Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

290 Az országgyűlés képviselőházának i gyan fest ma a községek háztartása és ez a helyzet többé-kevésbbé az egész országban egyforma, legfeljebb bizonyos differenciálódások, előnyÖsebb, vagy hátrányosabb eltolódások jelentkeznek. JVÍa a községek háztartásának fenntartására az 50%-os pótadó le van fíxírozva. Annakidején ez ellen tör vény hatóságom részéről feliratot intéztettem a kormányhoz. Most is vallom, nem tartom szerencsésnek a pótadó ^efixírO'zását, a háztartásoknak ilyeténképpen való leszögezését. Mert aki ismeri a, képviselőtestületek gondolkozásait, — méltóztassanak csak egy képviselőtestületi ülést végigülni ós végighallgatni — az tudja, hogy ott a legcsekélyebb, mondjuk többkiadás körül is olyan viták vannak (Rassay Károly: Bizonyára indokolt!) és olyan nehezen mennek bele ilyen dolgokba, hogy nem kell attól félni, hogy az a köziség- meggondolatlanul szavaz meg pótadót. (Hegymegi Kiss Pál: De hiszen most tetszett mondani, hogy azok a. képviselőtestületi tagok nem tartoznak az értelmiséghez, egyszerű dolgozó emberek!) Bocsánatot kérek, nemegyszer^ dolgozó emberek vannak ott . . . (Hegy meg s Kiss Pál: Az a többség, és mégis milyen okosak rögtön!) Elnök: Hegymegi Kiss Pál képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Éri Márton: Így nem lehet kiforgatni az én előbbi megjegyzésemet, (Ügy van! a jobboldalon,) mintha, én azt mondottam volna, hogy a képviselőtestületben ülők alsóbbrendű és minden képzettség nélküli emberek. így nem lehet szavaimat kiforgatni. (Baracs Marcell közbeszól.) i Elnök: Baracs képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! Éri Márton: Ott van a Tisza-féle választójog 1918-ból, (Egy hang a baloldalon: 1917-ből!) méltóztassék megnézni, abból lehet következtetést vonni. Ugyebár meg van szorítva a község keze az 50%-os pótadóval. A községeknek nemcsak rendes adminisztratív szükségletei vannak, hanem a fejlődés is követel bizonyos szükségleteket. (Rassay Károly: Községi mozit például!) Nemcsak mozit. Ott van a villanyvilágítás, ott van igen sok községben (Rassay Károly: De miből?) a rossz ivóvizek pótlására artézi kutak fúrása, ott van a közlekedés javítása, a járdakérdés stb. Van ott sok minden, nemcsak mozi. A mozi ideje különben is ma már lejárt a községekben is, amióta a rádió megvan. Ennélfogva az 50%-os pótadómegkötöttség mellett a községek tovább élni nem tudnak. (Ügy van! jobbfelől) Igaz, hogy az állam átengedi a községeknek, gondolom, a keresetiadót, a keresetiadó azonban nem elégséges arra, különösen a kisebib községeknél, hogy a község ebből fedezhesse évi szükségleteit. Mármost mi a helyzet ma? Körülbelül 35%-ra tehető az 50%-ból az, amit a vármegyének kell átengedni. (Rassay Károly: Ez a baj!) A másik pedig az, — amit, azt hiszem, legalább is a polgári társadalom egyhangúan helyesel — hogy a leventeintézményt behozták, megteremtették. Ennek céljaira is körülbelül 15% megy. Ezzel már ki van merítve az 50%. Ezen kívül a legtöbb község iskolaadó címén is 30—40%-ot fizet, tehát már felül van a 90%-on a községi pótadó. így tehát nem maradhat. Feltétlenül szeparálni kell a megyei kötelezettségeket, ki kell Őket venni ebből GS ci községi pótadó keretébe tisztán és kizárólag az olyan kiadások fedezetét kell beilleszteni, amelyek egyedül és kizárólag a község érdekeit vannak hivatva szolgálni. (Rassay Károly: S a megyei költségekkel mi 97. ülése 1930 május 23~án, pénteken. lesz?) Arra külön megyei pótadó lesz. (Rassay Károly: És miből?) Adóból. -Miből lenne másból? Természetes dolog! A megye sem élhet meg jövedelem nélkül! (Hegymegi Kiss Pál: Akkor ez csak számjáték!) Most még egy tényre hívom fel az igen t. Ház figyelmét. Ki van vetve a pótadó 50—60—80, vagy nem tudom milyen százalékban. De azt talán már nem méltóztatnak tudni, hogy a kivetett pótadónak legalább 25—30%-a nem folyik be, míg ellenben a szükségleteket teljes mértékben fedezni kell. (Rassay Károly: Azért kell emelni az adót, hogy több folyjék be!) Itt tehát bizonyos hiány van s ennek a pótlásáról is kell gondoskodni. Ügy tudom, a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy a házadót kívánja a községek részére átengedni, miután a községek nehéz helyzete mielőbbi orvoslást igényel. Szükséges még hozzátenni, hogy miután a községeknek ilyen hiányokkal kell küszködniök, természetes dolog, hogy — mivel jön még a vármegyei és egyéb szükségletek kielégítése — nincs fedezet. Mit tesz tehát az a nyomorult község? Váltóra, magas kamatra vesz fel adósságot. (Kuna P. András: De ha nem adnak neki?!) így természetesen a községek el is vannak adósodva. Itt megint állami beavatkozásra van szükség, nevezetesen hosszúlejáratú kölcsönnel lehetne ezt az egész kérdést szanálni; másként nem lehet. A háború, a kettős forradalom, stb., stb. és Trianon súlyos helyzetbe (hozott bennünket. Akárhogyan csóváljuk is fejünket, ezek az állapotok megvannak, nekünk ezekből az állapotokból ki kell kerülni. (Rassay Károly: Békében nem volt olyan fényűzés sehol, mint most van a városoknál és az államnál!) Minden felesleges fényűzést elítélek, ezt aláírom. (Baracs Marcell: De megszavazza!) Ahol ilyen jelenségek mutatkoznak, tessék az ilyen fényűző tendenciákat drákói szigorral megakadályozni. Viszont, mert magam is közigazgatási tisztviselő voltam, merem állítani, hogy nem történhettek meg nálunk — s meg vagyok győződve, hogy más vármegyékben sem — olyan esetek, amilyenekre mint konkrét esetekre kiszínezetten történt hivatkozás, különösen Malasits igen t. barátom részéről, hogy szekirozásból, bosszúból vagy nem tudom miből üldöztek volna vagy igazságtalanul büntettek volna meg valakit. Merem állítani, hogy ilyen eset nem történt meg sehol. (Bárdos Ferenc: Nagyon merész állítás!) Malasits Géza t. képviselőtársam felemlítette azt us, hogyan járnak el különösen az állampolgári ügyek elintézésében a szerint, , hogy valaki iszocialista-e, zsidó-e, vagy nem az. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, ez nem egészen így van és erre egy- konkrét esetet mondhatok. Egy zsidó ember fordult hozzám, akit azelőtt sohasem láttam, valaki ajánlotta; jóravalót emiber, aki már négy-Öt esztendő óta keresi és sürgeti állampolgársági ügyének elintézését és nem tud hozzájutni. Eri megtettem azt a szívességet,' hogy elmentem és utánanéztem a dolognak és kisült, hogy ő elfelejtette a legutóbbi lakhelyét közölni, aminek következményeként egész nagy cirkulálás törtlén t, az illetőt nem találták s azt mondták, hogy azi ügyet a jelentkezéséig ad acta teszik. Amikor én, jelentkeztem és utánanéztem, hogy mi van a dologgal, mondhatom, uraim, — pedig nem volt meg a születési anyakönyvi kivonata sem, mert megszállott területről jött s ott, abban a községben a községháza elégvén, megsemmisültek az anyakönyvek, — két héten belül javára az állampolgársági ügy el-