Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-395
Az országgyűlés képviselőházának 395. ülése 1930 május 21-én, szerdán. 209 házási megrendelésből sínek 7,500.000 pengő, kötszerek 250.000 pengő, alátétlemez 1,300.000 pengő, csavarok 1 millió pengő, biztosítók 2,900.000 pengő, telefon 400.000 pengő, fék 5 millió pengő, kocsik 8,145.000 pengő, mozdony 1,405.000 pengő, mozdonyszerek tökéletesbítése 900.000 pengő, vasaljak 500.000 pengő, rugók 700.000 pengő tétellel szerepelnek. (Kabók Lajos: Mi van ebből már kiadva?) Mind, kivétel nélkül, körülbelül három hónapja munkában van. Ehhez fog még járulni azoknak a vasúti mozdonyoknak megrendelése, amelyek a dunántúli villainosítás szempontjából, a Bécs—budapesti vonal villamosítása szempontjából immár a legrövidebb időn belül megrendelés alá kerülnek. A posta kérdésénél a tisztviselőkérdéssel kapcsolatban ugyanazt mondhatom, hogy a tisztviselői kérdés megoldásaés ezeknek a dolgozó tisztviselőknek támogatása iránt a kereskedelemügyi miniszter úrban megvan a legnagyobb jóakarat és^ megvan benne minden igyekezet is, és én ezért remélem, hogy ezt a kérdést meg is fogjuk tudni oldani. A postával kapcsolatos egyes konkrét kérdésekre vonat • kozóan nem akarok .a 'részletekbe bocsátkozni, hiszen azokat a tételeket, amelyek itt szóvá tétettek, mind feljegyeztem magamnak és most, amikor kéreim hogy méltóztassanak a részletes tárgyalás után is ^elfogadni a kereskedelemügyi tárca költségvetését, még csak azt akarom megjegyezni, hogy azok a kérdések, amelyeket szóvá méltóztattak tenni s amelyeket megemlítés nélkül 'hagytam, legnagyobb részben olyanok, hogy már meg vannak valósítva, vagy a megvalósítás stádiumában vannak, amelyeket pedig a körülmények mérlegelésével lehetséges lesz rövid idő alatt megvalósítani, azoknak megvalósítását elrendelem. (Elénk helyeslés, éUenzés és taps a iobb- és baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T\ Ház! A magam részéről voltaképpen egy kérdést kívántam a kereskedelmi tárcával kapcsolatban szóvátenni, a miniszter úr megbízottjának, az államtitkár úrnak szavai azonban engem bizonyos tekintetben egy pár dolog felemlítésére késztetnek. Méltóztassék tehát megengedni nekem, hogy mielőtt azzal a témával foglalkoznám, amelylyel az államtitkár úr nem foglalkozott, s amellyel sajnos, a kereskedelmi kormány évek óta nem foglalkozik, reflektáljak az államtitkár úr egy pár megállapítására. Az államtitkár úr igen helyesen mondotta, hogy talán veszedelmes is annyira hangsúlyozni a kereskedelem súlyos válságát és súlyos , bajait. Erre nekem az a megjegyzésem, hogy igaz ugyan, hos-y most az államtitkár úr szimpatikus beszédében úgy tüntette fel, hogv a kereskedelemügyi kormány dolgozni és cselekedni fog, eddig azonban azt taüasztaltuk, hogy minden hangoztatásnak, minden panasznak egyáltalában semmi eredménye nem volt, mert a kereskedelemügyi kormányzat a magyar kereskedőtársadalom érdekeit nem tartotta szem előtt. Az államtitkár úr nyilatkozatainak azok a részei is. amelyek a kisiparra vonatkoztak, az egy milliós és tíz milliós hitel felemlítését kivéve, rendkívül soványak és éhben a tekintetben nem látjuk azt, hogy a kereskedelemügyi kormányzat a magyar iparnak hóna alá nyúlna., Nem veszi észre a kereskedelemügyi kormány, 'hogy különösen a Társadalombiztosítónál az iparosság és egyáltalában alvállalkozások érdekeinek védelme a népjóléti tárcánál nem nyilatkozik meg? Ebben a tekintetben talán a kereskedelemügyi kormányzatnak is tennie kellene valamit, hogy ne engedje meg, hogy a Társadalombiztosítónál előálló súlyos deficit a járulékok emelésével a vállalkozásra háruljon át, mert a magyar ipar és magyar vállalkozás ezt egyáltalán el nem bírja. Aggodalmat kelt bennem az, hogy a helyett, hogy az álközüzemek leépítésére megtennék a lépéseket, — mert ezek főként az autonómiáknál vannak, a legális üzemek mellett ma már ezt a disztinkciót 'használják: álközüzemek — ezekre vonatkozólag még egy külön törvényt kell bevárnunk, holott a magyar közigazgatási törvény szerint a 'pénzügyminiszter és belügyminiszter hatáskörében megvannak azok az eszközök, amelyekkel ezeket az álközüzemi vállalkozásokat legalább a közigazgatásban, az autonómiáiban, mérsékelnék és megfelelően lecsökkentsék. Meglepetéssel hallottam azt is — amire egy interpellációm alkalmával az államtitkár úr főnöke más választ adott — hogv az építőipari törvényjavaslatot ismét kiadták az érdekeltségnek, pedig ezelőtt pár hónappal azt a választ kantám, hogy most már nem kell többet az érdekeltségnek kiadni, mert "a miniszter úr a maga részéről rövidesen hozni fogja. Amivel az államtitkár úr nem foglalkozott és amivel én évek óta a parlamentben mindig foglalkoztam és mindig is fogok foglalkozni, — és nagyon sajnálom, hogy nincs módomban ezt a kérdést a miniszter úrral tisztázni — az a nyugdíjas vasutasság helyzete. Ebben a tekintetben a kereskedelemügyi kormányzat egy lépést sem tett éveik óta. A magyar közszolgálati alkalmazottaknak ez a nyugdíjas csoportja a legigazságtalanabb helyzetben van. Amíg mi a trianoni szerződéssel kapcsolatban harcolunk Hágában a 250, Vért, amely a döntő bíráskodást biztosítja, addig a magyar nyugdíjas vasutastkar illetményei el vannak vonva a magyar független bíróságok hatásköréből, éppen a, magyar kormány intézkedése folytán. Meg kell állapítanom azt is, hogy a régebben nyugdíjazottak és az újabban nyugdíjazottak között az ^ illetmények tekintetében olyan igazságtalanság nyilatkozik^ meg, amely igazságtalanságon végre-valahára segíteni kell, mert •tessék figyelembe venni a kereskedelemügyi kormányzatnak azt, hogy a nyugdíias vasutas — különösen a régi — illetményeiből nem anynyi százalékot adott le, mint más alkalmazottak, vagy a. jelenlegi vasutasság, hanem sokkal többet és voltaképpen annak a^ nyugdíjintézetnek vagyona ezé a vasutasságé, ennek a vasutasságnak a tulajdona, azt tehát gvámolítás nélkül a kereskedelemügyi kormányzat nem hagyhatja. Rá kell mutatnom a 15 éven alul alkalmazásban voltak közül elbocsátott nyugdíjas vasutasok szerencsétlen helyzetére, amely tekintetben ismét nem látok abszolúte semmiféle segítséget, még csak megértést sem. Rá kell mutatnom arra. hogy ennek a nyugdíjintézetnek autonómiája visszaadva nincs, ebbe a vasutaskérdésbe mindenki beleszólhat, csak maga a. vasutasság nem, ebben a tekintetben az elszámolások úgy, amint a vasutasság óhajtja, nem történhetnek meg és én a magam részéről azt szeretném és óhajtanám, ha a kereskedelemügyi kormány a nyugdíjas vasutaiság sorsán immár segítene; mert iglaza volt Rassav Károly t. képviselőtársaimnak, hogy a nyugdíj éppen olyan vagyon, mint a föld' 32*
