Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-394

124 Az országgyűlés képviselőházának dani ezekről a követelésekről és olyan egyezményt kötni, amely egyezmény alapján mi fizetünk BIO millió aranykoronát. , Bűnös könnyelműség a miniszterelnök úr részéről ilyen nagy összegről a magyar állampolgárok nevében lemondani és inkább ott kellett volna hagynia a miniszterelnök úrnak a hágai vagy a párizsi tárgyalást, hazajönni és tovább folytatni az ezeknek az igényeknek érvényesítésére vonatkozó pert, mert semmiféle lényeges szempont és lényeges körülmény nem merült volna fel abban az esetben, há a miniszterelnök úr arra az álláspontra helyezkedik, hogy Hágában csomagol — vagy, mint o mondta : pakkol — és hazajön. Amint mondottam, sem retorziótól, sem egyéb háborús feneyegetéstől nem kellett volna Magyarországnak megijednie. Elmúlt az az idő, amikor retorzióval lehetett volna élni; attól sem lett volna> szabad megijedni, amit a miniszterelnök úr kilátásba helyezett, hogyha nem oldjuk meg így barátságos alapon, a kérdést, akkor jön a jóvátételi bizottság működése. Nem tudom megérteni, hogyan kapcsolhatta most bele a miniszterelnök úr a jóvátételi bizottság működésével való fenyegetést a megegyezés kérdésébe, amikor a miniszterelnök úr azt mondotta, — és erre ismételten hivatkozott — hogy 1924-ben a szanálási törvény tárgyalása kapcsán lezáratott Magyarországgal szemben a jóvátétel kérdése. Amikor tehát az egyik oldalon a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a jóvátétel kérdése tekintetében 1924-ben megegyezés jött létre Magyarország és a hitelező hatalmak között, akkor ne méltóztassék idejönni a Ház elé és fenyegetni minket azzal, hogyha nem jött volna létre Hágában és Párizsban megegyezés, ennek következménye az lett volna, hogy a jóvátételi bizottság megkezdte volna a maga működését. (Br. Podmaniczky Endre: Nem volt fenyegetés. Őszinte beszéd volt.) Az sem áll, hogy azért kellett feltétlenül megegyeznünk, mert a megegyezés következménye — legalább a miniszterelnök úr kijelentése szerint — a pénzügyi szuverenitásunk visszaadása volt, vagy pedig, mint a miniszterelnök úr pénteken mondotta: «ellenértékül követeltem azt a nyilatkozatot a nagyhatalmaktól, amely a kölcsön tárgyában meg is történt.» Itt van tehát megint egy újabb nóvum; egyrészt & jóvátételi bizottsággal való fenyegetőzés, másrészt pedig egy mézesmadzag, amely abban áll, hogy a nagyhatalmak vagy a hitelező hatalmak kilátásba helyezték a megegyezés alapján egy nagyobb kölcsön folyósítását. Megint vissza kell térnünk ugyanarra az alapra, amelyen a román megszállás által előidézett károk elengedése történt. Akkor is az történt, hogy a miniszterelnök úr elengedett három milliárdot kitevő követelést azért, hogy kapjunk 250 millió aranykorona kölcsönt. Most pedig a 'miniszterelnök úr elengedett saját szavai és saját számítása szerint kétmilliárd pengőt kitevő összeget, a nemzeti vagyon kilencedrészét, (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Az imént meg azért vádoltak, hogy miért szereztem vissza belőle valamit. — Ügy van! —Derültség a jobboldalon.) azért, hogy esetleg kapjunk majd egy ötszázmilliót kitevő kölcsönt. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Két vádat egyszerre még sem lehet hangoztatni. — Zaj.) Az egyik oldalon azt mondani, hogy kapunk Ötszázmillió kölcsönt, a másik oldalon elengedni kétmilliárdot kitevő nemzeti vagyont, vagy az egyik oldalon kapni és kilátásba helyeztetni ötszázmillió kölesönt, a másik oldalon pedig 310 millió aranykoronát ebből az összegár, ülése 193Ô május 20-án, kedden, bői visszafizetni; miniszterelnök úr, ez olyan politika, amelyért a felelősséget kellene vállalni (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Vállalom is. — Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) és hogy nem vállalja, s hogy nem hárítják önre a felelősséget, az csak azért történik, mert egy nyiltszavazásos terror által összehozott parlamentben vagyunk, nem pedig egy titkos választás alapján összehivott parlamentben. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy sértő vonatkozásoktól méltóztassék tartózkodni. Szíveskedjék beszédét befejezni, mert beszédideje lejárt. (Zaj a jobboldalon.) Györki Imre: Kérek ötpercnyi meghosszabbítást. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet!) Elnök: Méltóztatnak megadni az öt percet? (Igen! Nem! — Zaj.) A Ház megadja az öt percet. Tessék folytatni. Györki Imre: Itt tehát az ellenmondás feltétlenül megvan s az ellenmondást mindenki látja, aki ezzel a kérdéssel egy kicsit is foglalkozott. Most még csak a miniszterelnök úrnak két nyilatkozatával kívánok foglalkozni. Az egyik nyilatkozata a talmi demokráciára vonatkozik, a másik pedig az összeférhetlenség kérdésére. Mindkét nyilatkozat bizonyos személyes élű is volt és elsősorban velem szemben állította fel a miniszterelnök úr mindkét nyilatkozatában foglaltakat. A talmi demokráciára vonatkozólag azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy talmi demokráciának nevezi az olyan demokráciát, amely ne<m*az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó embertömegek felemelését, Hanem — mondjuk — egy magasabb társadalmi réteghez tartozóknak a leszállítását akarja jelenteni. Ebben tökéletesen igaza van. Nem kell azonban egyebet tennie a miniszterelnök úrnak, mint visszatekintenie kilencéves miniszterelnöki működésére: az, amit ön kilenc esztendő alatt a politikában és a gazdasági életben tett, nem más, mint a korábban független helyzetben lévő társadalmi osztályok teljes gazdasági leromlásának előidézése. Ezt látjuk az intellektueleknél, ezt látjuk a szabadfoglalkozásúaknál, az orvosoknál, ügyvédeknél, mérnököknél, ezt látjuk az iparos- és kereskedőtársadalomban, sőt az utóblbi időkben ezt látjuk a mezőgazdasági érdekeltségben is. Ha ön végignéz az egész országban, ha ön nemcsak főszolgabírói és főispáni jelentések alapján akarja megismerni az ország^ helyzetét, akkor meg fogja látni, hogy kilencéves működésével sikerült itt olyan nyomort, olyan szegénységet, olyan lezüllést eredményezni, hogy ezzel teljesen igazolta azt, hogy ön talmi demokráciát folytat ebben az országban, mert a magasabb társadalmi osztályoknak a teljes lezüllését eredményezte az ön kormányzása. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat újból figyelmeztetem, hogy bírálatában a sértő személyes vonatkozásoktól tartózkodjék. Györki Imre: Teljes egészében fenntartom azt, amit beszédemben elmondottam. (Barabás Samu: Gondoltuk!) Ami pedig az Összeférhetlenség kérdését illeti, igenis, az összeférhetlenség kérdését fel kellene vetni és^ hogy ezt nem tettein meg, ez csak azért történt, mert kilátástalannak tartom egy .ilyen összetételű parlamentben ennek a kérdésnek a felvetését. Hiszen nemcsak én állapítottam meg, hanem ajbaloldal részéről, történt felszólalások, sőt mások is • mind azt mondották, -- legalább is elmentek odáig — hogy