Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának 395. ülése 1930 május 21-én, szerdán. 219 tem utána egyénileg ilyen pletykálkodásoknak és csodálatosképpen nem lehet megfogni semmit, mert manapság nálunk az emberevé.s divatja dúl, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a helyett, hogy az igazságkerésés divatja lépne fel. T. képviselőtársam Tiborcot idézte. Tiborc azt mondta, hogy: «A lopásra még nem ért meg ősz Tiborc apátok.» En ügy é^rzem, hogy a magyar nép még a becsületlopásra sem ért meg, de ne méltóztassék őt erre rátanítani és rászoktatni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon ) Elnök: Gál Jenő képviselő úr kíván a viszon válasz jogával élni. (Zaj jobb felől.) Gál Jenő: T. Képviselőház! Igen rövid időre veszem igénybe a Ház türelmét. (Felkiáltások a jobboldalon: Elég volt!) A miniszter úr azt mondta, nogy én bizonyítsam be, kik kapják — mint állítottam — ezeket a közszállításokat. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az adatokat kérem! — Zaj jobbfelől.) Bocsánatot kérek, tessék megnézni az úgynevezett közszállítási pályázatot és tessék megnézni a közzétett névsort. Meglátja a mélyen t. miniszter úr, hogy azokat a kisembereket, akik megérdemelnék, hogy az állam támogassa őket, a vállalkozásokban nem igen találjuk. (Felkiáltások jobbfelől: De igen!) Nem merek visszaélni a Ház türelmével, mert különben elmondanám, hogy kik építenek. (Zaj a jobboldalon.) Például itt a fővárosban bankok építettek, mint építőmesterek, az építőmesterek pedig összetett kezekkel könyörögnek, hogy: velünk építtessenek, ne a bankokkal! Nem történt meg. Találhatnak vállalkozásokat, amelyek bankokban húzódnak meg, amelyek bankok szindikátusaiban élnek, de nem itt van az eleven erő. Az eleven erejű gazdasági élet az, amely nem a csukott ajtók mögötti tanácskozások és elintézések barátja, hanem a nyiltságé, a nyilt ellenőrzésé. Ezt sürgetem én, a nyiltságot, a titokzatosság helyébe a nyiltságot és nyilt bírálatot s megint nem azt, hogy perrendszerű bizonyítékokkal álljak elő, (Zaj a jobboldalon.) A panama megbújik, azt meg kell érezni és el kell gázolni. Az elgázolás nem perrendszerű katakombákban és labirintusokban található. Az eleven élet eleven ereje nem szükségli azt, hogy a bizonyítás területén szabályokat alkossunk. ((Neubaeur Ferenc: Mint védő is ezt vallja? — Zaj.) Reformálhatjuk, miniszter úr, az esküdtszéket, 'ahogy akarjuk és hivatkozhatunk angol példákra, ahogy tetszik. Amit Angliában kedvezően tudunk a magunk számára magyarázni, arra azt mondjuk, olyanok vagyunk, mint az angolok, ami pedig nálunk nem jó, arra azt mondjuk: nézzük meg, mi van a kontinensen. Nem így, mélyen t. miniszter úr! Ez az évszázados jogalkotás a szabadságnak az a védőbástyája, amely mindenütt megvan, Angliában énpen úgy, mint a kontinensen. Ne zárkózzék el előle és ne ígérje be, hogy dolgozik rajta, s hogy jön ez a reformmunkálat. {Zaj a jobboldalon.) Az esküdtszéket nem megalkotni kell Magyarországon, csak a halottaiból feltámasztani. Ha ön javítást is tesz hozzá, köszönet jár érte, de úgy javítani, hogy a temető kapuját bezárva tartja és a feltámadást akadályozza, ez nem az a szolgálat, amely az igazság érdekében ebben az országban szükséges Elnök: A miniszter úr kíván szólni? Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nem! Elnök: A miniszter úr nem kíván szólniA vitát bezárom, következik a határozathozatal. Kérdem at. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Várnai Dániel képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz Kérem az interpelláció szövegének felolvasását! Petrovics György jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Kispesten, folyó hó 19-én délelőtt a rendőrség a munkanélküli munkásság egy csoportját, amely békésen haladt a Munkásotthon felé, minden előzetes felszólítás nélkül kivont karddal megtámadta és több embert súlyosan megsebesített? 2. Ha a miniszter úrnak van erről tudomása, hajlandó-e haladéktalanul intézkedni és az ilyen brutalitásoknak egyszersmindenkorra véget vetni? Budapest, 1930. május 20. Várnai Dániel s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Várnai Dániel: T. Képviselőház! Ide kellett hoznom ezt a szomorú esetet, mert önmagában véve is olyan, hogy az ország nyilvánossága előtt kell felderíteni, még pedig a félelősségrevonásnák a kötelességével és a fölényével; de ide kellett hozni ezt az esetet különösen azért, mert szomorú és feháborító jelenségekből és tényekből azt látom, hogy a kormány és az alája rendelt hatóságok — a rendőri és a polgári igazgatása hatóságok egyaránt — igen kemény harcot, utóbb már véres harcot folytatnak nem a munkanélküliség, hanem a munkanélküli munkásság ellen. (Farkas István: Ügy van!) T. Képviselőház! Egy történelemfilozófiai megállapítás szerint a történelemben minden kétszer ismétlődik : egyszer mint tragédia, máskor mint komédia. Azt hiszem, vannak kivételek is: vannak események, amelyek mind a kétszer tragédiaként ismétlődnek meg, tehát a ma élő embernek a feladata és kötelessége az, hogy a további ismétléseknek az útjába álljon. XVI. Lajos pénzügyminisztere, — hiszen méltóztatnak tudni, — Neoker azt mondotta, hogyha a népnek nines kenyere, akkor egyék füvet. Ez ismétlődik most is, t. miniszter úr. A rendszer nem mondja, hogyha nincs kenyér, akkor a nép egyék füvet. A rendszer ezt igen könnyedén, de igen veszedelmesen úgy intézi el, hogy kenyér helyett rendőrkardot ad azoknak, akik nem kívánnak, nem követelnek egyebet, csak kenyeret és munkát. Az a rendszer, amely a munkanélkülii munkásság ellen folytatott harcban, nem a munkanélküliség legyőzésére, hanem a munkanélküli munkásság ellen folytatott harcban újabban^ megnyilatkozik, veszedelmes, provokáló, felháborító és következményeiben beláthatatlan és olyan, hogy azt hiszem^ kötelesség az. ha ennek a rendszernek kivetüléseit, megismétléseit, megnyilatkozásait itt szóba hozzuk és figyelmeztetünk kérő és komoly szóval arra. hogy az illetékesek, a hatalom kezelői, a felelősek mindent kövessenek el ezeknek az eseményeknek megismétlődése ellen. Ennek a sajnálatos, szomorú és felháborító rendszernek a mesrvilágítására hozom én ide éppen ezt az esetet, egyik bizonyító adatát annak, hogy ez a szomorú rendszer tényleg fennáll- Nagyon röviden és, bár nagyon nehéz, higgadtan kívánom ezt az eseményt előadni. * T. Képviselőház! Kispesten — méltóztatnak mindnyájan ismerni egy 56.000 lakosú város