Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

54 Az országgyűlés képviselőházának építeni, a nélkül, hogy az illető, aki azt fizeti, megérezné és a nélkül, hogy a kormány támogatását kellene igénybe venni? T. Ház! Többször foglalkoztam már itt a Házban azzal a kérdéssel, hogy vannak olyan képviselő urak, akik a Házat egyáltalában nem látogatják. (Derültség. — Rassay Károly: Ügy van! Ezek a legmegbízhatóbbak!) Tudják az urak nagyon jól, hogy kikről van itt szó. Mégis csak lehetetlenség, hogy egy kerület képviselő nélkül maradjon. Egy kerületnek legnagyobb baja, dolga van s a képviselő, ha nem is tehet érdekükben semmit, mert nem áll módjában, legalább néhány vigasztaló szót mond és ebben a szomorú gazdasági helyzetben legalább megpróbálja vigasztalni őket. De azt lehetetlennek tartom, hogy egy képviselő se a kerületével ne érintkezzék, se a Képviselőház üléseit ne látogassa, egyszer se tegye be ide a lábát és a Képviselőház tekintélyének megóvása szempontjából ne legyen egy paragrafus sem a Ház kezében, amellyel az ilyen képviselőt kizárja magából. Éppen azért azt óhajtom, hogy a házszabályt ilyen irányban revideáljuk. (Gaal Gaszton: Vigyázz, mert az ellenzéket kizárják!) Nem lehet kizárni, mert hiszen annyira tiszteljük egymás értékét, hogy ettől nem kell félni. De módot akarok adni a mélyen t. Háznak arra, hogy házszabályrevizió által ezt az abnormális és lehetetlen helyzetet megszüntesse. Erre vonatkozik negyedik határozati javaslatom (Olvassa): «Házszabályrevizió beterjesztésével tegye lehetővé a Képviselőház, hogy a Képviselőházat nem látogató képviselők ellen erélyesen lehessen fellépni». (Rassay Károly: A legmegbízhatóbb elemek ellen fognak eljárni!) Azt hiszem, annyira becsüljük egymást, hogy egymást politikai szempontból ezen a téren nem molesztáljuk. (Jánossy Gábor: Elég szelíd! — Peyer Károly: A titkos választójog majd meggyógyítja a Képviselőházat! — Rassay Károly: Az bizonyos! A legjobb orvosság! — Peyer Károly: A választók majd ellenőrzik, mit csinál a képviselő!) Most még egy kényes kérdést akarok itt előhozni. (Halljuk! Halljuk!) Ez az ország a demokrácia útján halad. (Peyer Károly: ViszszafeUéJ. — Friedrich István: Jókat mond Reischl.) Bocsánatot kérek, maga az egységes párt neve mutatja, hogy ez keresztény, keresztyén, kisgazda és földmíves ,párt (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen! Éljen!), tehát demokratikus irányzata van. (Zajos ellentmondások a, szélsöthloldalon.) Ebben az országban nem szabad olyasminek megtörténnie, ami előadta magát. Nem miniszterről beszélek, hanem egy politikai nagyságról, (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Ki azf), aki azt hiszi magáról, hogy ő itt olyan számottevő tényező, hogy ilyesmit megtehet. Egy magasrangú tisztviselő kiadta a parancsot a saját vármegyéjében, hogy amikor keresztülutazik az, állomásokon, az állomásfőnök mindenhol jelentkezni tartozik előtte. (Friedrich István: Mit kell csinálni?) Jelentkezni, (östör József: Ez is zalai?) Nem zalai, mert ott a főispán ilyen parancsot nem ad ki. (Derültség. — Rassay Károly: Tehát főispán!) Ez Geszler-kalap egy demokratikus országban, hiszen ha valaki hivatalosan utazik is, de minden vasúti állomáson minden állomásfőnök jelentkezni tartozik előtte: ezt Geszler-kalapnak tartom, mert az állomásfőnöknek, aki különöj sen kis állomáson maga a bakter, a jegykiadó és a váltókezelő is, elsősorban a publikum életbiztonságára, a forgalom biztonságára kell ügyelnie, nem pedig a Geszler-kalapnak szol382. ülése 1930 április 29-én, kedden. gálnia. (Friedrich István: Majd kap egy ajánlott levelet! — Pakots József: Ki az a főispán?) Majd megmondom illetékes helyen. (Jánossy Gábor: Ez elszigetelt dolog! — Rassay Károly: A tekintély őre! — Jánossy Gábor: Gaezarománia! — Rassay Károly: — a karzatok felé mutatva —: Ne bántsa, hátha ott van! Óvatosnak kell lenni! — Malasits Géza: Jó lesz nem csiklandozni a bálványt, mert visszaüt, Gábor bátyám!) A költségvetési vitához azokat a megjegyzéseimet, amelyeket itt előhozni szándékoztam, elmondottam. Magához a költségvetéshez hozzászólanom — mint mondottam — nem volt elegendő időm, mert azt hittem, hogy holnap fogok beszélni. így nem tudtam elkészülni, tehát csak egy-két tételt akarok belőle kiragadni. (Halljuk! Halljuk! — Rassay Károly: Nem lett volna ilyen sikere, ha elkészül!) A költségvetésben olyan jelenségeket látok, amelyek nem nyugtatnak meg engem abban az irányban, hogy ezt a költségvetést, amelyet a pénzügyminiszter úr most beterjesztett, fenn is tudja tartani. Ismerem a külső helyzetet, látom a napról-napra történő elszegényedést, látom a kimutatásokból azt, hogy adóban mennyivel folyt be kevesebb —, talán, a fővárost kivéve — mint az elmúlt év hasonló szakában, ismerem a községek gazdasági helyzetét: nem hiszem tehát, hogy sikerülni fog a költségvetést kéthárom millió pengő felesleggel zárni, ahogyan -a pénzügyminiszter úr a költségvetést előterjesztette. En azt hiszem, hogy itt még megtakarításokat utólagosan is lehetne eszközölni, amely megtakarítások természetesen elsősorban a személyi kiadásoknál volnának eszközlendők ; személyi kiadásoknak az a része, amely tulajdonképpen személyi kiadást jelent, — mint az utazási kiszállási költségek — terheli meg tulajdonképpen a személyi járandóságokat. Magam is tanuja voltam anmak, hogy egy vasúti kitérő építésénél hétszer szállott ki egy átlag 10—12 tagból álló bizottság, akik mind napidíjakat szedtek fel. Vannak bizonyos tisztviselők, akik utaznak <a napidíjakra. Tudok egy vizsgálatról, amelyet olyan tisztviselő ellen indítottak, aki egy hónap alatt 32 napról számolt el napidíjat. Valószínű, hogy az egyik délelőtt kiszállt az egyik községben, ott elintézte a dolgát, azután elment egy másik községbe is és arról ismét teljesen új napidíjat számolt fel. Vannak tisztviselők, akik erre utaznak. Itt lehetne megtakarításokat eszközölni azzal, hogy csak a legszükségesebb kiszállási költségeket engedik felszámítani. Hogy ezek a dologi személyzeti kiadások mennyire emelkedtek, ezt bizonyos költségvetési tételekből látom. így pl. a legfőbb állami számvevőszéknek, amelynek — ez érdekelni fogja Strausz képviselőtársamat — (Derültség.) átszámítva arany koronáról pengőre, 1913-han 465 ezer pengő volt a költségvetése, — talán jól méltóztatik a számokat is mind ismerni, — ma a nyugdíjjal együtt 844 ezer pengő a költségvetése. (Strausz István: Koniplikálódott a gazdasági kezelés!) A közigazgatási bíróság költsége volt békében 870.000 pengő, ma 1,112.000 pengő. S ha itt burkoltan vannak is ezeik a dolgok, úgy, hogy az ember nem fér tiszta szetamel hozzá, azt látni, hogy az emelkedés arányos. Például míg^ az 1925-iki költségvetésben a személyi járandóságok címén felszámított összegek, amennyire ki tudtam bogozni, 55*6%-ot tettek ki, ma a költsésívetésnek ugyanilyen százalékát teszi ki. Bár a költségvetés közben körülbelül 73%-kai emelkedett 1925 óta, a személyzeti ikiadások ugyanolyan százalékarányban nőttek.