Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

192 Az országgyűlés képviselőházának működik ott, ahol az ipari vámok túlsúlya nehezedik rá az országra. És t. uraim, ezt önök tűrik. Nincs a mi hatalmunkban, hogy a vámokat leszállítsuk, sőt ellenkezőleg: elmondtam már egyszer itt a Házban, hogy én — talán először életemben — részt kívántam venni abban aváinbizottságban igenis, csaik azért, hogy érvényesítsem ott a befolyásomat abban a tekintetben, hogy leszállíttassanak az ipari vámok. Ez volt az első eset, hogy én bekéredzkedtem egy bizottságba és Bud János t. kereskedelemügyi miniszter úr ezt nem tudta keresztülvinni, mert az ipari tényezők, az ipari nagyságok, akik bent vdl'tak, kijelentették, hogy abban a pillanatban, amikor engem Bud miniszter úr behoz a bizottságba, ők kivonulnak. De még továbbmegyek. A kereskedelmi kamarának is van egy bizottsága, az exportbizottság; azt is kértem, hogy hozzanak tehát oda be, mert annak befolyása van a vámok megállapítására. A kereskedelmi kamara elnöksége rem tudta ezt keresztülvinni, mert ugyanazzal a fegyverrel éltek volná: az iparosok kimaradtak volna abból! a bizottságból, ha az én személyem oda bekerült volna. Nagyon büszke vagyok arra, hogy úgy félnejk tőlem. Végtelen büszkeség tölti el lelkemet, különösen azért, mert jó társaságban voltam, mért egy második urat, aki talán a legnagyobb agrárius, — nem akarom megnevezni, mert nincs hozzá jogom — szintén-nem vettek be abba a bizottságba. (Bródy Ernő: Valószínűleg Gaal Gaston, miután az ért hozzá a legjobban! — Jánossy Gábor: Gaal Gaston? Szinte hihetetlen!) A miniszter hatálma tehát rem Volt elég nagy alhhoz, hogy mindazokat, akik a vámtarifa ellen foglaltak állást, ebbe a bizottságba bevegyék. T. többség, egy kicsit csak •szabad szégyelniök magukat (Meskó Zoltán; Bocsánatot kérek!) azért, hogy ilyen állapotokat önök hatalmukkal fenntartanak és nem képesek arra, hogy a miniszter urakat annak belátására bírják, hogy az ilyen dolgokrak Magyarországon_ talán mégsem lenne szabad megtörténniök. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Éppen ott tartunk, ahol tartottunk akkor, amikor a miniszterelnök úr megígérte, hogy a vámtarifákat leszállítja, sőt azóta, egész csomó vám tételt fel is emeltek, nem hogy leszállították volna azokat. Nem tudok egyetlen-egy cikkről sem. amelyr,ek vámját leszállították volna. T. Uraim! Ez a magyar gazdálkodás, és addig-, amíg itt ilyen Wirtschaft van, mig; így, fej nélkül mozgunk az egész vonalon: addig ne gondoljanak arra, hogy közgazdasági téren Magyarországon eredményeket fognak elérni. Ezt kötelességem volt önöknek megmondani. Nem mondottam volna el ezt. ha Bródy t. képviselőtársam ebben a kérdésben nem szólalt volna fel; szégyenletesnek tartom mindanyuyiuukra nézve, hogy képtelenek vagyunk egy férfias tettre, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) egy hazafias tettre, hogy ezt a nyomorult országot megmentsük. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha sentki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Miután a 10. címet nem támadták meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik _ a 11. cím. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 11. címet). Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, miután a 11- címet nem támadták meg, azt elfogadottnak jelentem kiAz ülést tíz percre felfüggesztem. 3 95. ülése 1930 május 21-én, szerdán. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik az állami üzemek költségvetésének XX. fejezete: posta, távirda és távbeszélő. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gyönnörey Sándor! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nem lévén jelen, töröltetik. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Steuer György! Steuer György: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A posta, távirda és távbeszélő egyik legfontosabb ágazata az állami üzemeknek, lüktető ereje, vérkeringése egész gazdasági életünknek. A posta, távirda és távbeszélő ; személyzete önfeláldozásig menő munkásságával, teljes megbízhatóságával, nagy pontosságával, ritka gyorsaságával és ügyességével nemcsak elismerést vívott ki magának, hanem világhírt is a magyar nemzetnek. A postások szolgálata igen nehéz, éjjelnappalhoz, óráikhoz, percekhez van kötve, idegölő és önfeláldozást igénylő munka. Igen gyakran reggel 7 órától másnap reggel 7 óráig kell szolgálatot végezni. A postaaltisztek százai és ezrei, mint egy mozgósított hadsereg, levelekkel, pénzesutalványokkal, pénzeslevelekkel járják be a várost, járják be a 4—5—6 emeletes házakat. Rendkívül nehéz munkát végeznek. Igen gyakran megtörténik az, hogy egy-egy postapénzkézlbesítőnél több pénz van, mint egy takarékpénztár pénztárában. Megtörténik az» hogy a postaaltiszt 15 mázsa aranyat kézbesít ki a Magyar Nemzeti Banknak. És ha azt kérdezzük, mi a fizetése, mi a díjazása annak a postásaltisztnek, azt válaszolják: havi 90 pengő. A postások éppen úgy, mint a többi tisztviselők, az .1925. évi tisztviselői státusrendezéssel válságba kerültek. A státusréndezés a posta fogalmazói karának 25%-át sorozta az A) fizetési csoportba és 75%-át a B) fizetési csoportba. E mellett sérelmesnek tartják a postások azt is, hogy az egyes fizetési osztályokban a százalékos létszám nem a jelenlegi, hanem az 1925. évi tisztviselői létszámnak megfelelőleg van megállapítva. Például, a posta forgalmi karának létszáma 1925-ben 1480 volt, ma 1750. Az egyes fizetési osztályokban a várakozási idő 12—18—19 év. Erre vezethető vissza, hogy a postai szolgálatban 26 évi szolgálat után 48 éves póstasegédtitkárok, 53—56 éves postatitkárok és postatanácsosok vannak. Különösen súlyos a postaaltisztek helyzete és megélhetése. Annakelőtte egy postaaltisztnek havi 66.66 korona volt ia kezdőfizetése, külön munkadíj címén kapott 10—16—20 koronát, családi pótlékot kapott, részjutalékot évenként kétszer, amelynek első feléből felruházta a családját, második feléből beszerezte a téli tüzelőszükségletét. 10—15 évi szolgálat után kapott a nostaaltiszt havi 100 korona törzsfizetést, ezenkívül 3—5 évenként előléptek havi 8 33 koronával. Az 1925. évben foganatosított státusrendezéssel a postaaltisztek fizetését 91 pengőben állapították meg, 13 pengő 60 fillér közlekedési díjjal, 11 pengő 20 fillér családi pótlékkal. A 20—22 évig szolsráló altiszt kap ezidöszerint havi 109 pensrőt, villamosdíjra 13 pengő 60 fillért és családi pótlék címén 11 pengő 20 fillért. A lakbér annakidejben 3—4—500 korona volt ma 396—400 pengő. Ma az egyszoba -konyhás és kamrás lakás 480—520—600 pengő lakbérbe kerül. Honnan vegyék a pótlást a nyomorúsá-