Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

202 Az országgyűlés képviselőházának szükséges lépésekre a javaslatokat meg kell tennie, olyan férfiút üdvözölhetek, mint Sándor Pál igen ti. képviselőtársamat, aki a legtöbbször és a legenergikusabban tette szóvá ennek a kérdésnek megoldását. Méltóztatott a kartellek kérdésével kapcsolatban in concreto szóvá tenni a fakartell kérdését. Itt is külföldi kartellel állunk szemben. (Sándor Pál: Idehozom interpelláció alakjában! — Br. Podmaniczky Endre: Nehéz lesz!) Igen, nagyon, nehéz kérdéssel állunk szemben, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) külföldi kartellel állván szemben a belföldi kereskedelem. Bátorkodom azonban felhívni az igen t. interpellálni szándékozó képviselő úrnak és a miagyar kereskedőknak figyelmét arra, hogy lenne itt egy nagyon jó mód az ezzel a külföldi kartellel szemben való fellépésre: a teljesen elhanyagolt magyar fatermelés és a magyar tüzifafogyasztás felkarolása. Ma az az anomália van, hogy drágább a külföldi fa, mint a hasonló kalóriaértékű belföldi fa és mégis eladatlanul hevernek belföldi fakészleteink. (Erdélyi Aladár: Tarifapolitika!) Méltóztassék nyugodtan lenni: egyetlenegy mázsa külföldi fa sem ment ebben az országban a Máv. vonalain úgy, hogy alacsonyabb tarifát fizetett volna, .mint a belföldi fa. (Erdélyi Aladár: Fizessen a belföldi kisebbet!) Erre a kérdésre szeretném felhívni a figyelmet, mert itt nagy lehetőségek vannak és meg vagyok róla győződve, hogy a külföldi fakartell politikája is megváltoznék, ha nem látná azt, hogy éppen kereskedőink szívesebben foglalkoznak a külföldi fával. (Jánossy Gábor: Érthetetlen! — Rothenstein Mór: Mert olcsóbb!) Nem olcsóbb, hanem drágább; a külföldi fa körülbelül 10%-kal drágább, mint a belföldi fa, csak feltétlenül kényelmesebb a beszerzése, mert megfelelően megszervezett eladási forrásokiból különösebb kereskedői munka - nélkül hozható a piacra, míg a magyar fát bizony kisebb tételekben több munkával, nehezebben kell Összeszedni. Méltóztassék megengedni, hogy — kereskedelemiről lévén szó — néhány szót szóljak a gabonaértékesítés problémájáról. Méltóztattak felhozni az ezzel kapcsolatban megindult tárgyalásoikat. {Halljuk! Halljuk!) Egészen természetes, hogy erről a helyről nekem magára a kérdés meritumára vonatkozóan semmi mondanivalóm nincs, de mint aki itt a kereskedelmi tárcát képviselem, ki kell jelentenem, hogy soha egy pillaniaitig sem volt a kormány szándékában, hogy ezzel a kérdéssel a kereskedelem kizárásával foglalkozzék; sem annak megoldásában, sem pedig a tanácskozásokon. A megoldás elgondolásánál első dolgunk volt az export-relációban legelőkelőbb export-kereskedők véleményének meghallgatása, a belső kereskedelem relációjában pedig — mielőtt még a nyilvánosság foglalkozott volna ezzel a kérdéssel — meghallgatása egyes belföldi kereskedőknek, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Egészen más kérdés természetesen az érdekképviseleteknek, mint olyanoknak a meghallgatása. Még kész tervünk nincs, meghallgattuk kereskedelmünket, kértünk tanácsokat és lamint ikialaűcul ez aa egységes terv, — amelynek már megszületésénél is ott voltak az illetékes gazdasági tényezőknek egyes szakemberei, — abban a t pillanatban egészen természetes, hogy az érdekképviseleteket is meg fogjuk a véleményét hallgatni. Ezeket óhajtottam csak nagy általánosságban elmondani és kijelentem, hogy ennek a 395. ülése 1930 május 21-en, szerdán. kérdésnek sem az elgondolásában,, sem a megoldásában nem volt szó soha arról, hogy a kereskedelem kikapcs oltassák, sőt, a legelső megbeszélésen, amikor öt-hat meghívott gabonakereskedő úrral folytatott megbeszélést a kereskedelmi miniszter úr, kijelentette, hogy tiltakozik minden olyan megoldás ellen, amely a kereskedelem teljes szabadságát nem^ biztosítaná és ilyen tervekre vonatkozólag tárgyalásokba sem bocsátkozik bele. Ezt óhajtottam csak e kérdéssel kapcsolatban felvilágosításként előadni. (Helyeslés.) Az idegenforgalom kérdését vetette fel Lázáu Miklós képviselő úr. Elismerem, hogy ez Magyarországon nincs ma megoldva, legalább lis jelentőségének megfelelően nincs megoldva. Ma óriási igyekezet van minden ország részéről abban az irányban, hogy ezt a mozgótokét, amelyet az idegenforgalom képvisel, magához édesgesse. Sajnos, mi még a kezdő, tapogatódzó lépéseknél tartunk. Csekély az az öisszeg, amely a kormánynak rendelkezésére áll, és a ma fennálló intézmények és szervek kevés lehetőséget nyújtanak a kormánynak ennek a kérdésnek egységes irányítására. De ha magát az idegenforgalmat nézzük, meg lehet állapítani, hof^ Magyarországon tulajdonképpen, egyelőre legalább, az idegenforgalom szempontjából Budapestről kell beszélni. (Ügy van! Ügy van!) A budapesti idegenforgalomból, — természetesen az egyetemes, országos érdekeken kívül, — elsősorban Budapest székesfővárosnak van haszna, tehát elsősorban Budapest ^székesfővárosnak lenne feladata, hogy egységes elgondolás szerint megalapozott és kidolgozott tervezettel, megfelelő tőkével, megfelelő eszközökkel ezt a problémát, mint egyik legnagyobb problémáját Budapestnek, amelyről sokszor mondják, hogy túlnagy Magyarországnak, — levezesse és az itteni időzést széppé és kívánatossá tegye egész Európa részére. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Nagyon helyeselném, ha ez a gondolat keresztülvihető lenne és legyenek meggyőződve, t. uraim, arról, hogy a .kereskedelmi kormány részéről ebben a tekintetben kész segítő- és támogató-társat méltóztatnak találni. (Helyeslés.) Egészen röviden óhajtok foglalkozni két felmerült konkrét kérdéssel, elsősorban a ma; gánalíkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvénytervezet sorsával. A törvénytervezet, mint méltóztatnak tudni, készen van, az érdekeltek elé bocsáttatott hozzászólás végett, az érdekeltek észrevételeiket megtették és most végleges szövegezés alatt van a törvénytervezet és remélem, hogy a Képviselőháznak ebben a ciklusában a parlament elé fog ikerülni. (Farkas István: Gsak az a baj, hogy rossz!) A mértékhitelesítésre vonatkozólag is hangzottak el felszólalások. Azt hiszem, hogy különösen azok a képviselő urak, akik a vidéki életet ismerik, tényleg látják és jogosan állapítják meg azokat a nehézségeket, azokat az apróbb kellemetlenségeket, (Ügy

f van! jobbfelől.) amelyek a mértékhitelesítéssel, különösen az időszaki hitelesítések rendszerével vannak kapcsolatban, valamint az abból eredőket is, hogy lamiikor beadják a mérlegeket, le kell fizetni a vizsgálati díjat és amikor javításra kerülnek a mérlegek, akkor újból fizetni kell a vizsgálatért. (Ügy van! jobbfelől) Nagyon jól tudom ezeket a bajokat és már régebben foglalkozom ezzel a kérdéssel és foglalkozik ezzel a minisztérium megfelelő osztálya is, hogy ezeken a nehézségeken vala-