a nagyhatalmak asszisztenciája mellett államközi jogügyletté tudták átalakítani, ez bizonyítja, hogy nem tartják be a szerződéseket. (Ügy van! Ügy van! .jobbfelől és a középen.) Végeredményben ; kénytelenek voltunk látni azt a kolosszális változást, hogy egy magánfélnek egy állammal való jogügyletét ők a békeszerződés flagráns 'megsértésével átalakították államközi jogügyletté és ennek alapján keverhették bele ezen magán jogügylet keretébe a jóvátétel kérdését. A jóvátétel kérdése egyáltalában nem is lehetett okozati összefüggésben a 250. § alapján emelt igényekkel. Vájjon nem sértették-e meg a szerződést, amikor Románia egyszerűen megtagadta bíró kiküldését és lehetetlenné tette az egész eljárás lefolytatását? Es vájjon beszélhetnek-e nemzetközi jogról ebben a kérdésben, amikor nem érvényesült kényszerjogszabály, amely kényszerítette volna Romániát a szerződés pontos betartására, — az adott körülmények között egy B-kassza — amely kimenti abból a zavarból a nyugateurópai államokat, amelybe a kisentente-államok renitenciája őket is juttatta? A kisentente-államok az államszuverenitás őrületében túltették f

magukat az egész békeszerződésnek reájuk nézve kedvezőtlen intézkedésein. S ha nézem, látom, hogy keresztül is vitték ezt a szándékukat. Látom, hogy az egész szerződésen keresztül érvényesült az ő tételük, hogy az államszuverenitás jegyében jogosan intézik^ el mindezeket a kérdéseket. A 250. § sziklaszilárd alkalmazhatóságában nem tudok hinni akkor, amikor a 250. § az optánskérdes megindítása alkalmával is ilyen eredménnyel lett alkalmazva. Egy relativitással, egy atmoszférával állunk szemben, de ez az atmoszféra kizárólag és egyedül részünkről kíván áldozatokat. Ezért mondom, hogy nem analizálom jogi alapon a párizsi egyezményt, híanem azt mondom, hogy egy reánk erőltetett szerződésnek reánk erőltetett utószerződésével állunk szemben. Én eddig nem tapasztaltam nemzetközi viszonylatban, hogy a kisentente-államok és a nyugati hatalmak — különösen a kisentente-államokról beszélek — alávetették volna magukat a kötött szerződéseknek. Nagyon tartok tőle, hogy a kivitel igazolni fogja ezt az én aggályomat. De nagyon csalatkoznám, ha most, amikor egyes nagy közgazdasági és politikai súlyú államférfiak a jövő alakulásáról beszélnek, el is^ hinnék azt, hogy a Young-terv maradandóságot jelent. Kétségtelen dolog, hogy Németország belső helyzete sakkal forrongóibb, s nem fognak tudni állandó nyugalmat teremteni Európában egy nemzet gazdasági teljesítőképességének 100%-os kihasználása mellett. Ha tehát én utópisztikus memorandumokról tárgyalok, és ez áll a szemem előtt, akikor kétségtelen dolog, meg kell állapítanom, hogy hiába a külső struktúra, hiába a nemzetközi fizetések bankja, ha a megállapított szerződések túlontúl nagy terhet rónak az egyes nemzetekre, mert akkor csak idő kérdése az, hogy mikor lesz erősebb az élet a szerződéseknél. Az én állásfoglalásomnál fogva ez természetes dolog. En tudniillitk erőszakkal állok szemben a negáció jegyében. Magától ^értetődik, hogy az élet alakulása csak áz én állásfoglalásomhoz hozhatja közelebb a megoldást, mint azokéhoz, akik azt hiszik, hogy egy szerződéssel petrifikálni tudták az élet körülményeit. Látjuk, hogy sem politikailag, sem gazdaságilag nem tudják állandósítani, konszolidálni a normális megélhetést biztosító életviszonyokat. Amerika és Európa egymás közötti harca, amely gazdaságilag tagadhatatlan, olyan adottság» hogy ehhez kell alakítani egész Európa gazdasági életét és politikai viszonyait \%. A gazdasági körülmények igen súlyosan érintik ma a külpolitika irlányát, hiszen, lényegében talán az utóbbi időben ez volt az egyedüli indítóok, amely egyes nemzeteket cselekvésre késztetett. S bár én nem vitatom a gazdasági kérdések kizárólagosságát, mert hiszen az erkölcsi erőknek szupremáciáját minden körülmények között állítom, vallom és bizonyítani is tudom azoknak sikeres végső eredményét a küzdelemben, mindannak ellenére kétségtelen, hogy a gazdasági okok döntő jelentőségű tényezők. Es ez a nagy világkrízis, amely ma gazdaságilag jelentkezik, végeredményben kétségkívül olyan probléma, amelyet meg kell oldani és ezt a problémát nem lehet megoldani, ha például egyik fél részén sincs meg az őszinteség. Briand koncepciójában éppen azért nem tudok bízni, mert nincs meg benne az őszinteség. Mert csak két axiómából indulhatnak ki. Az egyik: Európát gazdaságilag egy nevezőre hozni Amerikával szemben; a másik: Európát gazdaságilag egy nevezőre hozm egy Amerikával való gazdasági megegyezés kérdésében Az Amerikával való gazdasági megegyezés kérdésében ezt a száz- és ezerféle gazdasági kü1 önérdeket egy nevezőre hozni, utópia. Aláíromamit Beck 1 képviselőtársam mondott. En is utópiának tartom. Ha csak egyet ragadok \S például, itt van a világtermelésben az autó-kérdés. Mikor fogja konoedálni az autógyártás kérdésében Amerika azt, hogy ne az ő szupremáciája érvényesüljön'? (Beck Lajos: Most is az érvényesül!) Csak ezt az egy kérdést ragadtam ki, de kivehetnem a gabonatermelés kérdését is. Hogyan gondolják, hogy Amerika alárendelje világgazdasági érdekét ebben a kérdésben, a gabonatermelés kérdésében'? Hogyan lehet az európai agrárállamok érdekét Amerikával szemben megegyezéses alapon biztosítani. Nem lehet. (Ügy van! a jobboldalon.) Észszerű dolog csak az lenne, hogy Európát gazdaságilag megszervezzék Amerikával szemben. Megjegyzem, hogy talán ez volna a köny49'