Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-389
T Az országgyűlés képviselőházának 389. ülése 1930 május 9-én, pénteken. 401 feladat annál, hogy mentől jobban kiterjeszszük piaci lehetőségeinket, mentől nagyabb és biztosabb elhelyezést biztosítsunk terményeink számára? Nekünk a Duma adva van mint kiút, de azt is látjuk, hogy a rendes dunai hajózással ezt a kérdést megoldani nem tudjuk. Nekünk el kell jutnunk a tenperre, de el kell jutnunk a Dunán át is a tengerre. Ezek gazdasági megfontolások, amelyeket igenis figyelembe kell venni ezeknek a kérdéseknek elintézés énéi. Nem akarok senkit sem áltatni azzal, hogv tulajdonképpen azt mondjam előre, hogy egy ilyen hajózási vállalat rentabilis-e vagy sem. Egyet azonban tudok s ez az, hogy az epész világ arra törekszik, hogy az ő forgalmát yíziutaikra terelje és hogy víziutakon át oldja meo" ezeket a kérdéseket. Ma, sajnos, különböző szempontokból és különböző okokból azt látjuk, hogv a vasúti forgalom mind nehezebb lesz és nem azt látjuk, hogv a vasúti tarifákat leszállítják, hanem egész Európában folyton szemben állunk a vasúti tarifák emelésével. Nekünk nincsen tengerünk, de ott van a Dunánk. Nekünk azonban a tengerhez is el kell jutnunk, mert egyes terményeinknek arrafelé van útjuk és azokat csak úgy helyezhetjük el, ha a tengerre tudunk iutríi. Ha a Dunán meg tudjuk oldani a kérdést úgy, hogv itt berakodva egyenesen eljutunk bárhova a tengeren, akkor azt hiszem, IIOPT^ ennek a kérdésnek gazdaságpolitikai jelentősége sokkal mélyebben jár, mint azt bárki el tudná gondolni. T. Képviselőház! A világ tarifapolitikájával teremti meg és küzdi ki a maga piacait. Éppen ezért, ha tudom azt, hogy egy intézménynyel, ezzel a komphajózási intézménnyel én olyan tarifapolitikát tudok folytatni, amellyel új piacokat hódítok és nyerek meg, amely tarifapolitikában én magam vagyok az úr, én magam szabom meg annak határát, és tudom, hogy talán visszajönnek megint a régi lehetőségek, akkor ezt az intézményt meg kell teremtenem. Mert ne a mái időkből induljunk ki, hanem induljunk ki a kilencvenes évek idejéből, amikor olyan szerencsétlenül eltörölték azt az úgynevezett. őrlési forgalmat, amely őrlési forgalom alapján mégis kezünkben tartottuk a világpiacot. Tessék megnézni, lisztjeink eljutottak Dél-Amerikába, Indiába. Angliába. Mindezeket a piacokat most elvesztettük, de én hiszem, hogyha jól és helyesen sikerül ezt iá kérdést megoldani, ismét ilyen új piacok fognak nekünk rendelkezésünkre állani. (Gaal Gaston: Tessék törvényjavaslat alakjában idehozni, nem lehet egy határozati javaslattal ezt elintézni!) Minthogy a magam részéről azt látom, (Gál Jenő: Még a rendeletnél is rosszabb! — Kabók Lajos: Másfél tucat képviselő döntsön?) hogy bizonyos tájékozatlanság van ebben a kérdésben, — és én teljesen megértem, hogy ia mélyen t. Képviselőház ezt a kérdést minden oldaláról megvilágítva akarja látni — s megvan az a biztos meggyőződésem is, hogyha az ország érdekei azt megkívánják, nem fog a Ház elzárkózni ennek megvalósításától, kérem, hogy ezt a határozati javaslatot most mellőzzük, hogy megadassék az alkalom, hogy ez a kérdés a Képviselőházban minden irányban tisztáztassék. Én ugyanis biztos vagyok benne és ma is állítom, hogy itt ebben egy olyan ^intézményt kapunk, — mert különben a kormány nem tudná ezért sohasem vállalni a felelősséget — amely éppen azoknak a terményeinknek elhelyezése tekintetében, amelyek elhelyezése folyton nehezebbé válik, talán sokkal meszszebbmenő perspektívát nyit, mintaihogy azt valaki el tudná képzelni. Ennek alapján kérem ezúttal ennek a határozati javaslatnak a napirendről való levételét. (Gaal Gaston: Miért nem törvény alapján?) Elnök: Kérdem iá t. Házat, méltóztatnak-e Gáspárdy Elemér képviselő úr határozati javaslatát elfogadni, igen vag 1 "- nem? (Nem!) A Ház a határozati javaslatot nem fogadta el. Következik Fejér Ottó képviselő úr határozati javaslata, amelyben felhatalmazni kéri a kereskedelemügyi miniszter urat arra, hogy a postaaltiszti és műszaki személyzet automatikus előléptetési rendszerét valósítsa meg. A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Én a magam részéről csak a legnagyobb elismeréssel vagyok a tárcám hatáskörébe tartozó üzemek munkássága iránt. Vonatkozik ez úgy a postára, mint az államvasutakra. Nagyon jól ismerem az ottani személyzetnek nehéz helyzetét is és magam is törekszem azon enyhíteni. Azért nem tudom ezt a határozati javaslatot elfogadásra ajánlani, mert az itt lévő költségvetéssel szemben akar kiterjesztést, lamit elvi szempontból sem tudok helyeselni. Megnyugtathatom azonban a személyzetet, hogy amint meg lehet oldani ezeket a kérdéseket, igenis én leszek az első, aki ezeknek a kérdéseknek megoldására törekszik. Minthogy a képviselő úr nincs itt, »akit ugyanis kértem volna^ hogy határozati javaslatát vonja viszsza, kérem annak ezekből az okokból való mellőzését. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Fejér Ottó képviselő úr ismertetett határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a határozati javaslatot nem fogadja el. Következik Sándor Pál képviselő úr I. számú határozati javaslata, melyben utasítani kéri a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az államvasutaknak a magyar közgazdasági élet érdekében teljesíthető aktívabb tarifapolitikáját a Máv. költségvetésének reformjával biztosítsa. A keresgkedelemügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Bud János keresekedelemügyi miniszter: T. Ház! En képviselőtársam határozati javaslatát tulajdonképpen örömmel kellene, hogy üdvözöljem és elfogadásra ajánljam, azonban nem volna lojális ez az eljárás, mert hiszen minisztertársam, a nénzügyminiszter úr, nagyon könnyen feltehetné azt a kérdést, hogy honnan nyújtom neki ia fedezetet annak az összegnek erejéig, amelyet t. képviselőtársam ilyen módon megtakarítani akar. Én a magam részéről az államvasutak keretében amennyire csak lehet arra törekszem, hogy a gazdasági szempontokat érvényesítsem a vasúti tarifánál. Egyúttal azonban ezt a kérdést a nyugdíjkérdéssel összekapcsolni nem tartom lehetőnek, és ennek alapján kérem a határozati javaslat mellőzését. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e Sándor Pál képviselő úr ismertetett határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek ' felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a határozati javaslatot nem fogadta el.
