Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 397. ülése 1930 május 23-án, pénteken. 301 útrendészetet ebből a szempontból kissé szigorúbb kezelés alá venni. Ezek az intézikedések a külföldön már régen életbe vannak léptetve. Itt is igen méltányosan jártam el. Már félévvel előbb adtam ki a kódexet, de mindenki csak január 1-én ismerte meg és akkor is még egy félévig, július 1-éig ú. n. méltányossági időt kapcsoltam be, hogy a köztudatba jobban átmenjen. Méltóztatnak tehát látni, hogy már magunktól is mindent elkövettünk abból a szempontból, hogy a nagyközönséget zaklatásnak ne tegyük ki. Időt adunk arra, hogy rendelkezéseink az életbe átmenjenek. Addig kihágásokat nem konstruálunk, nem is engedünk feljelentéseket tenni és csak -a félév elmúltával, ami július 1-ével fog bekövetkezni, fogunk az illetőkkel szemben eljárni. Előre is kijelentem: az én utasításom úgy szól, hogy az ebső időben lehetőleg szigorúan bírálják el ezeket az ügyeket. Ha ebben a tekintetben eredményeket akarunk elérni, akkor nem tudunk más eljárást követni. Ez megfelelő praxis alapján van így. (Gál Jenő: A harmadik fórum előre utasítja a rendőrbíróságot? Szép^ dolog!) Ezek általános közigazgatási rendelkezések, ezekben a kérdésekben igyekezni kell a közönséget rendre rászoktatni, mert méltóztassanak nekem elhinni, hogy máskülönben sohasem lehet ebben az országban úgy közlekedni, mint ahogy azt mindenki, aki az utakat használja, joggal megkívánhatja. (Ügy van! Ügy van!) Az a szabálytalan közlekedés, amely nálunk r dívik, (Szilágyi Lajos: Főleg a gyalogjáróknál!) úgy a szekerekkel, mint biciklivel, f autóval, teherautóval, mind pedig a gyalogjárast illetőleg, sehol a világon nincs. Ha tehát azt méltóztatnak kívánni, — amint hogy Joggal méltóztatnak kívánni, — hogy itt rend legyen, aïïtor ehhez megfelelő energia is kell. Az első időben nem fogunk méltányosságot gyakorolni. Ha a publikum ezt megszokta, akkor feleslegessé fog válni az egész kódex m feleslegessé fog válni túlnyomó nagy részben a hatóságok gyakori beavatkozása is. (Szilágyi Lajos: Gyerekkocsisok, részeg kocsisok, alvó kocsisok: ezek okozzák a baleseteket!) Ami ebben a tekintetben az 1929 : XXX. te. végrehajtását illeti, a rendelet átdolgozása az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg folyamatban var» és ezeket a rendelkezéseket a legrövidebb időn belül ki is fogom adni. Most rátérek Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak egy itt elsőízben felvetett témájára, amellyel igen behatóan ebben a Házban még nem igen foglalkoztak. En magam teljesen osztozom az ő felfogásában: a modern közigazgatásnál a gyorsírás bevezetése alig lesz mellőzhető. (Ügy van! Ügy van!) Gondoskodni kell tehát — nem a magam resszortjánál fogva, mert erre nekem ingerenciám nincsen abban a mértékben, amennyire szükség volna, — hanem igenis, a kultusztárcánál, ahol ennek helye van, — arról, hogy kötelezővé tétessék legalább a iközénfokú 'iskolákban a gyorsírás bevezetése. (Szilágyi Lajos: Már megvan!) En úgy tudom, hogy ezzel a gondolattal foglalkozik is a kultuszminiszter úr. A magam részéről természetesen a legnagyobb készséggel állok ennek a gondolatnak támogatói közé. (Elénk helyeslés.) Magam, ahol lehetséges volt, mindig megkülönböztettem a gyorsírni tudókat a kinevezésnél. Ha arról volt szó, hogy választanom kellett: ez vagy az, ha valamelyik a gyortsírászattal volt pluszban, akkor neki adKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXVIII. tam az. elsőbbséget. Egy esetre határozottan emlékszem is. Ezek alapján a törvényhatóságokhoz is rendeletet szándékozom kiadni, hogy legyenek tekintettel és részesítsék előnyben a gyorsírni tudókat, de ezt kötelezőleg nem mondhatom ki, mert erre törvényes intézkedés kellene. A magam részéről tovább kívánok menni ugyanúgy, mint az idegen nyelvek tanulásánál, — mert ezt is feltétlenül szükségesnek tartom a magam minisztériumában is. Tanfolyamokat tartok fenn és ha az idegen nyelvek tanulásánál,' sajnálatomra, nincsenek is nagyobb mérteikben jelentkezők, remélem, hogy ebben a tekintetben javulás fog beállani, —- itt is szükségét látom úgy a törvényhatóságoknál, mind pedig a belügyminisztériumban, különösen a csendőrségnél és^ a rendőrségnél is, hogy a gyorsírás tanulását ^megkönnyítsem, sőt ha lehet, anyagilag is támogassam ennek a kérdésnek ilyetén való megoldását. Hiszen (magunk is tapasztaljuk és látjuk, hogy különösen a rendészet terén majdnem nélkülözhetetlen, hogy az illető tisztviselők a gyorsírászatot ismerjék. Különösen gyűlések tartásánál a legfontosabb az, hogy az ott elhangzott beszédekről hiteles feljegyzések legyenek. Ezt kurzív írással alig tudjuk ^elérni, csaik úgy, amint nálunk, az országgyűlésen van, csakis gyorsírással lehet ezeket a beszédeket teljes terjedelmükben és teljesen hiteles szövegben is megkapni. Már ezért is, a magam részéről szívesen támogatom a Szilágyi Lajos képviselőtársam által felvetett eszmét. (Helyeslés.) Még ki kell térnem — azt hiszem, Petrovácz Gyula képviselőtársam vetette fel — a kerületek arányosításának kérdésére. Ebben már nyilatkoztam, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy az idevonatkozó törvényjavaslatra nézve az előmunkálatok folyamatban vannak. Hogy mikor tudok ezzel a törvényjavaslattal elkészülni, erre ígéretet nem tehetek, de beható munkában van ez a kérdés is, és remélem, hogy a törvényjavaslattal nem hosszú idő múltával el is tudok készülni. Több boldalról felvetették a fővárosi névjegyzékek összeállításának kérdését. Megint csak annyit jelenthetek ki, hogy igenis, én a fennálló fővárosi törvénynek erre vonatkozó rendelkezései álapján állok, a törvényt sem nem tágítom, sem nem szűkítem, hanem abban az értelemben, amint az megalkottatott, kívánom végrehajtani. Amint kijelentettem volt, szigorú utasítás megy abban a tekintetben, hogy senki jogtalanul fel ne vétessék és senki jogtalanul ki ne bagyassék. Azt az álláspontot, amelyet Farkas igen t. képviselőtársam kifejtett, hogy helyezkedjem az 1929 : XXX. tcikknek ide vonatkozó rendelkezéseinek alapjára, nem tehetem magamévá, mert a fővárosi törvény ebben a tekintetben máskép rendelkezik. Az 1929 : XXX. te. a választói névjegyzékeket kívánja alapulvenni, a fővárosi törvény azonban nem veszi ezt alapul, hanem egészen új alapelvből kiindulva, rendeli el a választói névjegyzékeknek a törvényben megállapított módok és feltételek szerint való összeállítását. Nincs jogomban tehát a törvényen túltenni magiamat. Nekem csak egy kötelességem és egy jogom van: a törvényt a törvény szellemében végrehajtani. (Bródy Ernő: A polgárokat zaklatni sem kell!) Ezt is úgy fogom végrehajtani, amint azt kijelentettem, hogy végrehajtási ; utasításomban nem kívánom azt az utasítást adni, hogy zaklassák a polgárokat, de intézményesen sem kívánom 54