Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-383
Az országgyűlés képviselőházának 383. ülése 1930 április 30-án, szerdán. 91 Sajnos, mindaz, amit Méhely 1922-ben megjósolt, szószerint beteljesedett. De mit mondott Matlekovits Sándor? Azt mondotta, hogy (olvassa): «Az érték 15%-át túl nem haladó vám nézetem szerint igenis olyan előnyt biztosít a versenyben, amelynél magasabb áldozatra a fogyasztót nem kell kényszeríteni.» (Sándor Pál: Felolvastam annakidején!) Azt mondja tovább (olvassa): «Az autonóm vámtarifa elkészítésénél az ország érdekeit egészében kell figyelembevenni, és így természetesen az ipar érdekeit is. De ne felejtsük el, hogy nemcsak a nemzetgyűlés többsége, hanem az ország természete is mezőgazdasági; ne felejtsük el, hogy mai nyomorúságunkban is a mezőgazdaság az az erős horgony, amely országunk hajóját a világ zivataros tengerén szilárdan tartja.» Matlekovits sohasem volt agrárius, ellenben Magyarország legelső közgazdasági és vámpolitikai szaktekintélye, ennek a kérdésnek Európában elismert tudósa volt, aki látván a veszedelmet, igenis, figyelmeztette a kormányt arra, még pedig olyan szavakkal, hogy . érdemes ezeket a dolgokat elolvasni — hogy ezekből nagy bajok lesznek. Ha a kormány ennek ellenére mégis életbeléptette a vámörvényt, iha mégis a Gyosz. álláspontjára helyezkedett, és most ennek következményeit hordozza ez az ország, akkor a kormény nem hivatkoahatik arra, hogy ezért a kérdésért bárki is köteles a felelősségben osztozni vele. De felhívom a mélyen t. Képviselőház figyelmét egy legújabban, most folyó dologra. Méltóztatnak tudni, hogy az osztrák szerződés egy esztendő óta vaklizik, tárgyalások folynak az osztrák gazdasági szerződés megváltoztatására. Magyar részről és osztrák részről propoziciók tétettek bizalmas iratokban, amelyek nem publikáltattak, míg a legutóbbi napokban nem publikálta egy magyar folyóirat az osztrákoknak e tárgyban a magyar kormányhoz intézett bizalmas átiratát. Erre osztrák részről Foedermayer földmívelésügyi miniszter válaszolt a Reichspost'ban, és kisült az, hogy amikor az osztrákok nekünk olyan ajánlatot tettek, hogy Magyarország faszükségletének legnagyobb részét, ami természetszerűleg is legközelebb esik hozzánk, Ausztriából szerezze be, mint amellyel régi kapcsolatunk és régi kereskedelmünk is megvan, (Ügy van! a jobboldalon.) amikor kérték, hogy a magyar kormány tegye magáévá ezt a gondolatot, hogy a faszükséglet legnagyobb részét, vagy legalább az osztrák határhoz közeleső részét fedezzük Ausztriából, aminek fejében ők a mi búzakivitelünknél adnak nekünk rekompenzációkat, (Mozgás a baloldalon.) — ez volt a propozició, tehát még nem megállapodás, hanem az az alap, amelyen tárgyaltak egymással — akkor mi következett be? Foedermayer osztrák földmívelésügyi miniszter cikke szerint a kereskedelemügyi miniszter ezt a propozíciót leadta a Gyosz.-na!k, hogy a Gyosz. jelölje meg, hogy az osztrák kívánsággal szemben hány százalék vámemelést tart a saját érdekében szükségesnek. (Mozgás a baioldalon.) A Gyosz. 30%-os ipari vámemelést kötött ki. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor közbeszól.) Erre Foedermayer kijelenti a Reichspostbam, hogy ezek után természetesen Magyarországgal kereskedelmi szerződésről még csak tárgyalni sem lehet. (Sándor Pál: A hatalmas Gyosz.!) íme, az előbb olvastam fel: erőszakoskodás a kormánnyal szembeni Kérdezem, olyan hatalom-e az a Gyosz., (Sándor Pál: Olyan hatalom!) hogy ilyeneket tehet az ország és a nyomorban sínylődő mezőgazdaság romlására és terhére, és ez ellen nincs senki, ez ellen nincs kormány, aki fellépjen és aki fellépjen és aki azt az illetéktelen beavatkozást és profitéhséget visszaverje '»la, ahova vaíó? (Zaj.) De még más dologra is felhívom a Képviselőház figyelmét. Ugrálni vagyok kénytelen anyagomban, mert csak percekig van még időm. Itt jelentette ki a múltkor a kereskedelemügyi miniszter úr, amikor előhoztak bizonyos Ibusz.-redibus szerződéseket, (Derültség.) hogy ezeket a dolgokat ő sem helyesli, azonban sajnos, a kormány megkötött szerződésekkel, szerzett jogokkal áll szemben és ma már azon segíteni nem tud. (Gáspárdy Elemér: Törvényes úton meg kell semmisíteni, mint Ausztriában!) Itt két kérdésem van. Egyik kérdésem az, vájjon az őseinktől öröklött ősi Mrí, k, vagy a tisztességes áron szerzett, megvolt és ránk kebelezett, esetleg évszázadokkal ezelőtt megszerzett föld-, vagy házbirtok tulajdonjoga nem szent-e? Ahhoz ihozzá lehet nyúlni miníjau címen és jogon, ha a szent közérdek úgy kívánja? Éppen csak az irott szerződés az a jog, amelyhez semmi címen többet hozzányúlni nem lehet? (Gáspárdy Elemér: Ausztriában is törvény van rá!) Másik kérdésem pedig, elfogadva a miniszter úrnak azt az okoskodását, hogy ő .ehhez hozzányúlni már nem tud, elfogadva azonban azt a megállapítását is, hogy ezt a szerződést ő is bűnösnek és helytelennek tartja, az, hogy mivel ezt a szerződést valaki, vagy valakik csinálták, akik olyaai szerződést csináltak, amely államérdekellenes, amely állami javakat illetéktelenül és jogtalanul kiszolgáltat magánérdekeknek, (Ügy van! a,, baloldalon) vájjon felelősségre vontak-e ezért valakit? (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Soha!) Megtörtént-e az, hogy akár politikust, akár kebelbéli tisztviselőt egy ilyen szerződéséit felelősségre vontak ós állásából elcsaptak volna? Az orszáig nevében követelem a miniszter úrtól, (Taps a baloldalon.) hogy amikor ő maga megállapítja a visszaélést, maga megállapítja a helytelenséget, tessék megindítani a vizsgálatot, hogy kik kötötték ezt a szerződést, és akárkik kötöttek, vegyék el megérdemelt büntetésüket. (Helyeslés a jobboldalon.) Szólnom kell, mint a mezőgazdaság pusztulásának egyik okáról: a vasúti tarifák kérdéséről, amiről különben Erdélyi Aladár t. képviselőtársam már Xnszer és nagyon behatóan nyilatkozott újságcikkeiben, " felszólalásaiban, pártértekezleteken, amely kérdésnél megállapítható, hogy míg az iparcikkek vasúti tarifája a békebelihez képest alig emelkedett, vagy nem emelkedett, vagy ha emelkedett is, mindenféle refakcióval redukáltatott, (Rassay Károly: Mavart!) addig egyik-másik mezőgazdasági cikk vasúti tarifája 200—300%-kai magasabb a békebelirél. Az Államvasút nem öncél. Azért kell ilyesmit fenntartani, mert az Államvasút, mint üzem. tisztviselőinek üzemi jutalékokat osztogat? Méltóztattak talán olvasni azt a memorandumot, amelyben megfenyegetik a Máv.-tisztviselők az államot, — én valami vasúti közlönyben olvastam ezt, és tény. hogy a saját hivatalos képviseletükben is tárgyaltak erről — hogy keveslik azt az üzemi jutalékét, amelyet kaptak, tessék azt valami úton-módon felemelni. Hogy tehát nekik jutalékuk legyen, ezért kell a mezőgazdasági termények tarifáját irtózatos módon felemelni. Vagy figyelmeztetem a t. miniszterelnök urat, — talán nem is tud róla — hogy ebben az országban tüzifakártell van, és a,ranak a kar tel 1 :
