Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-383

Az országgyűlés képviselőházának 3 S3, ülése 1930 április 30-án, szerdán. 85 vagyunk, nem megoldhatatlan, csak nem kell attól félni, hogy az ember a palliativ eszközö­kön kívül, amelyekről sok szó esik, radikálisan az érdeméhez is hozzányúljon a kérdésnek és olyan megoldási módozatoktól se rettenjen vissza, amelyek talán nehézségekkel járhatná­nak. Varga Béla kenyeret és munkát kért. Ez az ország nem engedheti meg magának azt a fény­űzést, (Jánossy Gábor: Semmiféle fényűzést nem engedhet meg!) hogy munkanélküli se­gélyekben egyesek nemzeti ajándékokat kapja­nak. De nem szabad megfeledkezni azoknak a névtelen Varga Béláknak tízezreiről sem, akik most hiába keresnek es kérnek kenyeret és munkát, ezeket munkához kell juttatni. Nem úgy, hogy az állam munkaadó legyen, mert az államnak nem az a feladata, hogy munkaadó legyen, hanem az állam segítse elő a munka­alkalomadást azzal, hogy az ilyen munka­lehetőségeket megnyitja, mint amilyen például ez a községtelepítés. Tessék elképzelni, haesak néhány községtelepítéssel megkezdjük ezt a munkát, az építkezésekkel belterjesebb gazdál­kodással, jobb értékesítéssel mennyi új munka­alkalom nyilik és az államnak nem kell mást tennie, mint a megfelelő jogi formákat meg­adni és irányítani azt, hogy az a tőke, amely itt feltétlenül megtalálja a maga jövedelmező­ségét, ebbe a vállalatba teljes erővel belemen­jen. (Láng János: Akkor majd nem kell ki­vándorolni!) De még egy szempontot akarok itt fel­hozni. Mi a telepítésekkel nem törődtünk soha­sem. A telepítésekkel Magvarorszagon csak a mii kárunkra törődtek és pedig törődött a bécsi kormány akkor, amikor a temesi bánság visz­szahódításakor rendszeres telepítéssel vissza­állította a régi községeket, de már többé nem magyar lakosokkal. (Ügy van! jobb felől.) Mi nem telepítettünk és csak kivételesen, efemer telepítések vannak a ; magyar történelemben. Igazi, állandó jelentőséggel — sajnos — csak Amerikában telepítettünk, nekünk magunknak igazi, állandó jellegű telepítéseink nincsenek. Pedig el kell készülnünk arra, hogy visszaszer­zendő területeket telepítsünk be ismét. Ehhez çedig erős tartalékra van szükség, (Ügy van! jobbfelől.) amely itt forrong ebben az ország­ban; úgy látom, hogy ebben az országban, mint a gőz, úgy feszíti ennek az országnak határait, de egyúttal a belső életét is az a nyugtalanság, az a vágy a munka és tevékeny­ség után és egyúttal a kenyérhiány miatti nyugtalanság, amelyet minden áron le t kell vezetni. Ez a gőz vezethet kazánrobbanáshoz is, de bölcs vezetés mellett ezzel a gőzzel hajtó­erőt tudunk belevinni a nemzet erejébe, amely hajtóerővel Magyarországnak a jövőjét tudjuk megalapozni és akkor azt a hazug papirron­gyot, amely bennünket tönkre tett, meg fogiuk semmisíteni a legreálisabb magyar értékkel, a magyar kenyérrel. A következő határozati javaslatokat nyúj­tom be: I. határozati javaslatom (olvassa): «Uta­sítja a Képviselőház a kormányt, hogv a nyil­vános számadásra kötelezett vállalatok úgyne­vezett titkos tartalékainak megadóztatásáról terjesszen elő törvényjavaslatot.» (Helyeslés a jobboldalon.) II. határozati javaslatom (olvassa): «Uta­sítja a Képviselőház a kormányt, hogy a költ­ségvetési bevételi többlet terhére az 1930/31. költ­ségvetési évre 500.000 pengőt fordítson az ivó­vízben szűkölködő községek és tanyatelepek artézi kúttal való sürgős ellátásra és ahol szük­séges, a meglévő kutak kitisztítására.» (Helyes­lés a jobboldalon.) III. határozati javaslatom (olvassa): «Uta­sítja a Képviselőház a kormányt, hogy a föld­bérlő szövetkezetekről terjesszen elő törvény­javaslatot» (Helyeslés a jobboldalon.) IV. határozati javaslatom (olvassa): «Uta­sítja a Képviselőház a kormányt, hogy az el­adóvá vált földbirtokoknak telepítésre való fel­használásáról és a földbirtokeldarabolással kap­csolatos telepítésről terjesszen elő törvényjavas­latot.» (Helyeslés a jobboldalon.) V. határozati javaslatom (olvassa): «Uta­sítja a Képviselőház a kormányt, hogy az úgy­nevezett tanyatelepeknek önálló községekké való fejlesztéséről terjesszen elő törvényjavas­latot.» (Helyeslés a jobboldalon.) A költségvetést általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Szónokol számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Gubicza Ferenc jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, hogy Krüger Aladár t. képviselőtársam határozati javaslatait és pe­dig azzal az indokolással, amellyel azokat ő na­gyon értékes és általam igen nagy figyelemmel hallgatott beszédében indokolta, a magam részé­ről is elfogadom és azokhoz hozzájárulok, mi­után ezekben a határozati javaslatokban tény­leg csupa olyan dolgokat érint, amelyeknek megvalósítása az én szerény felfogásom szerint is közszükségletet képez. Rátérve tulajdonképpen t a magam felada­tára, a költségvetés bírálatára, ki kell jelente­nem, hogy a jelenlegi házszabályok nem teszik reám nézve lehetővé azt, hogy a költségvetést magát bíráljam, mert hiszen jól méltóztatnak tudni, hogy a költségvetési viták szoktak arra szolgálni, hogy egyfelől magát a költségvetést in concreto vegye boncolás és tárgyalás^ alá a képiveslői ellenőrző feladat, a másik része á költség vetési vitáknak a kormány egyéves vagy többéves működése felett való bírálat és a hon­polgárok érdekében szükségesnek tartott vá­gyaknak, kívánságoknak az előadása. Miután a házszabályok bölcs intézkedése folytán egy óránál tovább egy képviselő sem beszélhet, még a Ház engedelmével sem és mi­után ez olyan szituációt teremtett, hogy nemJti­sebb ember, mint Európa legnagyobb szónoka, gróf Apponyi Albert volt kénytelen egyszer ki­jelenteni, hogy lemond a felszólalás jogáról, mert ő az ő szerény képességeivel egy óra alatt a költségvetést megvilágítani képtelen : a ma­gam részéről őszintén megvallom, hogy a költ­ségvetés tételeivel nem is foglalkoztam, mert nem tartottam volna magamhoz és az ügy ko­molyságához méltó munkának azt, hogy itt be­hatóan átdolgozzak egy költségvetést és mélyre­ható, hetekig tartó tanulmányokat folytassak azért, hogy okfejtésem kellős közepén leteljen az órám és az elnök úr belémfojtsa — a házsza­bályok rendelkezései szerint teljesen szabály­szerűen — a szót. En tehát a másik feladatra szorítkozom annál is inkább, mert hiszen külö­nösen a mostani új házszabályok szerint a kép­viselőknek csak a legritkább esetekben van módjuk és alkalmuk a kormány általános irány­zata felett megfelelő kritikát gyakorolni. Mielőtt azonban áttérnék erre, kénytelen vagyok egy par kívánságnak hangot adni, azoknak a kívánságoknak, amelyeket a konkrét élet vetett fel és juttatott hozzám, mint kép­viselőhöz, amelyeke a magam részéről eddig még minden kölségvetésnél hangoztattam és

Next

/
Oldalképek
Tartalom