Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Az- országgyűlés képviselőházának 396. de ennek nem egy hisztérikus, kapkodó, rém­látó szigor a védekező eszköze, ennek nem az a védekező eszköze, hogy a faluban, ha valaki egy kicsit önérzetesebb, megiszik egy-két po­hár bort a kocsmában, vagy a szövetkezet­ben, vae-y ha valaki bemegy a községházára, hogy utána nézzen a maga adójának, és va­lamivel hangosabb, mert az élet terhei foko­zottan nyomják, akkor rögtön rámondják, tíogy kommunista. Ez ellen a dőre és veszedel­mes eljárás ellen fel kell, hogy szólaljunk mindnyáian, akik a falusi nép sorsát szívün­kön viseljük. Elnök: A. kén viselő úr beszédideje lejárt. Kérem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. Lázár Miklós: Csak még egy mondatot! A'ít hiszem, hogy a kivételes és. hatályos tör­vények helyett jobb lenne, ha nem lenne sehol és semmiben kivétel és hatályosabban ellenőriznék a közvagyon kezelését. Ami pedig, t. Képviselőház arra vonatkozik, hogy a köz­igazgatás néhol a maga 'hatalmát és tekinté­lyét félelemre építi, eszembe jut egy anekdota Mátyás királyról. Mátyás király, amikor egy­szer vadászatról jött haza, észrevette, hogy két szegény., rongyos ember beszalad előle a bokrok közé. Maga elé hozatta őket és meg­kérdezte: miért menekültetek el tőlem 1 Azok azt válaszolták: mert félünk tőled- Felség! Mátyás király böJeseségtől átszellemült, sápadt íiroa kipirult, amikor mondotta: En tőlem nem kell félni, engem szeretni kell. En is azt sze­retném, a közigazgatásunktól nem félne a nép, hanem szeretné azt. Miután sajnálatomra azon a vidéken, ahol nekem szerencsém van képviselőnek lenni, nem ezt^ a szellemet látom, a belügyminiszter úr költségvetését nem fogadhatom el. (Helyes­lés a baloldalon.) Elnök: Szólásri következik? Fitz Arthur jegyző: Wolff Károly! (Fel­kiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nem lévén jelen, töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feniczy Ignác! Feniczy Ignác: T. Képviselőház! A vár­megyei es községi életnek helyes berendezése, a közületek kulturális, társadalmi és anyagi szükségleteinek ellátása egészséges közigazga­tási politikát kíván. A háborús, illetve a háború alatti, továbbá a megszállások alatti s az azóta eltelt válságos évek közigazgatása megmutatta, hogy a közigazgatás a próba­követ kiállotta minden vonalon. De éppen ezeknek az éveknek nagy tapasz­talásai mutatják meg, hogy az élet ma már más tartalmat is kíván a közigazgatástól. Uj problémák merültek fel, amelyek a régi kere­tek között már nem intézhetők el s új szelle­met, új szervekét, új eljárási módokát és sza­bályokat követélnek. (Ügy van! a jobbolda­lon.) Ezeket a követelményeket honorálta is a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. te. s új levegőt vitt be az önkormányzati testüle­tekbe, — de ezzel még nem értük el a gyöke­res orvoslást. A közigazgatás egyszerűsítése mellett azt meg is kell erősítenünk. Az egy­szerűsítést felülről, a megerősítést ellenben elulról kell kezdeni, — a fundamentumnál, a községeknél. A fát is gyökerében kell táplálni, mert csak úgy hajt dús koronát, s hiába -mázoljuk be zöldre a csenevész sárga lombo­kat, külszín az csak, nem jelent dús tenyé­szetet. Potemkin-mázzal bevont falvak ném alkot­hatnak életerős országot. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXVIII. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 265 E kérdések tárgyalásánál néni • akarom érinteni a városi autonómiákat, illetőleg tes­tületeket, mert azok fokozott önkormányzati tevékenységükkel az életműködés és az - ezzel járó eredmények magasabb színvonalán álla­nak, s így szükségleteik fedezéséről, ügymene­tük irányításáról könnyebben gondoskodnak. En inkább a falvakra gondolok. Kétségtelenül ez a terület az, ahová az állami igazgatás és szociális gondolkozás vérkeringésének is tel­jesen el kell jutnia, mert ellenkező esetben a végtagok — a falvak — elsorvadnak, és ennek nyomában megbénul az egész ország. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) S ezzel kapcsolatban fel kell tárni azt a helyzetet, amely á falukormányzás, a községi közigazgatás terén mutatkozik, és a feladato­kat, amelyek megoldásra várnak Valamikor az egyszerű, megelégedett fal­vak normális termelési és értékesítési viszonyai s a falusi kispolgárok és munkástársadalom egységes gondolkozású közönsége egyszerű köz­igazgatást kívánt. Azóta azonban az életviszo­nyok megváltoztak. Válságokkal küzd a falusi társadalom. A termelés és értékesítés nehézsé­gei, az életgondokkal járó elégedetlenkedés, & megváltó eszmék és módozatok utáni kutatás és az ezzel járó különféle szervezkedés, az ér­vényesülésnek a falu határán túl való keresése megváltoztatták a falut s a falusi társadalom jellegét és színvonalát. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mindez új feladatok elé állította a községi igazgatást i«. Az évtizedekkel ezelőtt csendes falusi jegyzői irodákból az élet tülekedéseinek és problémáinak hangos szavú színhelye Jett, a'hol reggeltől-napestig folyik^ a munka, élén­ken lüktet az állami igazgatás^ rendeleteinek végrehaitása és igazságot, segítséget keres a falusi élet sok-sok ügyes-bajos kisembere. Ezt a kemény munkát a községházán na­gyon régi szerszámmal, az 1886 : XXII. tc.-kel kell elvégezni. De ha a közigazgatást gépezet­hez hasonlítom és ennek a gépezetnek műkö­dését akarom szebbé, jobbá és hasznosabbá tenni, akkor ezt úgy képzelem el. hogy új lel­két, összhangot és célszerűséget kell^ belevinni a srépbe, úgyhogy minden egyes alkotórész mun­káiának helyénvalónak, öntudatosnak, ' gyors­nak és célravezetőnek kell lennie. Ezért meg kell találni a módot arra, hogy^ lefelé a tör­vények és a rendeletek végrehajtása^ mindenütt egységesen történjék, felfelé pedig észrevegyék és honorálnák a ielentkező életszükségleteket és kívánalmakat- (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! E két kívánalommal kapcsolatban először is lehetetlen észre nem venni a vár­megyei és községi adminisztrációnál azt a túl­terheltséget és lekötöttséget, amellyel az ad­minisztráció küszködik, másodszor pedig azt a fejlődési enera-iát és életvágvat, amely a köz­ségekben él. Ez esetben pedig a városok fej­lesztése mellett a falvakról sem szabad meg­feledkezni. Nem a városok ellen beszélek, de azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe, hogy az volna a legideálisabb, <ha a falu gazdasági jellegének megóvása mellett nem különböznék másban a várostól, csak terjedelemben, s a városi fejlett­ségű községeket a városokéval egységes, szél­sőségektől mentes nemzeti érzés és gondolkozás hatná át. A nehéz gazdasági helyzet ellenére is öröm­mel állapítom meg, hogy országszerte nagy építőmunka folyik minden vonalon s az — a falu fejlesztés évtizedes mulasztásait pótolva — hihetetlen arányokat Ölt. Az ezzel járó óriási 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom