Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-395
176 Az országgyűlés képviselőházának 395. ülése 1930 május 21-én, szerdán. Amelynek eredménye az, hogy mindig több a kartell!) és mégis évek óta húzódik ennek az igen súlyos problémának a megoldása. Körülbelül három hónapja annak, hogy Bud János kereskedelemügyi miniszter úrnak sikerült nyélbeütni az úgynevezett svájci kölcsönt a vármegyei utak kiépítésére. Ennek a svájci kölcsönnek a felvételét az egész, ország helyeslése kísérte. Valóban az ország" utainak, a vármegyei utaknak 1 egyharmadrésze teljesen járhatatlan, hasznavehetetlen, és valósággal, mint országos és nemzeti vívmányt fogta fel a vidék közönsége, hogy végre megvan a fedezet ahhoz, hogy hozzákezdjenek ezeknek az utaknak a kiépítéséhez» De nemcsak a közlekedés szempontjából fontos az utak kiépítésének mielőbbi megkezdése, hanem az országos munka- és keresetnélküliség szempontjából is, mert az utak építése tudvalévően az &z alkalom, amely a legtöbb munka- és keresetnélküli embert foglalkoztathatja. Három hónap telt el és még máig sem fogtak hozzá egyetlen ilyen vármegyei psszekötő út építéséhez. (Mozgás a középen.) Én tehát azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a kereskedelmi kormányhoz, hogy most, miután már májusban vagyunk s az egész vidék úgy számította, hogy már márciusban hozzáfognak az utak legnagyobb részének é öltéséhez, méltóztassék ezeket az útépítéseket megindítani. A fedezet megvan rá, az utakat kijelölték, az utak kijelöléséről már értesítették a vármegyéket, tehát misem áll útjában annak, hogy a munkát mielőbb megkezdjék. Ezt voltam bátor elmondani. Szólásra következik? Griger Miklós .jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk? a jobboldalon.) Az egész fővárosi társadalom kivétel nélkül örömmel üdvözölte azt a törekvésünket, hogy a Budapest környékbeli gyönvörű szép vidéket minél közelebb hozzuk a székesfővároshoz, az ország szívéhez és különösen a weekend-nyaraltatási aíkció fellendítésével alkalmat adjunk arra, hogv az. egész héten át robotban élő, dolgozó székesfővárosi tisztviselők és a. 'középosztály tagjai jó, üdítő levegőhöz jussanak és ennek folytán új munkaerőre kanjának az elkövetkező napokra. CKiss István: Nagyon hasznos!) Ebből a törekvésből kiindulva nemcsak, mint Budapest környékbeli kerület országgyűlési képviselője, hanem főleg, mert ezt a szemoontot is szemem előtt tartom, fokozott mértékben figyelem a közlekedési eszközök -állapotát a székesfőváros környékén. Fokozottan figyelmébe ajánlom a t. Képviselőháznak, hogy egészen más elbírálást igényel forgalmánál, igénybevételénél fogva a székesfővárosi úthálózat, mint egyéb úthálózatok. Örömmel látom, hogy a székesfővárosból kiágazó utak közül azok, amelyek állami kezelésben vannak, most — hála a .kereskedelemügyi miniszter úr igen kiváló' szakreferensének — nagyon előrehaladott stádiumban vannaik, a modern ikiképziés igényeinek megfelelően alakíttatnak át. az éles kanyarod ók at, bukkanókat, mint látom, mindenütt kiküszöbölik. (Helyeslés.) Egyik legfontosabb útvomal azonban, a Budapest—Pomáz-Szentendre-Visegrád-i út törvényhatósági jellegű s ennélfogva, mabadá.mburkolatánál fogva, folyton-folyvást, évről-évre lkátyűkkal és olyan bukkanókkal van ellátva, hogy azon kín végigmenni, azon a kiránduló kénytelen pótnyelvet magával vinni, hogy ha az egyiket elharapj a, a másikat elővehesse. Ez (alkalommal főleg erre az útvonalra nézve, de — természetes dolog — a budaörsi útszakaszra is, és általában minden Budapestről <kiiágazó útvonalra nézve azt ajánlom, hogy állami kezelésbe vétessék át, de elsősorban azt kérem, hogy ez a visegrádi törvényhatósági közút ugyanúgy, mint a többi állami út, elsőrangú kezelésben és kiképzésben részesüljön és ne makadám-, hanem állandó burkolattal lássák el. Ezt bátor vagyok a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Mihálffy Vilmos! Mihálffy Vilmos: T. Képviselőház! Tegnapi beszédemben volt szerencsém a kereskedelemügyi kormány figyelmét felhívni a Mohács—Bátaszék-i vasút megépítésére. Ez a vasútvonal, mint tegnap említettem, mintegy 17 kilométer hosszúságú lenne és a Budapest— Mohács-i utat 110 kilométerrel, az Eszék felé vezető utat pedig 90 kilométerrel rövidítené meg. A Mohács—Bátaszék-i vasútvonal mellett több nagy község ^fekszik. Nevezetesen ott van DunaszekcsŐ község, amelynek 7500 lakosa van, továbbá ott van Láncsók község, amelynek 2400 lakosa van, azután Tolnia vármegye területén szintén több nagy község fekszik. A községek lakói csak körülbelül 15—20 kilométernyi utat -megtéve juthatnak a legközelebbi vasútállomáshoz. Most egy másik fontos, szintén helyi kérdésre óhajtom az igen t. (kereskedelemügyi kormány figyelmét felhívni. Ott fekszik Mohácscsal szemben a 60.000 holdnyi területű mohácsi sziget, az úgynevezett Margitta-sziget. Ez elsőosztályú, humusz föld. Ennek a 60.000 holdnyi mohácsi szigetnek tulajdonképpen ^ semmiféle közlekedési eszköze nincs. Nincs hídja, bár a hídtervet évek óta elkészítették. A híd költsége körülbelül 33^ millió pengőre rúg. Hogyan történik a mohácsi szigettel a közlekedés 1 ? Egyszerű gőzvontató komppal történik. A mohácsi szigeten lévő földbirtoktulajdonosolk nagyobbrészt Mohács területén laknak, úgyhogy naponként 3—400 kocsi kénytelen átmenni és ugyanannvi kocsi kénytelen visszajönni. Hajnali három-négy órakor 'kimennek a mohácsi szigeti gazdák a Dunapartra. Itt az átkelés olyan lassan megy, hogy a legutolsó kocsi körülbelül 10 órakor ér át a moháesi szigetre. Hogy ezek a kocsik megint visszajöhessenek és 10 órára vagy 11 órára az a gazdia megint visszahozhassa az állatait, már 4 órakor délután oda kell'mennie a révhez, úgy kel ismét át és a legutolsó kocsi csak 10—11 órára ér át. Tessék kiszámítani, hogy ez a szigeti gazdáknak mennyi időveszteséget jelent, úgyhogy msút kapkodva tudják elvégezni ezen a kiválóan termékeny földon a mezei mimikát. Felhívom azonkívül a (kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét arra is, hogy a jégzajlás üdiején a mohácsi szigetre átmenni teljes lehetetlenség. Tavaly is négy hétig tartott a jégzajtlás, négy hétig sem oda, sem vissza a gazdák nem közlekedhettek. Ez tehát olyan rettenetes gazdasági állapot, hogv ezen végrevalahára mégis segíteni kell. Mohács város saját erejéből ezt a hidat megépíteni nem tudja. Azon gondolkodott Mohács városa, hogy egyelőre, miután a ZV2 millió pengő költséggel járó stabil vashidat megépíteni nem tudja és az állam sincs aib'ban a helyzetben, hogy ezt a hidat megépítse, uontonhíddal óhajt segíteni. Az illető szakértők azonhan a pontonhíd) beállítását teljesen lehetetlennek jelezték és Mohács yáros kérelmét a (kereskedelemügyi mi-
