Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

52 Az országgyűlés képviselőházának sét,10%-kal leszállítsuk. (Egy hang a jobboldalon: Csak a gazdagokét, nem a szegényekét! A tantièmesekét!) Mi ebben a Házban nem tudunk addig fizetésleszállításról beszélni, — pedig az is be fog következni, mint Németországban — amíg mi jó példával elől nem járunk. Itt egy anomáliára is rá akarok mutatni. Nekem erre vonatkozólag adataim is vannak. A képviselőnek vannak például reprezentatív kiadásai, jótékonysági kiadásai, posta és egyéb kiadásai, amelyeknek fedezése nagy összeget vesz el a fizetésből. De van egy másik állás itt a Képviselőházban: a jegyzői állás. Nem fognak talán megharagudni rám a tisztelt jegyző urak, ha azt mondom, hogy békében, amikor az ország gazdag volt, 12 jegyzője volt a Képvivelőháznak, akiknek átszámított illetménye 33.408 pengő volt összesen, az 1913-as költségvetés szerint, ma pedig a t. Háznak 10 jegyzője van, akiknek illetménye, tiszteletdíja 43.800 pengő. Ez maga mutatja, hogy ebben is túlléptünk azon a határon, ameddig ebben a nyomorult országban elmehetünk. En teszek egy ajánlatot igen t. képviselőtársaimnak. (Halljuk! Halljuk!) Jelentkezzünk önként jegyzőknek, akik dolgunkat fizetés nélkül el fogjuk látni. Soros jegyzők, vagy akár jelentkezők közül azok, akiket kisorsolnak, lássák el a jegyzői tisztet és én biztosítom az elnökséget, hogy ugyanazzal a munkával és odaadással, mint a mostani jegyzők, el fogjuk látni a je~vzői teendőket. (Jánossy Gábor: Elfogadom!) T. Képviselőház! Egyik előbbeni beszédemben rámutattam arra, hogy feleslegesnek tartom, hogy ebben az országban annyi ingyenes utazás van. Mert menjünk ki a külföldre. En utaztam együtt külországi miniszterrel, aki velem együtt a harmadik osztályon utazott. Amikor megszólítottam, hogy aniért utazik harmadik osztályon, hiszen van neki szabadjegye, azt felelte, hopv azt csak akkor veszi igénybe, amikor hivatalos minőségben utazik, különben pedig neki is meg kell fizetni az utazási díjat. (Erdély Aladár: Hát miért nem utaznak a miniszterek harmadik osztályon? — Gaal Gaston: Nálunk nem lehet!) Bocsánatot kérek, én külországi miniszterről beszéltem. En nagyon jól tudom, hogy t. iképviselőtársam, éppen úgy, mint én, harmadik osztályon utazna. (Erdélyi Aladár: Igaza van; mert én ma is csak másodikon megyek!) Hiszen, ha utazik az ember, látja, hogy amikor bejön a kalauz az első osztályba és kéri a menetjegyeket, akkor az egyik utas szabadjegyet, a másik igazolványt húz elő és ezzel mind megkárosítjuk a magyar állam vasutak bevételét. Erről is csináltam egy kis statisztikát. (Halljuk! Halljuk!) 1925-ben a minisztériumok jegy megváltás címén fizettek a Máv.-nak 3,550.000 pengőt, ezt ezután leszállították 2,515;000 pengőre. Ebben a dologban tehát javulást látok, de azt látom, hogy éppen annyian utaznak, sőt talán többen, mint azelőtt, amivel a Máy. bevétele, némiképpen úgy érzem, meg van károsítva. Azt lehetne mondani, hogy Magyarország írna a szabadjegyek országa és — drasztikus kifejezéssel élve — én nem látok mást pénzért utazni, mint zsidót és parasztot, mindenki másnak legalább is félárú igazolványa van. A forgalmat nem úgy kell' emelni, mint most, amikor a személyvonatoknál behozták a 25%-os drágítást, hanem igenis, le kell szállítani a tarifái Annakidején, amikor Baross Gábor leszállította a viteldíjakat, egy év alatt megkétszerezte a forgalmat. Ezzel kapcsolatosak azok a dolgok is, ame382. ülése 1930 április 29-én, kedden. lyek megtörténnek, »amikor bizonyos politikai nagyságok, akiknek megvan a kellő befolyásuk a Máv. igazgatóságánál, imitt-amott ki tudják vinni bizonyos vonatok beállítását. Nekem van egy ilyen vonatra vonatkozóan számításom. Egy személyvonatot, amelynek összeköttetése volt a gyorshoz, kicserélték gyorsra, úgyhogy a gyorsvonat 30 perccel később indul, mint azelőtt a személy, illetőleg a csatlakozás helyett maga a gyorsvonat indul távolabbról. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem Nyíregyházára megy az a vonat?) Bocsánatot kérek, Zala megyéről beszélek. (Zaj.) Meg fogom mondani a képviselő úrnak majd külön, ha a képviselő úr kíváncsi rá. (Zaj a jobboldalon.) En fogok magyar fürdőkről is beszélni, de kijelentem előre, hogy Hévíznek egy fillért sem kérek. Burkolt gyanúsítás az, amit aiz urak mondanak. (Zaj. — Mattá Árpád: Hévíznek nincs is vasútja!) Tehát indítottak egy gyorsvonatot egy távolabbi állomásról, a régebbi kiinduló állomásról, s ez a gyorsvonat 32 perccel később megy, mint a személyvonat. Ez a gyorsvonat ott csak kényelmi szempontot szolgál és átlag 12—13 utasa van, akik közül tíznek igazolványa vagy szabadjegye van. És ez a vonata belekerül a Máv.nak naponként 300 pengőjébe, egy év alatt 100.000 pengőjébe. Hagyjuk tehát mi a vonatok indulását mindig a Máv. vezetőségére, amely jövedelmezőségi számítások alapján mindig és minden tekintetben azokat a vonatokat fogja beállítani, amelyek kifizetik magukat. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Helyes!) A miniszter úrnak majd fogom mondiaini, hogy kiről van szó. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Jánossy Gábor: Mondja meg a képviselő úr!) Az a vasúti személyzet, amely ezt látja, és e mellett felsorolja a maga kielégítetlen igényeit, taimelyek megszívlelendők, természetes, hogy elégedetlen. Nem fizetésemelést kérnek ők, csak azt kérik, hogy ami a pragmatikában le van fektetve, azt az előléptetést, különösen a főiskolát végzettek irányában tartsák be. Nekik van egy pragmatikájuk, laimely szerint háromévenként előlépnek és mégis vannak főmérnökök, akik tíz évnél hosszabb ideig vannak már ugyanabban az állásban és ugyanabban a fizetési osztályban. Amikor ezek látják, hogy ilyen dolgok előfordulhatnak a Máv.-nál, akkor felébred bennük az elégedetlenség és azután jönnek a kifakadások az egyes gyűléseken. Most, t. képviselőtársaim, igenis a Balatonnal fogok foglalkozni és ha itt van olyan képviselőtársam, aki ez ellen talán tiltakozik (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy!) és azt mondja, hogy hazabeszélek, annak annyit mondhatok, hogy igenis hazabeszélek, (Helyeslés.) mert a Balaton érdekeinek szolgálata 'közérdek és mert visszautasítom azt, hogy bármikor a magam érdekében valamit kértem volna. (Helyeslés jobb felől. — Zaj.) Igenis, a Balaton propagandája érdekében beszélek, amelyet eddig elhanyagoltak, és hozzátehetem, hogy ma is olyan mostohán bánnak el a Balatonnal, hogy ezt szóvá kell tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Különösen azt kell szóvátennem, hogy Magyarországnak ezt »legnagyobb kincsét ma is teljesen elhanyagolják, egy pont kivételével. (Zaj.) Méltóztassék Tihanyt megtekinteni. A tihanyi építkezéseknél a befektetések óriásiak, és ott olyan dolog bontakozik ki, hogy még nem is tudjuk, meddig fog terjedni. (Zaj.) Magyarországnak, ennek a koldusországnak nem lehet az a terve és az az akarata, hogy itt új felfedezéseket csináljunk. (Farkas Elemér: Kérem, koldusabb az a község, mint akármelyik másik ! Tihany község olyan szegény és koldus!) Bo-