Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

ii Az országgyűlés képviselőházának célból a nagybirtok és a hitbizományok megszüntetésével tervszerű és nagyszabású telepítések létesítését tartja szükségesnek. Tekintettel arra, hogy május elseje a munka ünnepe, amelyet minden ország munkássága megünnepelhet, gyűléseket és felvonulásokat tarthat, a magyar munkásság is élni akar és szabad emberhez méltóan akarja megünnepelni a munka ünnepét (Meskó Zoltán: Kirándulhatunk a Zugligetbe!), a Képviselőház utasítja a belügyminisztert, hogy a május elsejei gyűlési és felvonulási tilalomról szóló rendeletét helyezze hatályon kívül». A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző: Neubauer Ferenc! Neubauer Ferenc: T. Képviselőház! Amidőn az 1930/31. évi költségvetés vitájában a költségvetés mellett elsőnek van alkalmam felszólalni, ezt a körülményt nem téveszthetem szem elől, mert régi, magas színvonalú parlamenti tradíció híveként a költségvetési vita bevezetésének különös jelentőséget tulajdonítok és bevallom, sajnálattal töltött el az utóbbi évek ama ténye, hogy ennek az oldalnak sohasem sikerült megszereznie a felszólalás elsőbbségét, amely pedig megillette volna. Amidőn tehát most nemcsak bizitosítani sikerült ezt a szerepet, hanem nekem jutott az a feladat, amelyben részem, igazán nem tudom lesz-e még egyszer, teljesen át vagyok hatva feladatom nagyságától és igazán szeretném azt méltóan betölteni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Méltóan ennek a parlamentnek színvonalához, méltóan a ma körülöttünk örvénylő problémáikhoz (Sándor Pál: Akkor rossz' lesz!) és méltóan ahhoz a politikai meggyőződéshez, amely engem eltölt. Éppen ezért az előttem szólott képviselő úr felszólalásával körülményesebben foglalkozni nincs módomban, mert meggyőződésem szerint ő, mint ellenzéknek és a maga pártjának vezérszónoka, csak a határozati javaslatokkal töltötte be azt a szerepet, amely Őt megillette volna; beszédiében a legkülönbözőbb témákra kalamdlozott el, azokkal a témákkal azonban, amelyekre a határozati javaslatok vonatkoztak, tulajdonképpen nem is foglalkozott. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Várnai Dániel: A képviselő úr talán aluld't?) Mentől súlyosabbak a bajok, amelyek körülvesznek bennünket, mennél nyomorúságosabb a megélhetés horizontja, azt tartom, annál keményebb kell hogy legyen az a gyeplő, amely a rendet és nyugalmat biztosítja. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Goiyót kenyér helyett! — Malasits Géza: Metternich! Ahhoa járnak iskolába! Régi recept!) A gondok tengerébe merülő családi gazdaságot csak minden akarat, igyekezet és munlka szoros összetartásával lehet megmenteni. Mennél jobban hiszik tehát némelyek, hogy nagyok a bajok, jóformán elviselhetetlenek ... (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat a baloldalon, őrizzék meg- nyugalmukat és higgadtságukat? tartózkodjanak a közbeszólásoktól és ne zavarják ja szónokot! (Malasits Géza: Éhes embernek golyót meg zablát!) Csendet kérek! Neubauer Ferenc: Ez nekem lehet egyéni meggyőződésem, de én úgy érzem, hogy mennél inkább súlyosak a bajok, jóformán elviselhetetlenek — ezt méltóztatnak mondani — annál inkább tartoznék mindenkinek rajta lenni, hogy az ország épülete ne kapjon repedéseket, hogy mindenki siessen a roskadozó falaik támogatására. Borzasztóan gyorsan felejtünk, t. Ház; pj382. ülése 1930 április 29-én, kedden. felejtünk mi mindent, amin át kellett esnünk. (Propper Sándor: Ön is elfelejtette, mit mondott 1918-ban! — Farkas István: Elfelejtették Nagyatádi programmját is! — Malasits Géza: A háborút is elfelejtették, ki csinálta.) Volt-e akkor segítség, amikor az intelligens középosztály ... (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (Farkas István felé): A képviselő úr nagyon erős támadást intézett a kormánypari ellen; teljesen lojális, hogy a védekezést és a támadással esetleg szembenálló érvedet meghallgassa! Méltóztassék csendben maradni. (Rothenstein Mór: Csak a nívó!) Neubauer Ferenc: Volt-e akkor »egítség, amikor az intelligens középosztály végeladást kellett, hogy rendezzen, és vájjon kihez fordult a munkanélküli akkor, amikor szén és nyersanyag nélkül álltak a gyárak és sehol az országban egyetlen egy épületet sem építőttek? Csak nem akarja valaki azokat a viszonyokat a maiakkal összehasonlítani'? Ma talán mégis más a helyzet (Farkas István: Jobb volt, mint most!) és bizony akkor sem liait éSh'en senki ebben az országban. De valljuk be, el vagyunk kényeztetve; a viszonyok javulása követelésekkel tölti tele a tarisznyákat, amelyeket rázni senki sem szűnik meg, lehunyva szemét a valóság kényszere előtt, amelynek tanulságai nyújtják, pedig az egyetlen eszközt a jobb és biztosabb jövő megteremtésére. A napokban egy igen magas tudományos testület ülésén volt alkalmam részt venni esnem mulaszthatom el, hogy pár szóval rá ne térjek az ott tapasztaltakra A Magyar Jogaszegylet gazdasági intézetének a hazai tőkeképzésről tartott ankétja volt ez s itt megdöbbenéssel azt kellett tapasztalnom, hogy amikor azt vártam, hogy. a takarékosság és a tőkeképzés előnyére fogják felhívni a figyelmet és .a magyar társadalmat figyelmeztetni fogják e tekintetben elfoglalt hátrányos és helytelen álláspontjára, ehelyett a felszólalások legelőkelőbbjei, nem is beszélve a többiekről, egyszerűen a jelenlegi magyar kormányzatnak és főleg állampenzügy:i rendszabályainak támadásában merültek ki, teljesen elhallgatva azt a kardinális tényt, amelyre, nekem, mint megátalkodott kisgazdapártinak, különösen van okom hivatkozni, hogy a magyar államháztartást tisztán a kormányzatba kapaszkodó társadalmi rétegek nyomása juttatta oda, ahol ma ma van, és lehetetlen feltételezni, hogy ezt (

ai magyar kormány tagj ai ne legjobb igyekezetük ellenére engedték volna meg. Hiszen íme ez a mostani költségvetés is csak a személyi kiadások arányszámának emelésével a dologi kiadások rovására tudott redukciókat megvalósítani. Es se szeri se száma a felhangzó kívánságoknak, amelyeknek elhárításáért éppúgy kő éri a kormányt, mint ahogy hála sohasem kísérte az általa tett engedményeket. Az említett értekezlet egyik szónoka egyenesen azt követelte, hogy szüntessük meg a forgalmiadót. Mintha ez lehetséges volna! Hiszen a kereken 900 milliós állami költségvetésünknek nemcsak a sommázat harmadik mellékletebe felvett 303 millió személyi kiiaidás, hanem meg a 125 millió nyugdíjteher is és az 55-5 millió hozzájárulás a helyhatóságok személyi terheihez, tehát összesen 484 millió, kereken félmillió, vagyis kereken 54% a személyi kiadás; de az államadósságokra szükséges 92-5 milliót és a békeszerződési terhekre fordítandó 8-5 milliót sem gondolhatja senki csökkenthetőnek. Miairad tehát a 285 millió pengő dologi kiadás és a 24*5 millió pengő beruházás, Összesen bőven számítva BIO millió pengő. Hiszi-e valaki, hegy