Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Àz országgyűlés képviselőházának 396. széről természetesen nem olyan kívánságokkal találkozom, hogy az illetményeket lecsökkentsük, hanem inkább olyan kívánságokkal, hogy az illetményeket emeljük. Természetesen bárhol nyilvánul meg ilyen emelkedés, ez elsősorban az én tárcámnál jelentkezik, még pedig numerikusan jelentkezik, nem mint megtakarítás, hanem mint többletkiadás. Lázár Miklós igen t. képviselőtársam, aki azt hiszem, első ízben szólalt fel ma a Házban... (Lázár Miklós: Nem, már többször!) Engedelmet kérek, ma először volt szerencsém képviselőtársamat hallani; az én tárcámat érdeklő kérdésekben mindenesetre ma méltóztatott elmondani szüzb eszedét. Nagy örömmel konstatálom, hogy ami a szívet és a közigazgatás iránti szeretetet illeti, közöttünk nézeteltérés nincs. Én ezt a széket éppen a szívnek a közigazgatásba való bevitele hangoztatásával foglaltam el (Igaz! Ugy van!) f és ezt a szívet szeretném érvényesíteni az egész közigazgatásban. Hogy eddig nem sikerült teljes mértékben odaajándékoznom szívemet a közigazgatásnak, ez nem az én hibám, hanem az iaoiíoen is rejliii. A közigazgatás atreformalása ilyen súlyos időkben hosszú időt vesz igénybe {Igaz! Ugy van!) és fokozottabb szeretetet hivatásszeretetet kíván azoktól, akik a közigazgatással igazán szívvel akarnak foglalkozni. T. képviselőtársam éppen azért, minthogy nem latja ezt ebben a kérdésben, nem fogadja el költségvetésemet; én meg azért kérem költségvetésem elfogadását, hogy lehetővé tétessék számomra az, hogy a szeretetet és a szívet a közigazgatásba belevihessem. Ha nem méltóztatnak ehhez megadni az eszközöket és szívteleneknek méltóztatnak lenni az anyagi eszközök nyújtásában, akkor méltóztassanak elhinni, hogy a közigazgatásba sem fogunk tudni belevinni szívet. Ha ellenben szívvel méltóztatnak nekem erre az anyagi eszközöket rendelkezésre bocsátani, meg méltóztatnak könnyíteni az én programmomnak — amellyel képviselőtársaim programmja azonos — mentől előbb való megvalósítását. (Helyeslés. — F. Szabó Géza (Lázár Miklós felé): Szavazd meg hirtelen! — Derültség.) Kun Béla igen t. képviselőtársam igen indiszkrét kérdéssel fordult hozzám és pedig Vass József miniszter úrnak Veszprémben mondott beszédével kapcsolatban, amelyben a miniszter úr nem határozottan mondotta azt, hogy egy éven belül lesznek választások, hanem úgy, hogy kb. egy év múlva. Hiszen mindenki tudja, hogy másfél év múlva lejár ennek az országgyűlésnek mandátuma, tehát ezen az időn belül meg kell tartani a választásokat. Hogy mikor fog megtartatni ez a választás, azt hiába kérdezi tőlem bárki, hiába kérdezem magam is önmagamtól, ma még magamnak sem tudnék erre választ adni. Méltóztassanak ennek idejét bevárni. Ha itt lesz, ha elérkezik annak ideje és megfelelőnek és alkalmasnak tartjuk az időt a választásra, választani fogunk. (Zaj. — Elnök csenget.) A másik kérdés, amelyet több ellenzéki képviselőtársam vetett fel, hogy foglalkozik-e a kormány a választójog reformjával és a Ház elé kíván-e lépni egy új választójogi törvényjavaslattal. Különösen a titkosságnak kiterjesztésére vonatkozólag érdeklődtek ebben a tekintetben. Annak ellenére, hogy erre vonatkozólag a miniszterelnök úr már elég világosan és határozottan adta meg válaszát, ki kell jelentenem, hogy abban senkinek sincsen kétsége, hogy az egységespártnak programmjáülése 1*930 május 22-én

} csütörtökön. 269 ban az általános, egyenlő, titkos választójog szerepel. (Ügy van! Úgy van! jobb felől.) Azt illetőleg sincsen senkiben kétség, hogy amenynyiben ez programmunk, az idők folyamán a párt ezt a programmját meg is kívánja valósítani. Konkrété tétetett fel azonban a kérdés és erre nem kívánok bővebben válaszolni és nyilatkozni, csak a miniszterelnök úrnak folyó évi május 6-án tett nyilatkozatára kívánok utalni, amelyben a miniszterelnök úr Farkas István képviselő úrnak határozati javaslatára adta meg válaszát. Ez a válasz a következőképpen szólt iolvassa/: «T. Képviselőház! Minthogy a kormány a legközelebbi jövőben nem szándékozik ebben a tekintetben a Házat ilyen javaslattal foglalkoztatni, kérem a határozati javaslat elutasítását.» A határozati javaslat pedig azt kérte, hogy az általános, titkos választójog léptettessék életbe, illetőleg, hogy erre vonatkozólag és a lajstromos rendszer bevezetésére, valamint az országgyűlési képviselők választására vonatkozó törvény módosítására a kormány sürgősen terjesszen törvényjavaslatot a Ház elé. Én erre sem mondhatok többet, mint amit a kormány elnök úr mondott és azt hiszem, evvel a képviselő uraknak direkt felvetett kérdésére a magam válaszát is megadtam. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak. Scitovszky Béla belügyminiszter: Felvetette itt ugyancsak Kun Béla t. képviselőtársam a rendőrségi fogalmazói szak, a felügyelői kar és a detektívtestület illetményeire vonatkozó kérdést is, amelyre nézve mind a pénzügyminiszter úr, mind pedig magam is nyilatkoztunk volt a pénzügyi bizottság ülésén. Ebben a tekintetben több mindanivaló nincs. Ez a kérdés most is tárgyalás alatt áll. Erre vonatkozólag törvényjavaslat készül, amelyben ezeket a kérdéseket természetszerűleg megfelelő módon kívánjuk megoldani, úgyhogy ebben a tekintetben remélem, hogy a csendőrség és a rendőrség megnyugvással fogja tudomásul venni ezt a javaslatot. (Helyeslés a középen.) Itt kell megemlítenem Kun Béla igen t. képviselőtársamnak azt az eléggé el nem ismerhető kijelentését, hogy több olyan panasz merült fel az egyes minisztériumokban levő tisztviselőkkel szemben, amelyek a legmeszszebbmenőleg sajnálandók, de amelyek előtt szemet hunyni nem lehet és mindegyik miniszter, így a honvédelmi miniszter úr is és én is a magam minisztériumában, ezekkel a jelenségekkel szemben minden intézkedést megtettünk (Élénk helyeslés a jobboldalon), megteszünk a jövőben is, mindazokkal szemben, akik megtévedtek, akik hibáztak és akik talán bűnösek. (Helyeslés a jobboldalon.) De kérem az igen t. Házat és a közvéleményt, ne méltóztassanak eb'bŐl az egy-két szórványos esetből a becsületes és tisztességes magyar tisztviselői karról olyan véleményt leszűrni, amelyet az meg nem érdemel. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés jobboldalon és a középen.) Méltóztassanak elismerni, hogy a magyar tisztviselői kar a helyzet magaslatán áll, igen súlyos^ anyagi viszonyok között teljesíti a maga áldozatrakész és hivatást szerető munkálkodását (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés a jobboldalon.), és ha akad is köztük egykét megtévelyedett, ez csak erősítse a többit abban, hogy a maga becsületességében megmaradjon és teljesítse hazája iránti kötelességét ezekben a súlyos időkben. (Élénk helyes-