Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

244 Az országgyűlés képviselőházának 39 felelős. Ezen az állásponton állok, s állítom, hogy a titkos választójog jön, mert jönnie kell, állítom, hogy ez elől elzárkózni nem lehet, azonban állítom azt is, hogy Magyarországon ezt egyszerre megcsinálni nem lehet, ezért a fokozatos kiterjesztésnek vagyok a híve. (Viczián István: Es a nemzet nem is követeli! — Propper Sándor: Határidőt! — Brödy Ernő: Az adót elfogadják, ott nem ilyen kényesek! -Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csák Károly: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezeket a nagy politikai vonatkozású témákat félretegyem és mint egyszerű közigazgatási ember, beszéljek Magyarország közigazgatási viszonyairól és különösen a most végrehajtott reformnak az életben való átviteléről. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, sokakat érdekel, hogyha egy s más tanulságát annak a törvénynek, amelynek meghozatalában részem volt, levonom, habár még nagyon kevés idő áll rendelkezésünkre abban a tekintetben, hogy ennek kedvező vagy kedvezőtlen hatásait kitapasztalhattuk volna. (Jánossy Gábor: Jól bevált!) A közigazgatás rendezéséről szóló törvénynek van ugyan egy-két olyan rendelkezése, amely az életben itt-oit talán zökkenőkre vezetett, de eddigi tapasztalataink szerint, hála Istennek, nagyon kevés az ilyen. Az egyik nem olyan nagy horderejű kérdés, amely azonban* kontroverziákra vezetett az, hogy az általános választásoknál is nem különítették el a póttagokat a rendes tagoktól és a rendes tagokkal együtt választottuk a póttagokat, ami meglepetésekre adott okot. De ez nem járt semmi bajjal és veszéllyel, mert igenis, a falusi kisgazda nagyobb tömegben jött be, mint eddig volt, de ez is volt a cél, ez volt kontemplálva. Egyet leszögezek: nem a falu szájasai jöttek be, hanem a jóravaló, konstruktív kisgazdaelemek. (Fábián Béla: Akkor nem kell olyan nagyon félni a titkostól!) Nem is félünk! (Propper Sándor: Akkor gyerünk! — Jánossy Gábor: Hát gyerünk! — Malasits Géza: Egy omnibuszban elférne az egész társaság! — Elénk derültség bal felől. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Csák Károly: Nagyszerűen bevált — ezt kérdezősködéseim és tapasztalataim alapján leszögezhetem — a kisgyűlés intézménye. Ez feltétlenül gyorsítja az adminisztrációt. Egy félreértés azonban van s ezt a belügyminiszter úrnak vagyok bátor figyelmébe ajánlani. Nem a mi vármegyénkről van szó, hanem több más vármegyében tapasztaltuk, hogy a kisgyűlés szeretne politizálni, pedig ezt a törvény egyenesen kizárja, hiszen a 22. § 1. pontja a politikai jogot, tehát a felirati stb. jogot a generális kongregációnak tartja fenn, a kisgyűlésben konkrét ügyeket intéznek, a kisgyűlés «határoz», «intézkedik», ez a törvény kifejezése. Miután pedig úgy tudom, hogy több vármegyében ebben a tekintetben megbeszélések folytak, ha nem voltak is nyilt ellentétek, azt hiszem: nem teszek vele rossz szolgálatot, ha ezt is konstatálom, s legalább a magam részéről megállapítom, hogy a kisgyűlésnek politikai jogai nincsenek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Neubauer Ferenc: Amennyiben a közgyűlést előkészíti, igen! — Jánossy Gábor: Közig-azgatni kell ott, nem politizálni!) A törvény egyenesen ezeket a kifejezéseket használja, hogy «intézkedik», «határoz», «előkészít», más nincsen. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az állandó .választmány sem foglalkozott politikai kérdésekkel sohasem.) '. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. Sokan aggodalmaskodtak, hogy a kisgyűlés mellett a közigazgatási bizottság elcsökevenyesedik. Ez sem történt meg, természetesen viszszafejlődiiek a bizottság ülései időben, de tudakozódásaim szerint nívóban emelkedtek. Azt hiszem, itt is kiegészítésre szorulna a közigazgatási bizottság szervezete, amit a törvény nyitva is hagyott, amikor azt mondja, hogy új különleges alakulatok is kerálhatók s én ajánlanám az igen t. kormánynak, hogy egy népoktatási albizottságot csináljon a közigazgatási bizottságban, mert ezekből a népoktatási kérdésekből kifolyólag szintén keletkeztek ellentétek. (Farkas Elemér: Ebben igaza van! Tavalyi beszédemben ezt javasoltam.) Az adóügyi bizottság is fennáll, de nagyon korlátolt hatáskörrel. Ennek hatáskörét is kiegészítendőnek tartanám, ami kormányrendelettel szinte lehetséges volna. ^Méltóztassanak megengedni, hogy a vármegyék háztartásáról egy pár rövid adattal szolgáljak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A vármegyék költségvetéseinek summája, úgy tudom, végeredményében a 60 millión valamivel felül van, amiből negyén millió pengő útügyi kiadás. A vármegyék ma már ezekkel a költségvetésekkel — tekintettel arra, hogy a községekből a hozzájárulások nem folynak be — megélni rem tudnak. Pest megye, úgy tudom, legutóbb 1,600.000 pengőt vett kölcsön. Más vármegyék hallgatólagos virment-nal egyik alapból a másikba veszik kölcsön a pénzeket, a többi vármegye pedig lót-fut kölcsönök után. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennek oka az, hogy a községek az immár 28—30%-ra emelkedő vármegyei hozzájárulást megfizetni nem tudják, (Jánossy Gábor: Ügy van!) legalább is pontos időben r.em tudjak megfizetni. Gondoskodni kellene tehát arról, hogy legalább a vármegyék kaphassanak valami előleget, nagyon terhes kamatok nélkül. Mert hiszen ezek után a kölcsönök után a vármegyék nagyon súlyos kamatokat fizetnek amelyek megint háztartási költségvetésüket terhelik meg. T. Ház! Csak egy témával akarok még foglalkozni. A községekről azonban okvetlenül beszélnem kell. A községi háztartások helyzete úgyszólván kaotikus és mondjuk meg egyszer már ífc. Ház, őszintén és nyíltan, hogy mi ennek az oka. Az egyik oka az, hogy rengeteg sok terhet hárítottak át a községekre, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) olyan terhet, amelyet eddig az állam viselt. A vármegyei hozzájárulás az előbbi 5%*-os vármegyei pótadó helyett 28— 30%, azonkívül iskolai és felekezeti terhek is vannak. (Ügy van! Ügy van!) Nálunk egészen groteszk esetek fordulnak elő. 1350%-os pótadó csak minálunk volt még. 1350%-os községi felekezeti és iskolai teher még sehol másutt nem volt. Van ma is olyan községem, amelynek 787% a község iskolai terhe. Országos átlagban pedig ezek az iskolai és felekezeti terhek, úgy tudom, nem tesznek ki egészen 10%-ot. Ennek a kérdésnek megoldása tehát nem lehet más, mint az, hogy az államhatalom, a kormányzat vegye kezébe ezt a kérdést és egy egységes kultúradóval oldja meg ezt a borzasztó helyzetet ott künn a f

alun. r Legyen egy elosztó szerv, amely igazságosan és méltányosan osztja el a terheket az egyes községek között. (Jánossy Gábor: r De nem új adóval!) Es mi van a község bevételeivel? Mi van azzal a gyűlöletes borfogyasztási adóval? Amikor nem tudnak az emberek eladni egy hatos ára bort, kénytelenek olyan adótételeket fizetni, hogy van Magyarországon olyan város, a-hol ma már, ha az adót vennék alapul, minden teremtett léleknek éven-