Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Az országgyűlés képviselőházának 396. rás az egész közéletnek hasznára van. Viszont azonban nem habozom annak kijelentésétől Gem, hogy nagyon káros volna, ha a közvéleménybe az a méreganyag menne és oltatnék be, mintha ezek a sporadikusan jelentkező visszaélési vagy sokszor ia panamák határvonalát elérő esetek azt is jelenthetnék, hogy az egész magyar köztisztviselői kar, akár az állami, akár pedig az autonóm törvényhatósági téren megingott volna annak az igaz becsületességnek iái szolgálatában, amelyet tőle mindannyian elvárunk. Nem, nem ingott meg, nem szabad általánostani. Ügy az állami, mint az autonómiák ügyeit ellátó tisztviselői kar a maga nagy egyetemében helytáll becsületességgel, sokszor a nehéz kereseti viszonyok mellett is nemes türelemmel és igaz lelkiismerete szerint hűséggel azoknak a nagy céloknak szolgálatában, amelyek akár hivatali kötelességből, akár pedig a nemzeti általános^ közérdek előmozdításából rá haramiának. (Jánossy Gábor: Ez mindig is így volt! Ha szegény is, de becsületes!) T. Képviselőház! Ami ezekután a városok nehéz anyagi helyzetét illeti, ezt nekem bővebben fejtegetnem sem kell. Méltóztatnak tudni, hogy amíg az egyik oldalon a t. belügyminiszter úr a pótadó emelkedését rigorózusan ellenőrzi és a pótadók leszállítására ő is ' minden lehetőt elkövet, akár előzetes preventív intézkedésekkel, akár pedig a költségvetések utólagos bírálatának révén, másrészt a városokat olyan kiadásokkal terhelte meg, amelyeknek fizetése egyenesen _ lehetetlenné teszi azt, hogy a városok a mai jövedelmi források mellett anyagi tekintetben reuzálni tudjanak. Itt van a rendőri hozzájárulás kérdése. A magyar városok összesen 5,800.000 pengővel járulnak hozzá iaz államrendőrség fenntartásához. Csaknem ugyanennyivel járulnak hozzá az állami iskolák fenntartási költségeinek az előteremtéséhez. Ez mind azt jelenti, hogy a pótadó emelkedik. (Ügy van! a balodalon.) Nem bírják a városok akár a vármegyei, akár a törvényhatósági városok háztartásuk egyenlegét megteremteni, hacsak ia kormány minél hamarabb be nem terjeszti a községek és a városok háztartásáról szóló és a bajokat gyökeresen megszüntető törvényjavaslatát. (Úgy van! Ügy van !a baloldalon.) Méltóztassék elintézni a nyugdíjterhek fizetési lehetőségét is, mert például az én városomban, Hódmezővásárhelyen — de így van ez Kecskeméten, Debrecenben és máshol is — 398.000 pengővel kell évente városi pótadóból hozzájárulni a nyugdíjas tisztviselők fizetéséhez. Honnan vegyük ezt a pénzt? Es mi miatt következett be ez a helyzeti Azért, mert kevés volt a nyugdíjjárulék levonás, bár többet nem is lehetett volna levonni^ mert a tisztviselők fizetése a múltban sem bírta volna azt, másrészt pedig a nyugdíjalapot befizették hadikölesönre, és azért az állam állott jót. Tessék tehát a konzekvenciákat levonni és valamilyen módon elintézni ezt a kérdést, vagy egy felveendő nagy amortizációs kölcsön keretében, vagy másképpen, de úgy, hogy a városok mielőbb szabaduljanak azoknak^ az irtózatosan nagy nyugdíjterheknek a viselésétől, amelyeknek évenkénti fedezetét költségvetésükbe kénytelenek jelenleg beállítani a pótadó terhére. Szó esett a munkanélküliség kérdéséről' is. A törvényhatósági és megyei városokhoz memorandumokkal jöttek s a közgyűléseken felszólaltak a munkanélküliek nevében a munkásság képviselői is. A t. belügyminiszter úr KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 233 intézkedései folytán is nehéz anyagi helyzetbe sodródott városok azonban nem tudják intézményesen megoldani a munkanélküliség kérdését, anyagilag képtelenek rá. A múltban, már 1929 október havában figyelmeztette a t. belügyminiszter urat és minisztertársait a városok országos kongresszusának megbízásából egy memorandum átadásával a küldöttség, hogy gondoskodjék a t. kormány a kellő időben úgy a fővárosban, mint a vidéken megindítandó állami közmunkák eszközléséről. DP nem nyúlt ennek a kérdésnek gyakorlati megoldásához a t. kormány olyan gyorsan, mint kellett volna és ezért történt meg az, hogy a munkanélküliség mint fenyegető veszedelem nőtt meg ennyire a vidéki városokban is. (Propper Sándor: A kardhoz gyorsabban nyúl!) Az idő rövidsége miatt nem szólhatok most már bővebben erről, de itt van az úgynevezett közlekedési rendelet, amelyet a t. belügyminiszter úr kibocsátott Ez a közlekedési rendelet voltaképpen lehetetlenné teszi azt, hogy a kisgazdák a mostani nehéz megélhetési körülmények között úgy folytathassák foglalkozásukat, és a kisiparosok is sok viszonylatban, mint kellene, zaklatás nélkül. Most már a szénáskocsi r alá is^ lámpát kell tenni, hátul, esetleg petróleumlámpát Szinte újdonságnak tűnik fel t. képviselőtársaim előtt, de elő van írva, hogy hány lovat lehet elől befogni, hány lovat lehet hátul odaakasztani. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Eddig is úgy volt!) Elő van írva, hogy tizenhat évesnél fiatalabb egyén nem kaphat hajtási igazolványt, akármilyen járműhöz vagy élőjószághoz. Ha valamely mezőgazdasági várostól vagy falutól valaki 20—25—30 kilométernyire lakik és beteg lesz, nem mehet be orvosért hajtási igazolvány nélkül a saját fia a városba. Vagy pedig annak az iparosnak tanonca és segédje, aki nem érte el a tizenhat évet és a városnak vagy a községnek másik részébe, esetleg pár kilométernyire kell elmennie, hogy a mesternél szolgálatba álljon, nem ülhet biciklire. Ez szinte lehetetlenség. (Jánossy Gábor: Emberségesen kell végrehajtani.) Továbbá elő van írva, hogy milyen szélesnek kell lennie a keréktalpnak. Bárcsak olyan széles^ lenne a kormánynak a^ nép jogok iránt való érzéke, mint amilyen szélesre kívánja a kormány a keréktalpat. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Öt év alatt megcsináljuk!) Mit? A széles keréktalpat, vagy a titkos választó jogot? (Nagy zaj.) Az a szegény kisgazda kénytelen lesz széles, 6—7 centiméteres keréktalpakkal közlekedni olyan helyeken, ahol nincs köves út, hanem csak dülőutak. Ezt kívánja a belügyminiszter úr rendelete. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Minden valamirevaló országban így van! Drága utakat követelnek és meg nem felelő járművekkel el akarják rontani!) De a széles kerék meg besüpped a sárba a kövezetlen utakon. Kérdezzék meg ez irányban különben azokat a kisgazdák ép viselőtársaimat, akik jelenleg még a kormányrendszert támogatják, igazam van-e, de a valódi kisgazdákat kérdezzék meg, akik, azt hiszem, nem sokáig fogják támogatni önöket. (Propper Sándor: Még két hónap!) A túlhajtott bürokratikus rendszer keretében akarja a belügyminiszter úr ezt a rendeletet mindenáron keresztülvinni, forszírozni. En pedig ezennel az enyhítéseket, a módosítást kérem. (Zaj. — Elnök csenget.) Az óra folytán a végéhez közeledem. (Maläsits Géza: Addig nem kell félni, amíg a zaboszsákot István gazda rázza!) 36