Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-383
92 Az országgyűlés képviselőházának nek olyan vasúti refakciái vannaik az Államvasú taiktól, hogy a román vagy a cseh határtól, szóval a kullföldről sokkal olcsóbban hozhatja a fát Budapestre, mint mi Somogy megyéből. A somogymegyei erdőtulajdonos nem képes egy méter fát eladni, mert nincs reá vevő, mert illem tud versenyezni a cseh és román fával a vasúti tarifák miatt, ugyanakkor pedig ezek a t. vállalatok — amelyeknek majd utána érdeklődöm, hogy micsoda nexusaik vannak a megfelelő intézökörökkel, ma még nem tudom, de tudni fogom rövid időn belül — rontják a mi kereskedelmi mérlegünket azzal, hogy idegen fát hoznak be Budapestre és kartell-árakon hozzák a fogyasztó nyalkára. (Igaz! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Még egy szót kell szólanom a vasúti menetrendekről, különösen pedig a vicinális vasutakéróL Nem tudom, ki itt a vidéki, a képviselő urak közül, de méltóztassanak csak egy vicinális vasút menetrendjét megnézni : minden vonat úgy van nálunk, Somogyban beállítva, hogy a reggeli vonattal a vasutasgyerekek bemehessenek Kaposvárra az iskolába, délután pedig hazamehessenek. Nem a mi érdekünk, az adózópolgárságé dönti el a menetrendet, hanem azé a 25—30 vasutasgyereké, aki a vonalon lakik, hogy azoknak iskoláztatását kényelmes módon állami költségen végezhessék, sőt hogy még ebédre is hazamehessenek. (Zaj.) Mi például nem tudjuk a vasutat használni'törvénykezési napokon, amikor például hivatalosan becitálnak bennünket, mert égy órára nem tudunk végezni, amikor is a vasutas gyerekek végett a vonatot már elindítják. En a tisztviselőjogokat is nae^ r tiszteletben tartom és különösen a szegényebb tisztviselők sorsa legalább is annyira lelkemhez van nőve, mint akárkinek, de hogy ilyen visszaéléseket lehessen akármilyen érdekért elkövetni, hogy abban a tudatban nőjjön fel az a tisztviselőgyerek kiskorától nagy koráig, hogy a vasút azért volt, hogy engem kiszolgáljon, ezt nem tudom belátni. Micsoda nemzedék fog abból keletkezni, amely ebben a mentalitásban nő fel. Nem beszélek arról, hogy a gyermekek a vonatok első és második osztályát — mindössze egy ilyen kocsi van — rendszerint elfoglalják, úgyhogy a fizető közönség legtöbb esetben nem tud helyet kapni. A hitelpolitikáról már nem tudok szólani, mert nem futja az időből. Csak még egész röviden ki akarok térni arra, hogy annak mindez lehetséges, egyetlen magyarázata az, hogy ezeknek az érdekelt különféle vállalatoknak olyan nexusaik vannak a kormánnyal, amilyenekkel semmiféle más ember nem rendelkezik. Ezek a nexusok röviden az összeférhetlenség által állnak elő. Nem hivatkozhatik a kormány arra, hogy onnan az ő háta mögül nem sürgették az összeférhetlenségi törvény szigorú végrehajtását. Ebben a tekintetben nincs is szükség új törvényre, csak a réginek a végrehajtására. (Ügy van! balfelől.) Nem szükséges ráutalnom arra sem, hogy nem egyszer hangoztattam, hogy a legvégzetesebb hibákat a közjogi összeférhetlenség idézte elő, amely lehetővé tette, hogy függő elemek, tisztviselők lehessenek képviselők, akik először dupla fizetést húznak olyan munkáért, amelyet nem teljesítenek, tehát az országot haszontalanul terhelik és másodszor kész eszközök a kormány kezében, mert akárhogyan vesszük is, emberek, akiknek előléptetése exisztenciája a kormánytól függ, azzal tehát szembenfordulniok nem lehet. Ez a kérdés régen tisztázott kérdés. Évszázados mutja van a közjogi összeférhetlenség kérdésének és verekedett érte a, 3 83. ülése 1930 április 30-án, szerdán. magyarság az osztrák császár alatt, amíg ke' resztül tudta vinni. Ennek a kormánynak működéséhez fűződik az, hogy eztaz összeférhetlenséget visszaállította. Azután itt^ van a közgazdasági Összeférhetlenség kérdése, (Rassay • Károly: 80.000 pengős igazgatósági tagságok!) a tisztviselői összeférhetlenség kérdése. Hányszor szóltunk már ezekről, hányszor követeltük ezeknek rendezését! Eredmény nélkül. (Rassay Károly: 80.000 penJ gős igazgatósági tagságok! — Mozgás és zaj a I jobb- és a szélsőbaloldalon.) Még sokat kellene szólnom a közéletben j tapasztalható visszaélésekről és nanamákról... (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gaal Gaston:... de idom nem engedi. Egy kérdést azonban kénytelen vagyok még intézni Bud János t. miniszter úrhoz, még abból az időből, amikor pénzügyminiszter volt. En egyszer bejelentettem itt a Házban, hogy a bankok a felekkel levelezésben elintézett mindeféle tőzsdei ügyleteik után a számlabéiyeget nem rójják le. A Hitelbankot és a Kereskedelmi Bankot kivéve valamennyi többi bank így jár el és az államkincstárt milliókra menően megkárosítja. A felektől behajtják a számlabélyegek árát, csak neun szolgáltatják be. Amikor ezt bejelentettem, Bud akkori pénzügyminiszter úr azt mondta: képviselő úr, szinte hihetetlennek hangzik az, amit a képviselő úr mond, de meg fogoni vizsgálni a kérdést és ha úgy találom, hogy a képviselő úr az igazat mondta, legyen róla meggyőződve, hogy el fogja venni mindenki a legmesszebbmenő büntetést. (Zaj.) A vizsgálat megindult. Hozzá kell tennem, hogy legalább öt éve, hogv ezt a bejelentést tettem. (Rassay Károly: Hát a vámcsalásoknál?) A jegybanknál kezdték a vizsgálatot a pénzügyminisztérium kiküldöttei és már a jegybanknál megalapították, hogy a jegybankon átmenő ilyen levelezésnél ezt a nyugtabélyeget nem rótták le. Már ott milliókra vagy legalább is százezrekre menő hiányt találtak. Ezt jelentették a pénzügyminiszter úrnak és honnan, honnan nem előállt a titokzatos erő, s egyszerre csak az egész vizsgálatot lefújták minden további nélkül, beszüntették, azóta is áll és egyetlen pénzinézetet sem büntettek meg és az elmaradt számlabélyeget sehol sem hajtották be. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A közigazgatási bíróság határozott fellebbezés folytán és az hajtatott végre!) Kérem, a vizsgálatot sem folytatták le, t. pénzügyminiszter úr, csak az egy jegybanknál. (Östör József: Bírói ítélet van.) De mire? (Bottlik József: Bírói ítélet van arról, hogy ez nem jár! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ebben a kérdésben a legmagasabb magyar bíróság döntött! — Zaj.) Akkor a pénzügyminiszter miért maradt adós a felelettel 1 ? Kérnem kell majd a pénzügyminiszter urat, legyen oly szíves ezt velem privátim megbeszélni és ha meggyőz, akkor elismerem, hogy helyesen történt a dolog. Egy azonban kétségtelen, az, hogy Bud miniszter úrtól sem én, sem a Képviselőház ebben a kérdésben soha felvilágosítást nem kaptunk. Időm lejár és így felszólalásom konzekvenciáit kell levonnom. En ezeken a betegségeken túl, amelyeket előadni szerencsém volt, látom, az államnak olyan elbürokratizálódását, olyanfokú kiterjedését a központi bürokratikus hatalomnak, amelyet az országra nézve kész veszedelemnek tartok. Mindazok, amik bekövetkeztek ebben az országban, nagyrészt ennek a túlhajtott centralizációnak (Ügy van! Ügy
