Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-381

4 Az országgyűlés képviselőházának i kapitalizmus eme lelkes apostolának figyelmét teljesen elkerülte. Denikve a szervezkedést üldözték, az angol kormány lehetetlenné tette a szervezkedést es Ausztrália vadonjai népesültek meg azokkal, akiket Angliából a szervezkedés, a munkasok tömörítése miatt deportáltak. Mi lett ennek az eredményei Körülbelül az, ami a magyar kormány munkássellenességének, illetőleg a magyar kurzus 10 éves szociálpolitikai érzéketlenségének következménye. Angliában a munkásokat megfosztották a szervezkedés lehetőségétől, kényére-kedvére kiszolgáltatták az éhes és profit-mohó kapitalizmusnak. Az eredmény az volt, hogy nők, gyermekek, férfiak, aggastyánok és ifjak 14—16—18 órás munkaidon at voltak kénytelenek dolgozni s olyan bért kaptak, amelyből még a legelemibb táplálkozásra sem jutott. Mikor végre az angol közvélemény felháborodott ezeken az állapotokon s az angol alsóház egy tanulmányi bizottságot küldött ki ezeknek az állapotoknak megvizsgálására, akkor az egész angol közvélemény felháborodása mellett ezekből a kénkövekbol olyan pokoli dolgok derültek ki, hogy még az egyébként kapitalista beállítottságú és edzett angol közvélemény is megbotránkozott. Találtak eseteket, amikor három-négy éves gyermekeket az árvaházakból és a dologházakból százszámra szedtek össze s százával dolgoztattak egy munkahelyen naponta 14 órát olyan táplálék mellett, amelyet talán még a sertés sem evett volna meg. Megvizsgálták a munkások lelki és fizikai állapotát és megállapították, hogy száz 16—17 éves leány közül egy is alig tudott írni-olvasni. A gyárakban foglalkoztatott gyermekek között ezerszámra voltak ilyen esetek. Ezerszámra találtak ilyen gyerekeket, akiket kihallgatott ez a bizottság. Ebben a bizottságban anglikán és komformista papok voltak, (Jánossy Gábor: Mikor volt ez?) 1840 körül. (Jánossy Gábor: Száz évvel ezelőtt!) Mindjárt rátérek a magyar állapotokra, itt sem találni különb dolgokat. Kihallgatták a gyermekeket, hogy ki volt Mózes, ki volt Jézus, kik voltak a szentek. Ezekről a gyermekeknek fogalmuk sem volt. De hogy ki volt ez vagy amaz a híres rablóvezér, azt tudták s azok élettörténetét kitűnően ismerték. (Krisztián Imre: Most meg Oroszországban Marx életét ismerik!) Mélyen t. képviselőtársam, némelykor jobb volna, ha nem szólna. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasits Géza: Ezek a lelketlen rabszolgatartók mesélőket vettek fel és amikor a munkapadok mellett százszámra dolgoztak a gyerekek, s végezték apró kézimunkájukat, amelyek a textilgyárban adódnak, a gombolyítást és a maradékok legombolyítását, akkor, hogy a gyerekek a fáradtságtól el ne aludjanak, rablótörténetet meséltek nekik. Ma megváltozott a világ, ma nem mesélőket, hanem rádiót állítanak be, hogy a 11—12, órai munkaidő mellett agyoncsigázott munkás el ne aludjék. (Jánossy Gábor: Most munkáskormány van Angliában!) A bizottság jelentései egyébként megjelentek Engels világhírű művében, az angol munkások helyzetéről szóló könyvében. Az eredmény az lett, hogy az angol kormány belátta, hogy ezek ellen az állapotok ellen törvényes védelmet alig tud nyújtani a munkásságnak, mert bevezették ugyan a 10 órai munkaidőt, de a kapitalisták ki tudták vinni, hogy ez a 10 órai munkaidő azonban nem vonatkozik azokra,, akik a gyárakban kapnak lakást és élelmezést. Minthogy az ifjú munkások, serdületlen lányok fi. ülése 1930 április 11-én, pénteken. és fiúk a gyárakban kaptak lakást és élelme^ zést, ennélfogva a 10 órai munkaidő rájuk nem vonatkozott. Az angol kormány belátva ezt, fokozatosan szabaddá • tette a munkások szervezkedését és a munkások szervezkedése, az az önsegély, amelyet a szervezkedés ereje nyújt, akadályozta meg a kapitalisták további rablógazdálkodását. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a parlamentáris kifejezések mellett maradni. Malasits Géza: T. Képviselőház, semmiféle törvény nem tudja a munkást a kizsákmányolástól, bérének leszállításától, munkaidejének felemelésétől annyira megvédeni, mint a szervezkedés, az az önsegély, amelyet neki a szervezkedés nyújt. Ami mármost a túloldal által, különösen a kisgazdaközönség, a kisgazdák képviselői által annyiszor aposztrofált szakszervezeteket illeti, Magyarországon a nyomdász szakszervezet már a múlt század 60-as éveiben megvolt. Ez volt már akkor is a legfejlettebb szervezet. A többi országos szervezet, amint a kormány lehetővé tette az országos szervezkedést, körülbelül 28 évvel ezelőtt, már hozzálátott a legalacsonyabb munkabérek megállapításához. Amikor ennek megvolt a lehetősége, amikor a gazdasági viszonyok erre alkalmasak voltak, a munkások egymásután kötöttek egész iparágakra vonatkozó megállapodásokat, amely megállapodásokban pontokba van foglalva az a legkisebb munkabér, melyet ebben a szakmában fizetni kell. Ilyen megállapodások pl. a grafikai iparban évtizedek óta fennállanak s a magyar grafikai ipar nemhogy tönkrement volna, hanem, merem állítani, hogy az Összes magyar iparágak között a legelső helyet foglalja el munkateljesítmény, munkaszépség és egyéb tekintetben. Ilyen megállapodások voltak a lakatosiparban, a bádogos- és szerelőiparban, a rézművesiparban, sőt a gyárakban is. 1913-ban én magam kötöttem a Weiss Manfréd-gyárral — amely akkor 10.000 munkást foglalkoztatott — kollektív szerződést, amelyben a legkisebb munkabérek megállapítást nyertek. Ha tehát ma a törvényhozás elé hoz a miniszter úr egy törvényjavaslatot a legalacsonyabb munkabérek megállapításáról, akkor megint azt merem mondani,^ hogy ennek a törvényjavaslatnak lépéscsinálói mi, szocialisták voltunk, akik már 28—30 év előtt^ 'hangoztattuk azt, hogy a kapitalista kizsákmányolás ellen hathatós védelmet csak a szervezkedés és a szervezkedés által kötött megállapítások, kollektív, vagyis társas szerződések nyújtanak, amelyekben a legkisebb munkabér meg van állapítva. T. HázJ Egyébként a legkisebb munkabér megállapítása nem is annyira szocialista követelés, mint talán inkább keresztény követelés. Nem kisebb ember, mint Ruskin világhírű müvében «Az utolsónak is annyit, mint nekem» című művében egyenesen síkra száll a legalacsonyabb munkabérekért. XIII. Leó pápának, a kereszténypárt által szocialistának nevezett pápának, szociálpolitikai sugalmazója Ketteler mainzi püspök volt, aki, mint .Lassalle kortársa, a múlt század 60-as éveiben már hangoztatta a németországi textilkapitalizmus kizsákmányolása ellen szolgáló óvszerként a legalacsonyabb munkabérek megállapítását. A legalacsonyabb munkabérek megállapítása humanitárius kérdés is és amellett szociálpolitikai kérdés. Humanitárius kérdés azért, mert alkalmas megóvni az embert embertársainak kapzsiságától és kizsákmányolási vágyától; szociális követelés azért, mert a legalacsonyabb munka-