Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-393

106 Az országgyűlés képviselőházának h Mélyen t. Képviselőház! Ezekben voltam bátor felállítani az egyik oldalon a kisententetézist, a másik oldalon a miagyar-tézist. Mi volt a két tézis között a különbség, a különböző felállítás és miben egyeztek? Merev ellentét volt a kisentente és a magyar álláspont között 3 reparáció kérdésében, mert hiszen ők reparációt követeltek, imi meg 'a reparációt megtagadtuk. Merev ellentét volt a 250. § érvénye tekintetében, annak érvényben tartása tekintetében; ők a 250. § érvényét^ megszüntetni, mi fenntartani kívántuk, de készek voltunk mi is, ők is egy megyegyezést keresni, úgy az agrárreform, illetőleg a peres kérdések elintézése tekintetében financiális alapon, valamint — miint ahogyan azt felsőházi beszédemben is je-" lentettem —• azon különleges, speciális követelések tekintetében, melyek nem reparációs természetűek, amelyek azonban a békeszerződésből folynak. így állott a helyzet, t. Ház, a párizsi tárgyaláskor, amely Hágát megelőzte és így állott a helyzet akkor, amikor Hágába érkeztünk. Ha mármost financiális kötelezettségeink tekintetében a mérleget meg akarom vonni, akkor keresnem kell, hogy mennyiben felel ez meg azoknak a. felállításoknak, melyeket annakidején tettünk és mennyiben nem. S itt fejtegetéseimben tartani fogom magamat ahhoz a mérlegkészítéshez, melyet Rassay Károly t. képviselőtársam állított a Ház elé és amelyből azt vonta le, hogy Magyarország a maga részéről nem tudta érvényesíteni a 13-5 millióval szemben mindazokat a nagy ellenköveteléseket, amelyek a zsebében voltak és amelyeket érvényesítenie kellett volna. Ö a mérleget a következőképpen állította fel. Azt mondja: voltak velünk szemben vitathatatlan és vitatható követelések. Vitathatatlanok voltak a 200 millió jóvátétel 1944-ig, azután az államadósságok, melyeket a háború előtt kötöttünk, a clearing-egyezményekből folyó kötelezettségek és azok az egyezmények, amelyeket mi bizonyos adóssági hátralékokra vonatkozólag kötöttünk a háború alatt. Vitatható követelések voltak felállíthatók velünk szemben az 1944 utáni reparációk, vitathatók elsősorban azon bizonyos gentleman agreement alapján, amelyre hivatkozott, azután a 4*5 millió bírói ítéletek alapján fenrálló követelés, továbbá 20 millió, amely még peresítve van, és mindaz, ami abban a bizonyos tizenegy pontban foglaltatik, amely az indokolásban van előadva részünkről, amelyekre azonban részleteket maga az indokolás nem tartalmaz. Ezzel szemben, azt mondja, állottak az eddigi szolgáltatásainak természetben, pénzben és egyébben, a biens eédésnek egész értéke, amely 9—16, vagy nem tudom hány milliárdig terjed, a. román károk három milliárdon felül és a nyugdíjterhek, melyeket mi magunk is 5—6 millióra teszünk. T. Ház! Azt kell, hogy mondjam, hogyha t. képviselőtársam a reparációs bizottság előtt vagy Hága előtt állította volna fel a mérleget ilyen alakban, ebben az esetben a békeszerződés ismeretéből négyest kapott volna, (Györki Imre: Ön pedig a megegyezésből ötöst! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a közéven.) mégpedig azért, mert a mérlegnek ilyen alakban való felállítása téliesen megtévesztő. (Rassay Károly: Halljuk!) Megtévesztő azért, mert a békeszerződés értelmében a követeléseknek két csoportja állíttatik fel velünk szemben, az egyik a reparáció, a másik minden egyéb, s a békeszerződés pontosa™ előírja, hogy mi az, ami a reparáció javára írható, mi az, ami nem írható

1 a reparáició javára és mi az, ami szembeállítható az úgynevezett egyéb követelésekkel. (Rassay Károly: 93. ülése 1930 május 16-án, pénteken. Halljuk! Halljuk!) A megtévesztés ott van, hogy ő a reparációba beszámítható követeléseinket szembe akarná állítani azokkal a tehertételekkel, amelyek a békeszerződésből folynak s amelyek az úgynevezett créances spéciales, a különleges követelések címén foglalhatók egybe. vií

assay Károly: 1924-ben elintéztük a reparációt!) Kérem, ér ezt bővebben fogom fejtegetni, (Rassay Károly: Halljuk!) hogy áll valóban a kérdés. Elsősorban a reparáció kérdéséről kell, hogy beszéljek. Méltóztatnak tudni, hogy a békeszerződés 161. és következő cikkei a reparáció kérdését Magyarországgal szemben úgy szabályozták, hogy Magyarország tartozik reparációval azokért a károkért, amelyeket a külföldi országok magánosainak vagyonában stb. okozott. A főadós Németország, természetesen azonban mi is akcesszórius adósok vagyunk. Annakidején Németországgal szemben 132 milliárdban állapíttatott meg az az összeg, amely mint teher, mint reparációs teher kirovatott az összességre, amelyért elsősorban Németország felelős. Ugyanakkor, illetőleg azután később, — méltóztatnak talán emlékezni — 1922-ben egy egyezmény jött létre a hitelező államok között, amely kimondotta azt, hogy a biens cédés-ken felül, amelyek különösen nálunk és Ausztriában játszanak bizonyos szerepet, a Németországon kívül lévő osztrák-magyar és bolgár adósok együttvéve legalább hatmilliárd aranyfrankot kell, hogy fizessenek. (Rassay Károly: Ezt intern kimondták egymás között!) Arra is rá fogok térni. Hiszen erre a tételre Titulescu követ úr Genfben gyakran hivatkozott gróf Apponyi Alberttel szemben és figyelmeztette őt, hogy jó lesz erre a tételre ügyelni, mert ezzel ő az egész optánsügyet a maga részéről elintézheti. Ezt nem azért hozom fel, mintha én ezt túlkomolyan venném, (Rassay Károly: Ügy van! Ez a helyes! Sohasem vette senki komolyan!) de mindenesetre egy megegyezés volt, amelyre velünk szemben állandóan hivatkoztak. S hogy nem veszem ezt túl komolyan, annak oka tisztán az, mert tudom, hogy Hágát megelőzőleg olyan atmoszféra alakult ki a hitelező államok körében is, hogy lehetőleg csökkenteni kell a terheket az adós államok javára, mert különben Európa közgazdaságilag összeroppan. (Rassay Károly: Bulgáriára két és félmilliárd aranyfrank!) De mi történt? A reparáció terhére, illetőleg a mi javunkra kellett írni mindenekelőtt a biens cédés-ket, amelyek ihogy hat milliárdot vagy tizenkét milliárdot tesznek-e ki, e felett itt vitatkozni nem akarok, mert végeredményben nyilvánvaló volt, s mindenki, aki kissé ismerte a reparációs kérdést, tudta azt, hogy ha azok 25 milliárdban is értékeltetnének, azért mi azokért pénzt nem fogunk kapni, hanem a reparációk összege olyan magas lesz, hogv legalább a biens cédés-k öszszege ezáltal fedeztessék. (Ügy van! jobbfelől.) Továbbmegyek, t. Ház! A román károkról kell egy pár szót mondanom. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztatnak tudni, hogy a békeszerződés IX. része, a pénzügyi rendelkezések 181. cikke intézkedik az úgynevezett megszálló seregekről. Azt mondja (olvassa): «A jelen cikk ötödik bekezdésének fenntartásával Magyarországot terheli az 1918. évi november hó 3-iki fegyverszüneti szerződés aláírásától kezdve a Szövetséges és Társult Hatalmak mindazon hadseregei fenntartásának minden költsége, amely hadseregek Magyarországnak a jelen Szerződésben megszabott határain belül fekvő területét tartották megszállva,»