Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-389
Az országgyűlés képviselőházának 38 Több miaut 300 derék, szorgalmas tisztviselőn lehetne segíteni ezáltal, 'alig valamivel több, mint 90.000 pengő áldozattal. Be itt is hangsúlyoznom kell, hogy a B. fizetési csoportok megszüntetése által nemcsak 6000 postatisztviselő jelzett 5%-án segítene a kormány, hanem az ezzel előállott előléptetési lehetőség folytán az érdekeltek összességét is meg lehetne nyugtatni és ki lehetne elégíteni. Súlyosbítja a helyzetet az a körülmény, hogy főleg olyan tisztviselők és főleg olyan korú tisztviselők vannak a B. csoportban, akik közép- és főiskolás gyermekeinek nevelését, nyomasztó súlyát éppen a legjobban érzik akkor, amikor nem kapják meg az állásuknak megfelelő fizetést, hanem egy fizetési osztálylyal alacsonyabbat. (Ügy van! Ügy van!) Meg vagyok róla győződve, hogy ez a befektetett tőke többszörösen visszatérül, mert tapasztalatból tudom, hogy megelégedett személyzet jobbat és többet alkot, mint az elkeseredett, gondokkal küzködő személyzet. (Ügy van! Ügy van!) A második postás kérés az 5162 főből álló postaaltiszti és műszaki segédszemélyzet kérése. Ezek azt kérik, hogy automatikusan előléphessenek a IV. fizetési csoportból a III.-ba, és miután az előírt szakvizsgát letették és szakaltisztekké neveztettek ki, ebből a 2. csoportból ugyancsak automatikusan juthassanak be az 1.-be. A postaaltiszti kar és a műszaki segédszemélyzet ugyanis négy fizetési csoportba van sorozva. Az egyik fizetési csoportból a másikba kinevezés útján jut a személyzet. A státus-kulcs azonban olyan mostohán van megállapítva, hogy kinevezés alig lehetséges, mert m is: a 4. fizetési csoportba az érdekelt személyzet létszámának 67%-a tartozik, a 3. fizetési csoportban már csak alig 26% van. (Mozgás a közéven.) Ilyen nagy az aránytalanság. A 3. fizetési csoportba tehát csak a személyzetnek egyharmada juthat. Ilyen körülmények között természetes, hogy a havi 91—109 pengőig terjedő fizetéssel szinte reménytelenül várakozik ez a személyzet arra, hogy kinevezés útján a 3. fizetési csoportba jusson. (Strausz István: Visszaestek a postások nagyon!) Főleg ez a reménytelenség az egyik indító oka annak, hogy most ilyen nagy elkeseredettség uralkodik különösen az altisztek körében. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ha a személyzet remélhetné, hogy kilátása lehet a fokozatos előmenetelre, könnyebben viselhetné el a mai súlyos gazdasági viszonyok között a létminimumot egyáltalában arányban nem álló csekély fizetés melletti életet. A helyzet a szakvizsgazott altiszteknél még kedvezőtlenebb, mert a vizsga sikeres letétele után a 2. fizetési csoportba az egész létszámnak csak 5'5%-a, vagyis a 3. fizetési csoportbelieknek csak egyötöde juthat be. Az 1. csoportba már csak nem egészen 1% léphet be, mert az 5162 altiszt közül csak 40 soroztatott be az 1. csoportba. T. Ház! Ennek a kérelemnek teljesítése, amely örömet, reményt és megnyugvást keltene az altiszti személyzetben, amelyről mindenki tudja, hogy éjjel-nappal, esőben és hóban, forró napsütésben, fáradság nem ismerésével, vasárnap éppúgy, mint hétköznap, példásan teljesíti kötelességét, (Ügy van! Ügy van!) a jövőévi költségvetésben csak 36.000 pengő költségbe kerülne, és ezzel a személyzetnek több, mint 10%-a előlépne. A posta költségvetésének végösszege a 113 millió pengőt meghaladja. Ilyen nagy költségvetés keretén belül a posta vezetősége bizonyára meg fogja találni a fedezetet erre a 36.000 pengő kiadási többletre, . ülése 1930 május 9-én, pénteken. 381 (Usetty Béla: Meg kell találnia!) a nélkül, hogy a költségvetési végösszeget emelni kellene. Nem kell attól tartani, hogy ez az összeg a következő években túlságosan emelkedni fog. A második költségvetési évben csak 18.000 pengővel, a harmadik költségvetési évben pedig további 17.000 pengővel emelkednék ez a tétel, így tehát számbajövő megterheléstől beszélni sem lehet és olyan csekély ez az összeg, hogy a nyugdíjterhek szempontjából sem jöhet tekintetbe. Szerény nézetem szerint ínég közgazdasági szempontból is felette kívánatos minden kínálkozó alkalmat felkarolni, amellyel valamelyes elfogadható úton a közalkalmazottak egészén, vagy pedig csak egyik vagy másik karán is segíteni lehetne. Az állami alkalmazottak fizetőés vásárlóképességét feltétlenül megérzi az ipar és kereskedelem, (Ügy van!. Ügy van!) ezt itt bővebben magyaráznom nem kell, hiszen mindenki tudja, hogy az állami alkalmazott illetményeiből nem gyűjt tőkét, zsebében a pénz nem marad meg, hanem az mielőbb átvándorol iparosok és kereskedők kasszáiba, és ezáltal /mindenesetre minden illetményrendezés, minden előlépés, bármilyen kicsiny is, tagadhatatlanul közvetve az iparra és a kereskedelemre is befolyást gyakorol. (Igaz! Ügy van! a középen ) Az előadottakra való tekintettel bátorkodom t Ház a következő határozati javaslatot benyújtani, kérve annak elfogadását (Halljuk! Halljuk!) (olvassa): «Határozati javaslat. A Képviselőház felhatalmazza a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a postaaltiszti és műszaki személyzet automatikus előléptetési rendszerét még az 1930/31. évi költségvetés keretében valósítsa meg, és hogy a m. kir. postánál a B) fizetési csoportok megszüntetése iránt mielőbb a lehetőség szerint intézkedjék». (Helyeslés. —- Jánossy Gábor: Ugyanezt a vasutasokra is kérjük! — Tobler János: Majd beszélünk róla!) Méltóztassék megengedni, hogy még igen röviden a postai beruházásokkal is foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A postai beruházásokra a jövő költségvetési évre 9 millió pengő van előirányozva, vagyis kereken 3 és % millióval több, mint a folyó költségvetési évben volt. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Tizenhárom!) Nagy megnyugvással és örömmel vettem ezt tudomásul, mert ezzel a postának meg van adva a lehetőség, hogy az 1929. évi költségvetési törvénnyel jóváhagyott 5 évre terjedő nagyszabású beruházási programmját a jövő költségvetési évben is betarthassa. Másrészt azonban közgazdasági és szociális szempontból is nagy jelentőséget látok ebben, tekintve, hogy ezzel ismét a hazai iparvállalatok és iparosok újabb megrendeléséket kapnak és számos munkás ismét kenyérhez fog jutni. Ez alkalommal nem tartom érdektelennek felemlíteni, hogy a m. kir. posta a háború óta eltelt 10 évben összesen 121,538.000 pengőt fordíthatott beruházási és újjáépítési munkálatokra. Ez az összeg az utolsó fillérig hasznos, lukrativ, hasznot hozó befektetés. (Ügy van!) Es e mellett ebben az utolsó súlyos 10 esztendőben sok magyar iparos és iparvállalat fejlődését elősegítette és a ^munkások ezreinek megélhetését biztosította. (Ügy van! Ügy van!) A m. kir. posta az említett összeg^ felhaszbécsi, illetőleg budapest—pozsonyi távbeszélő tának automatizálását, amelynek nagy előnyeit már úgyszólván mindenki elismeri. (Usetty Béla: Ahol van, de náluk még nincs! — Derültség.) Létesítette a magántechnika vívmányainak rádió-berendezéseket, építette a budapest— 35*
