Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Az országgyűlés képviselőházának 396. olyan színész, aki a királyság valamelyik bárójának, vagy más magasabbrangú tiszteletreméltó személynek szolgálatában áll, — ha nincs legalább két békebírótól engedély-levele, elfogandó, elítélendő, és olyan elbánásban részesítendő, mint a csavargók, verekedők és javíthatatlan koldusok.» Az 1572-ben kiadott angol rendelet tehát liberálisabb volt, mint az 1930-ban kiadott csendőrségi szabályzat, amely az esett emberek kategóriájába válogatás nélkül veszi bele a színészeket, az ablakosokat, artistákat, vásárosokat, bűvészeket, cigányokat, csavargókat, drótosokat, Bajor Giziket és ahogy a művészeket hívják, akik mind egy kategóriába esnek. Nem tagadhatják tehát, hogy nincs az ember, de főképpen a szegény ember életének olyan mozzanata, amely ne állana rendőri, vagy csendőri megfigyelés alatt. Minden szegény gyanús marad, de sokszorosan gyanús az a szegény ember, aki nem akar némán, lasisú éhhaláHal elpusztulni. Az ellenforradalom reakciós szelleme a legtisztább tenyészetben a belügyminisztériumban található fel, onnan árad szét a jelszó: mindenki gyanús aki szegény és aki él. A miniszter úr és államtitkárja ennek a szellemnek hű őrei, mondhatnám az ellenforradalom csődtömeggondnokai, mert csődbejutott az a kormányzati rendszer, amely jeliszavas gazdasági politikájával odajuttatta az országot, hogy sokezren, sok százezren kénytelenek munka és kereset nélkül az emberi megélhetés minimumával tengődni. Nincs az a termelési ág, amely ma ne panaszkodnék, de legfőképpen oka van panaszra a munkásnak, a falu szegényének, akinek ma betevő falatra is alig telik. Nem szabad csodálkozni, ha ilyen körülmények között az elkeseredett emberek itt-ott hangosabban követelik az éléhez való jogukat, hangosabban követelik a munka megindítását. Mert hiszen évek óta hallják, tíz év óta prédikálják a kereszténykurzus kenetes szavú és kenetes szájú vezérei, hogy: emberek szaporodjatok, a gyermek Istenáldás! Szaporodik az emberiség és ennek a szaporodó emberiségnek a kurzus gazdaságpolitikája nem tud kenyeret adni. Amikor tehát iaz az Istenáldotta magyar, akit boldogan szalad körül három-négy gyermeke, azt látja, hogy ő hónapok óta munkanélkül van, sorvad a felesége, sorvad az az Istenáldás, amelyet annyiszor hangoztattak, és elkeseredésében kimegy az utcára, követeli a munkát, akkor a keresztény kurzusnak nincs más^ eszköze, mint szurony és kardlap azok számára, akik munkát követeinek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az éhes embernek, — mondta egyszer Manning kardinális — természetes joga van felebarátja kenyerére. Nem tudom, lehet, r hogy az _ urak Manning kardinálist nem tartják olyan jó kereszténynek, mint önmagukat, elvégre Manning kardinális nem csinált keresztény kurzust, tehát nem is tudja olyan jól, mint önök, hogy mi az a kereszténység, de azt az egyet el kell ^ ismerniük az uraknak, hogy Manning kardinálisnak ebben az esetben igaza van. Felszólítani a népet, hogy szaporodjék, büntető rendszabályokkal kényszeríteni az anyákat, hogjr gyermeket hozzanak a világra s amikor az apák gyermeiknek nem tudnak kenyeret adni, tehát munkát kérnek, akkor szuronyokkal és kardlappal fellépni velük szemben, ez minden, csak nem keresztény morál. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miután szellemi és erkölcsi életünk az anyagi életünk függvénye, hiába rendeznek az ülése 19SÖ május 22-én, csütörtökön. 23Ô urak processziókat, hiába imádkoznak, ameddig a gazdasági élet lehetőségeit meg nem változtatják, (Zaj a I joboldalon.) addig minden rendszabály hiábavaló, amely a nyomort kardlappal és szuronnyal akarja elintézni. Jellemző erre a mai kormányzati rendszerre egyébként a falu problémája is. Tíz évig elzárták a falut előlünk, tíz évig a faluba be sem eresztettek szocialistát s ha ma is akármelyik közülünk akármelyik faluba bemegy, rögtön ott van a csendőr és a rendőr. Nos, a legutóbbi jegyzőgyűlésen Koncz János, egy erősen jobboldali ember kijelentette, hogy a falu egyre jobban züllik és a falu népe közgazdasági és társadalmi tekintetben senyved és sorvad. Egy másik jegyző kijelentette, hogy a falu nagy meglepetés elé fogja állítani az, országot, mert suttogások és malom alatti politizálások és készülődések moraja hallatszik. Csodáik-csodája, tíz év óta járják az urak emiszszárusai a falut, csináltak Faluszövetséget, csináltak egy sereg ellenforradalmi alakulatot, és most a közelmúlt napokban két szörnyűséges tűzeset, amely — azt hiszem -v- mindnyájunknak részvétét és mindnyájunknak legmélyebb sajnálatát birj i, a takácsii és fertőhomoki tűzeset — napnál fényesebben világított bele abba a falurendszerbe, amelyet önök fenntartanak. Egyik héten a katholikus népszövetség, a másik héten a protestáns népszövetség, azután a Faluszövetség, a turáni vadászok, a sasok látogatják a falvakat. (Krisztián Imre: Mindegyikre nagyobb szükség van, mint az önök marxizmusára!) Mind beszél, mind magyaráz, de amikor elemi csapás tör ki, akkor a falu ott. áll olyan tehetetlenül az elemekkel szemben, mint talán száz évvel ezelőtt. (Krisztián Imre: Önök nemcsak a falut, hanem a riemzetet is felgyújtották! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Malasits Géza: Az ön közbeszólása nem változtat ezen. (Krisztián Imre: Az ön beszéde sem! — Farkas István: Mit kiabál mindig közbe? — Propper Sándor: Finom kis Tiborc maga is! Kézcsókoló Tiborc! — Krisztián Imre: Önök meg egyebet sem tesznek, mint mindig kiabálnak.) Hogy mi mit teszünk, azt tessék a mi választóinkra bízni. (Zaj) Elnök: Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak a személyeskedésektől és szóváltásoktól, amelyeikkel csak a vita nívóját szállítják le. (Zaj.) Csendet kérek. Malasits Géza: Engedjék meg, — hiszen stopper-órával a kézben kell beszélnem — hogy folytassam beszédemet. Tízévi kurzusagitáció, tízévi kurzusuralom, tízévi lelki dópingolása a falunak nem használt semmit. A falu ma az elemi csapással szemben, legyen az tűzvész, vagy víz, épolyan tehetetlenül áll, mint talán száz évvel ezelőtt, vagy akkor, amikor a kirgizpusztákról elindultunk. Ez teljes csődje az örök falupolitikájának és belügyi politikájának. (Viczián István: Más országban is van tűz és árvíz!) Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában is vannak elemi csapások, de ilyen szörnyű szerencsétlenség nem történhetik meg, ilyen magatehetetlenül nem áll a nép a szörnyű szerencsétlenséggel szemben, csak abban az országban, ahol mindenekfelett a politikai nevelést, a szocialistáik elleni gyűlöletet kívánják a népbe beleoltani és ettől elvonatkoztatva mindent a régi piszokban, régi ázsiai mivoltában hagynak. Elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkodjék olyan kijelentéstől, amely a társadalmi osztályok között gyűlöletet kelthet és amely