Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-382
Az országgyűlés képviselőházának Sí kor az állampolitikai kormányzat nem tud fellenclítöleg hatni a gazdasági élet területén, amikor azt látja és tudja az állam, hogy vannak önhibájukon kívül munkanélküliek, akkor ennek az államnak nincs egy szava, egy fillére a munkanélkül lévők segélyezésére. Hát t. uraim, ez furcsa álláspont. Furcsa osztálypolitika az, amely még addig sem jut el, hogy a villámhárítót feltegye a maga háza tetejére. Furcsa álláspont az, hogy nem jutunk el addig, hogy belássák azt az egyszerű tényt, hogy mindenkinek joga van az élethez, hogy ráhelyezkedjenek arra a keresztényi álláspontra, hogy nem kell éhenhalatni az embereket kényszerrel és erőszakkal. Mert amint látni fogjuk élelmünk van bőven, el vagyunk látva, terményeinket nem is tudjuk értékesíteni, de az iparunk pang és a mezőgazdaságból, az ipari foglalkozásokból, a hivatalokból, irodákból kiszorulnak az alkalmazottak, és ha valahol egy állást meghirdetnek, akkor százával és ezrével pályáznak az emberek, ilyen állásra és marják egymást, hogy egy falatka kenyérhez jussanak. Ilyen időszakban, amikor ezt tudja és látja a kormány, ennek a kormánynak költségvetésében nincs egy fillér ezeknek az embereknek a segélyezésére. Ellenben emelik a csendőrség létszámát, emelik a csendőrség fizetését s ezzel a rendszerrel akarják elintézni és fékentartani a korgó gyomrokat. Hát ez uraim, igen rossz osztálypolitika. igen rossz módszer. Ezzel a társadalmi nyomorúságot nem lehet megszüntetni, ez nem szolgál ' nemzeti célokat, nemzeti szempontokat, ez nem kormányzati rendszer, ez egyszerűen ráülés a fegyverekre, és azt hiszik, hogy a fegyverek hegyén, a szuronyok hegyén állandóan, rendszeresen ülhetnek és féken tarthatják itt a korgó gyomrokat, az éhező embereket. Ezzel a módszerre 1 ! nem lehet kormányozni, ez nem lehel állampolitika, nem lehet államraison, nem lehet nemzeti szempont, mert egy nemzetnek az volna a célj feladata és csak az lehetne a törekvése, hogy a kebelén belül élő népességet össztartsa, asszimilálja, védje, erősítse, munkaalkalmat adjon neki, és ha már nem tud neki munkaalkalmat adni, legalább munkanélküliség esetére segélyt adjon neki. Azt látjuk, hogy az ipari pangás, a mezőgazdasági pangás sohasem volt nagyobb arányú, mint most; az öngyilkosságok, a csődök,^ a kényszeregyezségek napirenden vannak, a népesség pusztul, a kisipar tönkremegy, nem tud megélni, a fogyasztóképtelenség mind nagyobb arányokat ölt, és így természetes, hogy végzetes társadalmi baj előtt állunk. Es e társadalmi bajjal szemben annyi belátásra nem tud jutni a, kormányát, hogy legalább segélyben részesítse a munkanélkülieket. És amíg ezt így látjuk, addig a másik oldalon burjánoznak a panamák, (Jánossy Gábor: Na! Na!) a protekcionizmus érvényesül, a politikai szolgálatokat jutalmazzák, és sohasem volt ebben az országban annyira szemlélhető az ellentét, mint ma, sohasem voltak ilyen kirivó ellentétek, mint amilyenek ma vannak. A protekcionizmus sohasem volt annyira divatban, mint most van, mert azelőtt a bürokráciánál el lehetett érni valamit talán a belátáson, a rendszeren keresztül, de ma csak úgy lehet valamit elérni, ha valaki a kormánynak szolgálatokat tesz, és akkor a kormány viszont kedvezményekben részesíti. Hiszen nem kell másra utalni, mint arrj, hogy volt miniszterek, miniszterek, képviselők bentülnek bankokban, kartellekben és trösztökben. Sokszor beszélnek itt erről, hallunk dörgedelmes kiszólásokat, de semmi sem történik az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVII. 2. ülése 1930 április 29-én, kedden. 39 ellen a bankokrácia ellen, amely kizsákmányolja^ az ipart és a mezőgazdaságot, és amelynél másrészt olyan felesleges fényűző kiadások vannak, amilyenek azelőtt sohasem voltak, és amely fényűzés és jólét mellett ott van a borzasztó nagy szegénység, az egész gazdasági pangás, a kétségbeesett társadalmi nyomorúság. Mégis azt látjuk, hogy itt minden tud érvényesülni, tud virulni, s ezek a horribilis jövedelmek a bankokban és a nagy iparvállalatokban sohasem voltak olyan nagy arányúak, mint most. Nem lehetséges ez másként, mint úgy, hogy ez a nagytőke, a kapitalizmus, biztonságban érzi magát, mert kezében van a kormányzati hatalom és. azt befolyásolja. Benn ülnek az exponensei, és kívánságait, vágyait a kormányzat teljesíti. így azután nyilvánvaló-, hogy ez szabadon garázdáikodhatik lefelé ás a középosztálytól le, a Legalsó népességig, itt mindenki pusztul, T. Képviselőház! Nem magyarázhatók meg másként, mint csak az ilyen felfogáson keresztül azok a visszaéléseik sem, amelyek előfordulnak. Nem volna megmagyarázható^ például az a bizonyos katonai szállítási panama, szállítási visszaélés sem, amelyről ma írnak a lapok. Hiszen a hadseregről úgy szoktak beszélni, hogy az nebántsvirág (Jánossy Gábor: Az is!), a hadsereg egy más, külön világ, olyan külön világ, amelyben a tisztesség úgy honol, hogy oda még a szellője sem ér be a polgári korrupciónak. És azt látjuk, hogy e hadsereg kötelékével kapcsolatos intézményekben is tapasztalunk ilyen üzleti szállítás körül elkövetett viszszaéléseket, amely visszaélések, amint nyilvánvaló, összefüggnek megint csak a bankokkal, összefüggnek azzal a gazdasági erőhatalommal, amely a kormányzatot befolyásolja* és amelyet a kormányzat támogat, mert másképpen nem volna lehetséges ilyen szabadon ezeknek az üzleteknek lebonyolítása, maisképpen meg kellene, hogy tartsanak bizonyos szintet, bizonyos általános elveket, figyelembe vegyenek egy általáI nos erkölcsi szabályt, amely szabály végre is mindenkire kötelező, amelyet azonban itt nem látunk érvényesülni. De maga a kormányzat is ugyanezt csinálta. Ha megnézzük, hogy a földmívelésügyi minisztérium mit csinált a borházakkal, ha megnézzük, hogy mi volt ezekkel a bizonyos tyúk-köilesönökkel, ha megnézzük ezeket a dolgokat, akkor azt fogjuk látni, hogy minisztereken, tehát kormányzati ténykedéseken kereszj tül is olyan költekezések vannak, amely költeI kezesek nyilvánvalóan azt bizonyítják, hogy itt van felesleges pénz, és nyilván valóan tápot adi nak a magángazdálkodásnak is, hogy ilyen i könnyedén vegyék a pénz kezelését, mint ahogy I veszik az államon keresztül egyes minisztériu! molk. (Zlinszky István: Halljuk a részleteket! Ez csak általános gyanúsítás!) T. Képviselőház! A földmívelésügyi miniszj tóriumnak mintegy kétmillió pengő állt rendelI kezesére a. külföldi borházak megszervezése I céljából. Egy-egy borház vételára 40—60.000 i pengő volt, s hatalmas össze^gekbé került azok! nak belső magyaros kiképzése. Egy r 200 szej inélyt befogadói borház teljes felszerelése és be j rendezése 160-r-200.000 pengőbe került. Borházak vannak Bécsben. Zürichben, Bázelben, Luzern ben, Kopenhláigában, Hamburgban, Londonbar. Varsóban. Prágában, Münchenbein és Berlinben. Az újságokból tudjuk, hogy a berlini borháznál körülbelül 600.000 pengő veszteség érte az államot. Az ilyen borházak létesítése, amelyekkel azt a célt akarták szolgálni, hogy a magyar 7
