Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-396
Az országgyűlés képviselőházának 396. az emberi nem boldogulásához és boldogításához a titkos választójognak abszolúte semminéven nevezendő köze nincs. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Sem oka, sem eredménye annak, sem.nem előidézője. De hát nem is erről akarok én beszélni, hanem arról, hogy a mai közigazgatásba és a mai közgazdasági helyzetbe a városok hogyan és mint illeszkednek be. Fontosnak tartom ennek a kérdésnek megvitatását azért, mert a városok, különösen a törvényhatóságiak, de a többiek is, a magyar nemzet kulturális és gazdasági életében nemcsak a modern közigazgatás terhét viselik, hanem a nemzet kulturális, gazdasági és szociális feladatának nagy terhét is teljesítik, és így helyénvaló, hogy a városoknak erről a szerep-érői a belügyi tárca keretében beszéljünk. (Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) Annál is inkább meg kell erről emlékeznünk, mert a törvényhatósági városok körülbelül 6—700.000, a rendezett tanácsú és megyei városok t>edig körülbelül 1.200.000—1,300.000 magyar lélek boldogulásának és életlehetőségének ügyét és útját szolgáliák. De a nagyobb városok és azoknak fejlődése a mai CsonkaMasryarországon annál fontosabb és fokozottabb jelentőséggel bir, mert városaink javától a trianoni békediktátum megfosztott bennünket. Pozsony, Kassa. Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, Temesvár, Brassó elvesztésébe soha sem nyugodhatunk bele, (Ügy van! Ügy van!) de míg eliön a történelmi leszámolás órája, megmaradt városainkkal kell némileg pótolni ezek helyét. Súlyos vádként hangzik ugyan, de a háború előtt hivatalos és nem hivatalos köreink — mert hisz ebben az úgynevezett Kossuth-kormány sem tett kivételt — különösen az alföldi városok jogos érdekeinek elhanyagolásával, egyrészt a perifériákon fekvő nemzetiségi -városokat táplálták, másrészt oedig székesfővárosunk fejlődése számára foglalták le a nemzet összes gaz^a«ági erőit. (Barthos Andor: Igaz! Ügy van!) Az a szeretet, amellyel ésn. aki ifiú koromat Budapeston töltöttem fel. fővárosunk iránt viseltetem., nem akadályozhat mes: annak 'konstatá.lásában. hnffv a kiegyezés óta minden tényező Budapest felvirágoztatását célozta és e miatt Potemkin falvakként meredtek a nagy magyar Alföldön 50—60 000 lakosú váro c ok a maguk járhatatlan útaival, nyomorult viskóival, tüdővészes nyomorult^ munkás férfiáival, szülésben elpusztuló nőivel, mert hiszen nem volt kórház e városokban- amely ^ezeket befogadta volna. Ennek okaival és előidéző előzményeivel már ó^k .azért sem kívánok foglalkozni, mert időm sokkal rövidebb, különben is elsősorban a törvényhatósági városok ügyével kívánok foglalkozni. Az a kiáltó ellentét, amely kulturális és gazdasági tekintetben a törvényhatósági városok és Budapest főváros között van, a békebeli magyar kormánvokat is, különösen az 1908—1912 közötti időben arra bírták, hogy bizonvo« intézkedéseket tegyenek ennek a kiáltó^ ellentétnek és a jtnagvar városi, illetőleg faluváro=i nyomorúságnak megszüntetésére. így történt a>„ hoecy _ az 1912-es törvényhozás az 1912 : LVTTT. tc.-beri megállapítja azt, hogv á^ városok fejlesztése, a városi élet előmovdítása és a városi háztartások rendezése tekintetében bizonyos radikális intézkedéseket tart szükségesnek életbeléptetni, amely intézkedéseknek lényege az volt, ho^y a városokat 5—8 milliói ÍT téri edő összeggel segítette. Sajnos, a segítésnek az a módi a nasíyon rövid ideig tartott, mert annak a háború véget veKtfPVISELÖHÁZl NAPLÓ. XXVIII. illése 1930 május 22-én, csütörtökön. 249 tett, és a háborús idők még azt a csekély kis reménységet is eloszlatták, amely reménységet a városok ennek az 1912. évi törvéúynek életbeléptetéséhez fűztek. Pedig ebben a törvényben értékes intézkedések foglaltatnak; így különösen a 12. §-ban, amely a belügyminiszter különös gondoskodására bízza a városi közegészségügyi, kórházi ügyekről való gondoskodást és feljogosítja a belügyminisztert arra, hogy közegészségügyi intézményeket esetleg a város akarata ellenére is létesíthessen. De fontos ezenkívül még a 30. §, amely azt mondja, hogy két év^ leforgása alatt a belügyminiszter köteles a városok közigazj gátasáról és háztartásának rendezéséről^ szóló törvényjavaslatot bemutatni. E törvény életbelépte óta 18 év telt el, de sajnos, a városok háztartásáról szóló törvény még ma jsincs készen, mert az 1912. évi törvény után a háború és az utána következő viszonyok folytán a városok egyrészt elestek a részükre megállapított 8 millió segélytől, másrészt sem fejlesztésükre, sem háztartásuk rendezésére vonatkozólag számottevő intézkedés nem történt, sőt 1920-tól kezdve '• nap-nap után olyan intézkedések és kormányrendeletek láttak napvilágot, amelyek óriási ' összeggel terhelték meg az egyes városok háztartását. E mellett jogos panasza a városoknak az is, ihogy a legutóbbi 1929 : XXX. te. nem oldotta meg a városok háztartásának és felsegítésének kérdését. Éppen ezért a legnagyobb reménnyel ^és várakozással tekintenek városaink a háztartásuk fejlesztésére és rendezésére megalkotandó törvényjavaslat elé, (F. Szabó Géza: Sürgős és szükséges!), mert avárosok háztartása támaszra és ^ rendezésre szorul. Ugyanis a városok háztartásában mindjobban jelentkeznek azok a bajok, amelyek részben régi keletűek, részben pedig az áthárított állami feladatok elvégzésének költségeiből és kiadásaiból származnak. (Ügy van! a jobboldalon.) A régi keletű bajok közül nagyon fontosnak tartom felemlíteni azt, hogy városainkat közintézményeik létesítésében nem a szükségszerűség, hanem az ötlet, nem a hasznosság, hanem sokszor a luxus vezette. Egyik művésztelepet létesít és nem volt kórháza, a másik luxusfürdőt épít. amelyre évente 100.000 oengőn felüli összeget fizet rá, de nincs tüdőbeteggondozóintézete, sem kórháza. Sajnos, a városok érdekében foganatosított állami intézkedések is hasonló jellegűek. Ezt annál kevésibhé szabad elhallgatnom, mert hiszen a belügyminiszter úrhoz éppen azt a kérést fogom intézni, ihogy foglalja össze a városok ügyeire vonatkozó minden néven nevezendő, bármel minisztérium részéről kiinduló intézkedéseket, mert így ezeket a bajokat el lehet majd kerülni. Ebben a tekintetben rámutatok arra, hogy ni. amíg az egyik városban óriási költséggel fényes kórház épült, addig a másikban a népjóléti miniszter úr jónak látta megvonni a tüdőibeteggondozó intézet céljaira adott azt az 5000 pengőt is, amely 5000 pengő az állami gondoskodás eeryedüli jeléül tekinthető ebben a városban. Másutt pedig megtörténik az, amit az én igen t. Horváth barátom tegnap felemlített, hogy egy el nem -készített állami hídhoz az utak már készen vannak, az utak már készen várják a hidat, de a másfél év óta már készen levő hídhoz hozzájáró út nincs, pedig azt száz- és százezrek várják, éppen azokról a tájakról, ahonnan a magyarságot bizony erkölcsi tekintetben roppant lealázó és elszomo38
