Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

74 Az országgyűlés képviselőházának 382. ülése 1930 április 29*én, kedden. kezdetben — inkább valutapolitikai okokból — kénytelen volt a bankrátát egész 8% -ig emelni, amit azután később fokozatosan 6%-ra csökkentett Bár elismerjük, ihogy a Magyar Nemzeti Bank hivatását kiválóan tölti be, mégis, sajnos, volt egy időszak yamikor a vidéki hitelek restringálásával igen nehéz helyzet elé állította az amúgyis sok bajjal küzködő magyar mezőgazdaságot. Az eset indokait nem kívánom most már boncolgatni, nem is szándékozom ebből a Magyar Nemzeti Bank terhére bármit is megállapítani, de mégis legyen szabad e helyből arra kérnem a Bank illetékes tényezőit, hogy a magyar mezőgazdasággal szemben legyenek mindenkor megértők. T. Ház! A hazai pénzintézetek által kezelt Összes tőkék 1929 december végével 4.4 milliárd pengőt tettek ki, tehát a gyarapodás egy év alatt 245 millió pengő volt, ami azt jelenti, hogy a súlyos gazdasági viszonyok dacára a tőkegyűjtés, ha lassúbb tempóban is, de halad. Igazolja ezt még az is, hogy az elmúlt év folyamán a pénzintéztek saját tőkéi 44 millióval, a betétek 176 millió pengővel növekedtek. Ez a belföldi tőke hitelszükségletünket nem elégítette ki. így kénytelenek voltunk, amint említettem, a külföldhöz fordulni, ahonnan hosszú lejáratú kölcsönökben 162 millió pengőt, rövid lejáratúban pedig mintegy 100 millió pengőt vettünk fel. Ha ehhez most figyelembe vesszük, hogy majdnem a két kölcsön összegével egyenlő a korábban felvett külföldi kölcsönök kamatterhe, előttünk áll belső tőkeszegénységünk mellett az a köteles tőkeexport, amelyet adósságunk törlesztése igényel. Pártolnunk és támogatnunk kell éppen ezért minden olyan törekvést, amelynek végcélja: belső tőkeképződésünk előmozdítása. A takarékossági propagandán kivül különösen figyelemreméltó volt az a nívó« vita, amely a Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intéze tében Teleszky János elnöklete alatt folyt le. Sajnos, az idő korlátolt volta nem engedi, hogy az ott elhangzott értékes felszólalásokkal foglalkozhassam, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) éppen ezért csak arra szorítkozom, hogy az igen t pénzügyi kormánynak e helyről is figyelmébe ajánljam az ankét határozatait és javaslatait, mint amelyek a kitűzött célt, a belső tőkeképződést minden esetre előmozdíthatják. Nem lehet elvitatni t. Ház, hogy a kormányzat is igyekszik, amennyire lehet, a hitelnujtást megkönnyíteni. Láttuk ezt a múltban a földbirtokreform pénzügyi lebonyolításán kívül a határmenti kölcsönök, különböző kisipari- és kiskereskedelmi, továbbá vámhitetek nyújtásában, mégis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy dacára az olcsó kamatlábnak, hosszúlejáratú hitelt a mezőgazdaság nem kaphat, holott arra égető szüksége van. A pénzügyminiszter úr kilátásba helyezte, hogy az úgynevezett gyufakÖlcsönnek legutóbb folyósított 43 millió pengős részletét ki fogja egészíteni 120 millióra, hogy abból juthassanak a gazdák némi hitelhez addig is, míg egy nagyobb összegű, hosszabb lejáratú külföldi kölcsön^ rendelkezésükre állhat. A vidéki gazdák e jó ihír óta állandó izgalomban vannak, azért tehát arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy az idevonatkozó végrehajtási utasítását mielőbb adná ki, hogy az állandó ostromnak kitett négy altruista intézet végre elintézhesse az előkészítés alatt álló jogos kérelmeket. A kereskedelemügyi miniszter úr a községi Összekötő utak építésére egy svájci tőkecsoportnál húsz millió aranyfrankot kötött le eléggé kedvező feltételek mellett. Folyó évi április hó végéig — azt hisszük — valamennyi törvényhatóság elfogadta a kölcsönt és így egy hároméves útépítési Programm már egy éven belül lebonyolódhatik, amelynek kihatása azután úgy gazdasági, mint szociális szempontból igen előnyös lesz. Mi csak hálásak lehetünk a kereskedelemügyi miniszter úrnak ezért a cselekedetéért. Azt is hallottuk t. Ház, hogy az igen t pénzügyminiszter úr újból foglalkozik az egységes típusú záloglevélkölcsön felvételével s e célból már tárgyalások is folytak egy amerikai bank megbizottaival. Ezek a tárgaylások már a múlt évben is megindultak, de — úgylátszik. — eredménytelenül végződtek, ezért nagyon kérjük az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy amennyiben lehetősége kinálkozik az érintett kölcsön felvételének, azt mihamarabb realizálni méltó zassék. Mindannyian tudjuk t. Ház, hogy a hosszúlejáratú kölcsönöknek egyik legelőnyösebb formája a záloglevélkölcsön; ne képezze tehát akadályát egyes bankköröknek idevonatkozó ellenvéleménye. Bár elismerjük, hogy az etatizmus, a monopólium bizonyos tekintetben érintheti a bankokat és normális viszonyok között ez nem is lenne állami feladat, jelenleg azonban meg kell ragadnunk a kínálkozó alkalmat és ha másképpen nem lehet, egy e célra -alakult félhivatalos szindikátus útján igyekezzünk végre megragadni azt a felénk nyújtott gazdasági segítő kezet. T. Ház! Amikor a Magyar Nemzeti Bank kamatlába a közelmúltban 8—6 százalék között mozgott, sajnálattal tapasztaltuk, különösen vidéken, a kölcsön drágaságát. Ha a kamat nem is volt nyiltan 18%, amint azt több oldalról hallottuk, (Egy hang a jobboldalon: Dehogy nem volt!) mégi? megdöbbentünk, amikor hiteléletünknek egyik tekintélyes szakorgánuma nyiltan beismerte, amit különben magunk is tudtunk, hogy (olvassa): «a Pénzintézeti Központ keretébe tartozó nagyobb vidéki intézetek vidékek szerint 12 és 14%-os kamatot számítanak, míg azok a kisebb intézetek, amelyek drágábban kapják a pénzt, átlagban 15, de maximálisan 16%-os kamatot számítanak. (Dabasi Halász Móric: Minimálisan.) Hogy vannak egyes zúgintézetek, melyek nem tartozván a Pénzintézeti Központ ellenőrzése alá, nem vállalják azt az erkölcsi felelősséget, amelyekkel a szervezett vidéki pénzintézetek gesztiója és egész létezése össze van kötve —- azt írja .a cikk, — arról a többi pénzintézetek nem tehetnek és úgy ihisszük, ez nem is elegendő ok arra, hogy uzsoraváddal bélyegezzék meg a munkájukat és kötelességüket híven teljesítő pénzintézetek egyetemét.» Hát t. Ház, e nyilt beismerés ellenére sem lehet nekünk szándékunk a munkájukat és kötelességüket híven teljesítő pénzintézeteket bántani, főleg uzsoraváddal illetni, de igenis fel kell emelnünk a szavunkat az olyan kamatszedés ellen, amely, amint azt ez a közlemény is beismeri és amint magunk is tudjuk. A bankráta dupláját éri el, ott pedig ahol ' nincs a Pénzintézeti Központ ellenőrzése alá tartozó intézet, ott még ezt is jóval túlhaladja. Vegyük most ehhez azt, hogy egészen jelentéktelen, 100—200 pengős kölcsönöket is csak első helyi bekebelezésre adnak, ez is csak újabb költséget jelent, amihez kezelés és egyéb címeken is számítanak még egyéb levonásokat és így talán még sem lehetett túlzás az a bizonyos 18%-os kamat. Tudatában vagyok a pénzintézetek nagy anyagi és erkölcsi erejének és annak az értékes