Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 397. ülése 1930 május 23-án, pénteken. 287 megérteni, hogy miért tartoznak ezek az ügyek a népjóléti minisztérium hatáskörébe, amikor ezek par excellence belügyi természetű kérdé­sek! (Ügy van! Ügy van! — Szilágyi Lajos: A régi lakásügy miatt volt, azonban ma már nem indokolt!) Az bizonyos, hogy a legjobb akarat mellett is késlelteti az ügyek elintézését, hogy az aktáknak három-négyszer való átkül­désére, véleményezésre, engedélyezésre stb.-re van szükség. En azt hiszem, kormányzati szem­pontból is előnyösebb. feltétlenül előnyösebb volna, ha ezek az ügyek is a belügyminisztérium hatáskörébe tartoznának. (Ügy van! Ügy van!) Az elintézésnek egy és ugyanazon ügyosztály­ban kellene megtörténnie, hiszen ezek a kérdé­sek szorosan Összefüggenek, mert ha nem kü­lönböző osztályok intézik, abban az esetben ma már a bürokrácia-egyszerűsítése következtében ez az ügyek elintézése feltétlenül gyorsabb lenne. Ugyancsak egyik jelszó volt már négy éven keresztül^ — megengedem, mélyreható jelszó — a bürokrácia leépítése. Kérdés, történt-e ezen a téren a bürokráciában valami változás 1 ? (Rassay Károly: Semmi! — Bródy Ernő: Nagyobb lett!) Bocsánatot kérek, a gyorsítás és a gyorsulás egyes helyeken feltétlenül bekövetkezett. (Ro­thenstein Mór:' Csökönyösebb lett!) Figyelem­mel kísérem és tanulmányozom ezeket a kérdé­seket és mondhatom a t. Háznak, hogy máris olyan példára hivatkozhatom, amely az admi­nisztrációnak a mintája lehet. így például a népjóléti minisztériumban a hadikölcsönkér­des karitatív elintézése olyan, hogy ott egy percnyi késedelem, minden aktakeresés nélkül meg lehet találni minden ügyet és ott sürgetni nem lehet, mert mire egy képviselő odajutna, hogy sürgessen, addigra az az ügy már el is van intézve. (Szilágyi Lajos: Csakugyan bámu­latos!) A belügyminisztériumban az ügymenet szintén lényegesen meggyorsult és ezt konsta­tálják ott lent az alsóbbfokú hatóságok is. A bü­rokcácia szelleme nem fog megváltozni olyan gyorsan, a bürokráciának nem^az a legnagyobb haja, hogy sok a papiros és az írás, hanem a bü­rokrácia legnagyobb terhe az, hogy öncéllá vált, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) úr a parla­mentek és a kormányok fölött, mert az képviseld az állandóságot és^ a szakszerűséget, míg ellen­ben a parlament képviseli a változást, és a váltó­gazdaságot, {Ellenmondások a bal- és a szélső­baloldalon. — Bródy Ernő: A kormány elég ál­landó!) T. Ház! Es nem is fog teljesen össze­férni a két elv soha. Itt módokat lehet keresni és kell keresni arra, hogy a bürokráciának az az öncélúsága lehetőleg korlátok közé szoríttas­sák és lehetőleg ennek kifelé való hatásai letom­píttassnak, azonban akkor fog keletkezni majd egy másik vád, amely pedig a kormányokkal szemben az omnipotencia vádját fogia felvetni. Ez örök harc lesz, az bizonyos, azonban kétség­telen, hogy ilyen válságos időkben ez a kérdés mindig jobban kiéleződik: (Rassay Károly: Le­het a kormány omnipotens, csak a -parlamenta­rizmus legyen törvényes!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Csák Károly: A költségvetést, illetőleg a cí­met elfogadom. Elnök: Szólásra következik 1 ? Pakots József jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Előttem szóló t. képviselőtársam szükségesnek tartotta a miniszter úr jó szívét megdicsérni, hogy mi­lyen jó szívvel gondol a tisztviselőkre. Hát nem tudom, én az ellenkező véleményen vagyok. A központi igazgatás költségei 23.000 pengővel emelkednek az előirányzat szerint, vagyis a? összes központi tisztviselők javadalmazása 23.000 pengővel javul. Ezzel szemíben a 29 főispán ja­vadalmazása 14.560 pengővel javul. Persze, eb­ben bent van a főváros főpolgármestere is, aki főispáni (funkciót teljesít. Ez azt mutatja, hogy a választások tényleg közelednek, mert hiszen máskén nem volna magyarázható az, hogy a fő­ispánoknak pont most javítják a fizetését. Bi­zonyára kedvet akarnak nekik csinálni a legkö­zelebbi választásnál. A választásokról beszélvén, nem annyira retteg a nép a választásoktól, mintahogy azt az igen t. előadó úr közbeszólás alakjában mon­dotta, ellenkezőleg örül neki. Éppen ma reggel szólt nekem egy üveggyáros, hogy lesz-e válasz­tás? Kérdeztem tőle,hogy miért, mit érdekli ez magát 1 ? Azért, — felelte az üveggyáros — mert akkor sokkal több boros- és pálinkás üveg fogy, ma előre kell ezt a dolgot megcsinálni ! A levegőben van a választás és ezt <az is mu­tatja, hogy 140.000 pengőt is rászántak, hogy a választások idején jobb kedvük legyen a főispá­noknak. Ennyit a. képviselőtársam által elmon­dottakra, a mellett- hogy teljes mértékben csat­lakozom ahhoz a felfogásához, hogy a belügy­minisztérium tisztviselői kara tényleg nincs jól fizetve, á kezelők és díjnokok fizetése pedig botrányosan alacsony. Amiről azonban beszélni akarok, az az, amiről Váry t. képviselőtársain is beszélt, és pedig a kiihágási 'büntetőbírásko­dás. Az utóbbi időben a csendőrséget nem tudom mi szállta meg. mert a hüntetőparán ©sok egé*z özöne zúdul a lakosságra. A. Budapestet övező kisebb falvak lakossága állandóan panaszkodik azon. hogy a leglehetetlenebb m'ódon nyaggat­lak és vexálj'ák őket a csendőrök- A va«úti ki­hágásoknak olyan tömege zúdul a lakosság nya­kára, hogy már nem tudják mit csináljanak. Nem tudják, hogy a naivandvaron hogyan áll­janak- hol mehetnek át és miï csináljanak? Ha az utcára egy csibe kimegy, már büntetőn ara.ncs a vége. Ha ezeknek a csendőr uraknak nine, más foglalkozásuk, mint azt nézni, hogy hol «7-alad ki a kwtoti alól egv o.«1bp- hogy a pálya­udvaron, amikor az az óriási tömeg a vonatra vár, ki hogy/an áll, szaibályos négyszögben-e. ha nincs egyéb dolguk és ennek következtében zúdulnak a büntetőparanc«ok a nolgarokra. akkor a miniszter úrnak volna kötelessége^ eg v novellával vagy valamilyen más intézkedés. 0 « 3 ! gátat vetni ennek a szörnyű büntetőáradatnak, mert ennek egyszer nagyon rossz és szomorú következményei lesznek. A/t, hogy^ezen a té­ren, különösen a sajtórendészet terén nem na­gvon tartják masnikat az illető hatóságok a tör­vényhez, a következő esettel kívánom h'zonví­tani. Az eset nem egyedülálló,^ ilyen már több fordult elő, csak PZ úp-v«znl.ván tiszta tenyé­szetben, konkrété áll előttünk: A pusztai járás főszolgabíráija egy Gunyhó József nevű nyúlfalusi lakost — ha jól emlék­szem — 50 pengő pénzbírságra ítélt csendőri feljelentés alapján, azért, mert az illető Nyúl­falu községben a Zimmer-féle vendéglőben há­* rom Népszava példányt barátai között szétosz­tott. Nem árusította pénzért, szétosztotta. Ezért sajtórendőri kihágás címén eljárás indult az illető elüen. A pusztai járás foszolgabírája 50 pengő pénzbüntetésre elítélte őt, ez megfelleb­bezte, mondván, hogy sem az 1914 : XIV. tcükk 29. §-a, sem más törvény erre nem alkalmaz­ható, mert nem az úton és nem házalva osztotta szét a Népszavát, hanem vendéglőben, barátai­nak adta át. Nem alkalmazható ennek a sza­kasznak 2. bekezdése sem. mert hiszen a Nép­szava nincs az utcáról kitiltva, a Népszavának 43*

Next

/
Oldalképek
Tartalom