Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-395
Az országgyűlés képviselőházának 8 így azután rendkívül súlyos az arányszám, ami annak tudható be, hogy rendkívül magas a tisztviselők létszáma az állami üzemekben. Ezt nem azért említem meg, mintha ezzel azt a célt akarnám elérni, ihogy az állam szállítsa le üzemeiben a tisztviselők létszámát, lianem éppen azért említem meg, hogy olyan üzleti politika folyjék az állani üzemeiben, amely üzleti politika következtében mindig több és több munkát kell szerezni az üzemek részére, hogy a munkáslétszám ne folytonosan csökkenjen, hanem olyan magas nívón álljon, ihogy arányban legyen 'az alkalmazott tisztviselők létszámával, meTt csakis í^v lehet rentábilisan vezetni az állam üzemeit s mert egyébként túlságosan nagy összeget emészt fel az adminisztráció, amit azután a termelés fog megsínyleni. Ez kifejezésre jut az alacsony munkabérekben és i>ban a rendezetlen munkaidőben, ami főképpen a diósgyőri vasgyárban észlelhető, tapasztalható. Amidőn a cím tételeiből azt lehet megállapítani, hogy végeredményben az állami vas-, acél- és gépgyárak nem ráfizetéssel, hanem felesleggel dolgoznak és 1,072.000 pengő a felesleg, akkor joggal lehet megkövetelni azt, hogy az állam igenis többet áldozzon munkásaira, és akkor, amikor itt az államtitkár úr a munkásvédelemről tett említést, akkor, azt hiszem, teljes joggal mutathatok rá erre a hibára és feltételezhetem, hogy az állam, vagyis a kormány csakis akkor várhatja a magánmunkáltatóktól, a magánvállalkozástól azt, hogy munkásaival megfelelően bánjék, megfelelő munkabéreket állapítson meg számukra és a munkaidőt is helyesen állapítsa meg, ha az állami is megteszi ezen a téren -azokat a szükséges intézkedéseket, amelyeik kifogásokra alkalmat nem adnak. Itt 1,072.000 pengő felesleg van. Nem akarom azt mondani, hogy tessék ezt a pénzt minden körülmények között elkölteni, de ha egy üzemnek felesleg áll rendelkezésére és munkásai kielégítő módon ellátva nincsenek, akkor, igenis, mód és alkalom van arra, hogy munkásait megfelelően díjazza és ne bánjék velük olyan mostohán, mint amilyen mostohán ezidőszerint bánik és — ismételten hangsúlyozom — ne bánjék úgy, mint ahogy ez a diósgyőri vas- és acélgyárban tapasztalható, Az államtitkár úr volt szíves megemlíteni azt is, hogy az állami üzemekben a kommün bukása után, az ellenforradalmi idők elején el; bocsátott munkások, tisztviselők ügye revízió alá kerül és erre vonatkozólag nemsokára egy rendelet fog napvilágot látni. Legyen szabad akkor az államtitkár úr figyelmét felhívnom arra, hogy hasonlóan az államvasutakhoz, az állami gépgyárban is történtek ilyen elbocsátások még 1920-ban. Tudomásom szerint körülbelül 400 ember került elbocsátásra anélkül, hogy ügyük kellő megvizsgálást nyert volna, pusztán a bosszú és az akkori idők ihlete alapján. Tudom nagyon jól, kezeim között voltak annakidején az, adatok, hogy a mintegy 400 főnyi elbocsátott, kellő végelbánásban nem részesített munkás között nagyon sokan vannak olyanok, akik 20—25, sőt 35 esztendei szolgálat után kerültek elbocsátásra, anélkül, hogy egyetlenegy fillér végkielégítésben, nyugdíjban, kegydíjban, vagy bármiben részesültek volna, és éppen ezért, mert ügyük igazságtalanul nyert elintézést, teljes joggal appellálok az államtitkár rirnak ama megértésére, amelyet tanúsított az államvasúti munkásokra vonatkozólag, hogy ezzel kapcsolatban az államvasúti gépgyárban elbocsátott munkások ügye is kerüljön revízió alá és szüntessék imeg az igaz: . ülése 19SÔ május 21-én, szerdán. 211 ságtalanságokat, amelyek ezen a téren történtek. Azt hiszem, ennek különösebb akadálya nincs % amiért is legyein szabad remélnem, hogy az ígért rövid időn belül ennél a kérdésnél is meg történnek a szükséges intézkedések. Ennek megemlítése után visszatérek ismét az üzemek kérdésére. Hangsúlyozottan kijelentem, hogy helytelen az az üzemi politika, amely éppen a legfontosabb árakat, gyártási, termelési költségeket csökkenti, és éppen ezért ismételten appellálok a kereskedelmi kormány helyes érzékére ós megértésére, hogy tessék az állam üzemeit megfelelően munkával ellátni, hogy ne kerüljenek az állami üzemek is abba a helyzetbe, hogy úgy, mint a magánkapitalizinus, a munkanélküliek számát, szaporítsa az elbocsátásra ítélt munkások számával. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván-e valaki szólani? Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. És miután az állami vas-, acél- és gépgyárak üzemének költségvetését meg nem támadták, azt elfogadottnak jelentem ki és egyben kijelentem, hogy ezzel a Ház a kereskedelmi tárca költségvetését és evvel kapcsolatban az állami üzemek költségvetésének XX., XXI., és _XXII. fejezetét részleteiben is letárgyalta. (Éljenzés.) Az idő előrehaladván, előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket holnap délelőtt tíz órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az 1930/31. évi költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. ^Méltóztatnak napirendi javaslatom-' hoz hozzájárulni? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Grál Jenő képviselő úr interpellációjának szövegét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «Interpelláció az igazságügyminiszter úrhoz. 1. Eszleli-e a miniszter úr azokat <a visszaéléseket és^ bűntetteket, t amelyek az utóbbi időkben közszállításokkal és vállalkozásokkal kapcsolatban megdöbbentő magy számban jutottak nyilvánosságra 1 ? 2. Ertesült-e arról a köztudatban élő megállapításról, hogy az effajta bűnök nem maradhattak volna ily hosszú időn keresztül titokban, ha teljes sajtószabadság és esküdtszéki bíráskodás volna Magyarországon? 3. Hajlandó-e a miniszter úr a közéleti tisztaság fokozottabb védelme érdekében intézkedni, hogy politikai vonlatkozású sajtópörökben az esküdtszék késedelem nélkül visszaállíttassak 1 ? Budapest, 1930 május 20. Gál Jenő.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Hází Mindennap, ahogy kinyitja az ember az újságot, azt olvassa, hogy letartóztatások történnek állami szállításokkal kapcsolatban, panamavádak emeltetnek, és ezeknek megtorlása úgyszólván az egész napisajtót állandóan foglalkoztatja. (Br. Podmaniczky Endre: Egész rovat van mindig!) Nagyon helyesen mondja t. képviselőtársam, egész rovatokat tölt ki annak ismertetése, hogy az^ állami üzemekkel kapcsolatban, az állami szállításokkal kapcsolatban megvesztegetések, akirathasmisítások, csalások, hűtlen kezelések követtetnek el. Objektíve megállapítaná kívánom, hogy a megtorló lépések az utóbbi időben teljes szigo-
