Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

178 Az országgyűlés képviselőházának egy remek út s amikor azt a remek utat használni akarták, akkor az a remek út nem létezett — ezt nem tudom. Nem akarom idézni a Bajkál-vasút példáját; bejelentették Pétervárott ia cári kormánynak, hogy a Bajkálon keresztül remek vasút vezet, s amikor az orosz-japán háború megindult, a csapatokat nem lehetett szállítani, mert kiderült, hogy az a vasút, amelyre a cári kormány 2 millió pengőt kifizetett, egyáltalán nem létezett. T. Ház! Ne áltassuk magunkat. Igenis, tudni kell, minden embernek tudomásul kell vennie, hogy nemcsak Jugoszláviában, hanem körülöttünk mindenütt már tudomásul veszik azt, hogy a mai fejlődő világban a vasút mellett az automobilizmus fejlődése következtében, az autóbusz-forgalom fejlődése következtében óriási jelentősége van magának az országútnak is. Ebben az országban az országutak olyan állapotban vannak, hogyha rövid időn belül nem jön komoly útépítési ^olitika, amely nemcsak arravaló, hogy a pénzt kidobják, s hogy legyen kinek odaadni a pénzt, hanem arra a célra is szolgál, hogy tényleg utakat építsenelk és pedig olyanu utakat, amelyek az európai szükségletnek megfelelnek, akkor majd ide fognak jönni az egész világból tanulmányozni azt, hogy hogyan néztek ki az őskori utak, de nem a rómaiak-korabeli utak, mert azok nagyon jó utak voltak, amelyekkel a mai magyar utak nem vehetik fel a versenyt, hanem hogy miként néztek ki az őskori utak. Én tehát nemcsak azt mondom, hogy a kereskedelemnek^ iparnak és mezőgazdaságnak «az irányvonalaihoz feltétlenüil szükség van egy kitűnő, remekül elkészített úthálózatra, s hogy a népek kultúrközösségbe való bekapcsolódáshoz vagy az abban való megmaradáshoz feltétlenül szükség van úthálózatra, hanem igenis, azt mondom, hogy szégyen, és gyalálzat az . . . Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék a parlamenti illem határain belül maradni megállapí tásaib

an ! Fábián Béla: Sajnálatos, hogy azt kell mondanunk, hogy utajnk ilyen szomorú állapotban vannak. Én már tegnap felhívtam a kereskedelemügyi államtitkár úr figyelmét, s ma is azt mondom: t. képviselőtársaim, ha látni akarják azt, hogy milyen az út a főváros közelében, — mert halloni t. képiviselőtársaimtól, hogy Zalában meg Somogyban és nein tudom még melyik részében az országnak, Budapesttől óriási távolságban milyen állapotban vannak az utak — tessék a Budapesttől 13 kilométer távolságban lévő s Mátyás királyról nevezetes Cinkotai Nagyiteéhez elmenni és megnézni a főútból Rákoisszentmihályra ágazó kicsiny utat: nincs a viláigon az az autó és nincs a világon az a kocsi, amely ezen az úton fel tudna menni. Itt fekszik négy köziség: Rákosszentmihály, Mátyásföld, Cinkota és Tárcsa; ezek állandóan könyörögnék, hogy ezt az utat, amely fél kilométer hosszúságú, énítsók meg, de nincs az égen és földön az a hatalom, amely ezt az utat meg tudná építeni. De így van ez az egész országban, talán kevésbbé súlyos méretekben, csak az a különbség, hogy amíg ez az út azért rossz, mert ezt soha meg nem építették, mert ebbe még soha semmiféle költséget bele rem verték, addig az országban másutt annak ellenére rosszak az utak, hogy 2. vagy 3 esztendővel ezelőtt már pénzt vertek bele az utak megépítésébe. Én tehát egyet kérek: méltóztassék a legszigorúbban ellenőrizni, hogy az a pénz, ame395. ülése 1930 május 21~én

} szerdán. lyet útépítésre kiadtak, tényleg útépítési célokra fordíttatott-e? Méltóztassék a legszigorúbban megvizsgáltatni a legutóbbi esztendők átépítési számláit, mi történt azzal a pénzzel, amelyet útépítési célokra kiadtak, mert én meg vagyok győződve a felől, hogyha a legutóbbi évek útépítésének szerencsétlen történetét megismeri a kormány, akkor meg fogja tudni, hogy miképpen kell a jövőben eljárnia. Ezeket óhajtottam ennél a címnél elmondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván még valaki szólani? (Gáspárdy Elemér szólásra jelentkezik,) Gáspárdy Elemér képviselő úr kíván szólani. A szó a képviselő urat megilleti. Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelemügyi tárca Költségvetésének ehhez a címéhez nem volt szándékomban felszólalni, de hogy ezt mégis teszem, erre az impulzust Fábián Béla t- képviselőtársam felszólalása adta meg. (Fábián Béla: Halljuk!) Elsősorban kénytelen vagyok megvédeni ezt a nagy pártot abban a tekintetben, hogy csak helyi ügyekkel foglalkozik és nem tekinti az országos útépítési érdekeket. Már bocsásson meg a t. képviselőtársam, de ezt a pártot ezzel a váddal illetni egyáltalán nem lehet és méltóztassék megengedni, ha én ezt a vádat az egész párt nevében visszautasítom, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) mert ha van párt ebben az országban, amely párt ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, úgy az a mi pártunk. (Ügy van! jobbfelől.) Méltóztassék eljönni a mi pártértekezleteínkre... (Bródy Ernő:. Igen, beszélni szoktak, a kartellek ellen is, de nem tesznek semmit!) Elnök: Kérem, képviselő úr, tessék csendben maradni ! Gáspárdy Elemér: Tessék eljönni és meggyőződni róla, hogy nemcsak beszélgetünk ezekről a kérdésekről... (Bródy Ernő: Mit tettek a kartellek ellen?) Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, tessék csendben maradni! Támadást intéztek egy párt ellen és Gáspárdy képviselő úrnak joga van felszólalni és pártját megvédeni. Gáspárdy Elemér: ...henem éppen ennek a pártnak fellépése-eredményezte azt, hogy útjaink, amelyek egy évtizeddel ezelőtt tényleg olyan állapotban yoltak^mint ahogyan azt Fábián t képviselőtársam jellemezte, hogy még Ázsiában sem voltak olyan utak, — ma már, elmondhatjuk, egészében és nagyjában megfelelő nívón állanak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Fábián Béla t. képviselőtársam azt mondotta, hogy az olasz autósok itt lévén, útjainkat a legrosszabbaknak minősítették. Engedjen meg a mélyen 1 képviselő úr, mi nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy fő útvonalainkat modernizálni kell és megfelelő burkolattal kell ellátni, mert mi is tisztában vagyunk az automobilizmus nagy érdekeivel, mi is tisztában vagyunk azzal, hogy a külfölddel egyetemben ezekkel a kérlésekkel foglalkoznunk kell, és azon vagyunk, hogy utainkat megfelelő modern fedanyaggal lássuk el, hiszen e téren, sajnos, mindössze 800—900 kilométerre tehető az az úthossz, amelyet sikerült átmodernizálnunk. De ha a mi gyenge anyagi eszközeinket tekintjük, akkor ugyan erre is gondot kell fordítanunk, de mégis nem erre kell a fősúlyt fektetnünk, (Fábián I Béla; Kétszer kifizették egyes útépítések szám-