Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-396
256 Az országgyűlés képviselőházának 3ö tok alapján kiderül, t hogy a házadót csak úgy lehetne felhasználni a községek alapos szanálására, ha az egész végösszeget fordítanák erre a célra. De nem a városoknak kellene adni, mert pl. Budapest székesfőváros 35 millió pengőt kapna a multévi 9 millió pengővei szemben, hanem a városoknak csak annyit, amennyit a kereseti adóból élveztek a múltban, a többletet pedig át kellene adni a községeknek. Ezzel rendezve volnának, deákkor is csak úgy, ha a megyei pótadózási jogot felélesztjük. (Jánossy Gábor: Vissza kell állítani!) Nagyon nehéz, nagyon kényes kérdés ez, mert a 19-féle adónem mellé mégis csak egy új adónem járul így: a vármegyei pótadó. Tehát itt kell a törvényhozói, a kormányzati bölcsesség, hogy ezt a kérdést megold jiav hogy szanáljuk a községeket, újabb terheket azonban ne rakjunk az adófizetők vállaira. Még szólni akartam a községeknek és a községi jegyzőknek sérelmeiről. Erre nincs időm. Anyagom van a közigazgatás napszámosainak: a díjnokoknak nagyon szomorú helyzetéről és végül — éppen a legutóbbi események kapcsán — a tűzoltás kötelező elrendeléséről, de mindezek elmondására már kifogytam az időből. Éppen azért, mivel tudom, hogy a belügyminiszter úr alkalmat fog nekem adni arra, hogy ezeket a kérdéseket vele közvetlenül is letárgyalhassam, hogy memorandumokat -""uttathassak el hozzá és mivel tudom, hogy neki kiváló gvakorlati érzéke, jóindulata, jó szíve és munkakészsége van és mivel bizalommal vagyok iránta, a költségvetést elfogadom. (Ëténk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Amikor a^ belügyminiszteri tárca költségvetésének bírálatába bocsátkozom, meg kívánom állapítani, hogy ennek a minisztériumnak legnagyobb hibája az, hogy nem él abban a korban, amelyben élnie kellene. (Derültség a jobboldalon.) Máskülönben nem értem, hogyan történhetik meg az, hogy a belügyminiszter úr nem vesz tudomást arról, hogy emit csinál a miniszterelnök úr. A miniszterelnök úr nemrég tanácskozásra hívta meg a szakszervezetek képviselőit. Ott a miniszterelnök úr maga kijelentette, hogy a szakszervezetek ebben az országban érdemes munkát végeznek, elismeri létjogosultságukat (Csontos Imre: Nem ismerjük őket személyesen!) és felhívta őket a kormánnyal való további együttműködésre. Ha tehát a belügyminiszter úr ezt szintén tudja, — ha másképpen nem, az újságokból — akkor nem tudom megérteni, hogyan lehet összeegyeztetni a belügyminiszter úr részéről ezzel azt a — hogy enyhén ejezzem ki magamat — szűkkeblüséget, hogy a gyülekezési jogot még szorosabbra veszi, mint eddig tette. (Br. Podmaniczky Endre: Mert szükséges!) Nem tudom megérteni, igen t. belügyminiszter úr, nem tudja felfogni azt... (Csontos Imre: Maga kerül elsősorban börtönbe, ha mindent megengednek!) Önök könynyen beszélnek, mert az önök gyülekezési joga megvan. (Csontos Imre: Sajnállak téged édes testvér! — Derültség a jobboldalon. — Krisztián Imre: Megadhatják, mert mi nem vagyunk nemzetellenesek! — Ka bók Lajos: Nem lesz ez mindig így, majd nem fognak mulatni akkor!) Nem tudom, miért nem hajlandók a képviselő urak az én nyugodt beszédemet meghallgatni. '. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. {Zaj.) Önök árról beszélnek, ihogy legalább éhben a Házban megvan a szólás szabadsága (Br. Podmaniczky Endre: Persze, hogy megvan!) és ha valaki erről az oldalról beszél, akkor önök; azok, akik megakadályozzák szólásszabadságában. (Huszár Üezső: Es a miniszterek nyugodt ibeszedét ki szokta megakadályozni I) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak a jobboldalon! (Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk! Csendes ember ő!) Rothenstein Mór: Nekem nincs jó kedvem, mint az uraknak, (Br. Podmaniczky Eendre: Kár!) mert azoknak a választóknak, akiket képviselni szerencsém van, ezekben a súlyos, nehéz időkben, igazán nincsen nevetni valójuk. (Jánossy Gábor: Senkinek sincs!) En .tehát a magam részéről szintén nem tanúsíthatok ilyen jókedvet. Nekem kötelességem és jogom elmondani azokat a panaszokat, amelyekről itt szó van. (Br. Podmaniczky Endre: Nem is mondja senki, hogy ne mondja el!) Nem tudom ímegérteni, hogy a belügyminiszter úrnak nem az az .elgondolása, hogy az embereknek megengedje, hogy legalább kipanaszolják magukat, hogy elpanaszolhassák 'mindazt, ami nekik fáj. Nem gondolja, hogy ha ezt megengednék, akkor ebben az országban egészen más atmoszféra keletkeznék. (Zaj a jobboldalon.) Nem sokkal jobb volna ez, mint ha ezt az elpanaszolást egyszerűen, ridegen eltiltják, akkor, amikor a társadalom többi rétegei mind gyülekeznek és mind elpanaszolhatják bajaikat, a kisgazdák is. Szeretném látni. Csontos Imre t. képviselőtársam, ha a kisgazdagyűléseket nem engednék meg, mit mondanának önök. (Csontos Imre: Soha nem -kérek! — Kabók Lajos: Engedély nélkül tart úgy-e? — Csontos Imre: Nem megyek és a piacra, az utcára mindig, mint a liba!) Elnök: Csontos képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Csontos Imre:' A liba akar az utcára menni! — Derültség. — Kabók Lajos: Vagy nem mer a választói elé menni!) t ! Rothenstein Mór: Amikor a munkásság a Tattersalban akart gyülekezni, azt mondták, hogy ott olyan naigy tömeg jön össze, hogy ez a biztonság szempontjából aggályos (Br. Podmaniczky Endre: Ügy van!) é» nem engedik meg; amikor pedig a vezetőség intézkedik és nem ilyen monstre-gyűlést hív össze, hanem 25 helyen kíván gyűlést 1 ártani, iákkor megint azt mondják: nincs annyi rendőrlegény, ahányat el kellene küldeni 25 helyre, azért azt sem lehet megengedni. Szóval, ürügy mindig van, ez rendelkezésre áll. De hogy ez célszerű-e, okos dolof-e, ho°"v erre lehet-e azt mondani, hop* r mi igenis, fokozatosain a demokrácia felé akarunk tartani, ezt ilyen eljárással nem lehet bizonyítani. Az pedig csak természetes, t hogy ez a magatartás a miniszter úr részéről elkeseredést szül a munkások táborában. (Csontos Imre: Móric! Annyi munka van odakünn a parlagon, meg a gyom között, hogy nem. tudják elvégezni! — Kabók Lajos: Ugy-é, egy pengő húszért? — Csontos Imre: Nem ott fizetnek többet!) Elnök: Csontos képviselő urat ismételten figyelmeztetem, hogy maradjon csendben. Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok zavartalanul beszélhessen. Rothenstein Mór: Ami pedig a költségvetés egyes tételeit illeti, a költségvetés végeredményben közel 124 millió pengő. Maga az indokolás is megállapítja, hogy ennek az öszszegnek 84 százaléka személyi járandóságra
