Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

Az országgyűlés képviselőházának 382. ülése 1930 április 29-én, kedden. 33 csökkenést mutatnaík (Sándor Pál: Szánalmáé!) és ismét kifejezésre jut az a törekvés, hogy az ország- polgárainak közterhei csökkenthetők legyenek. A közigazgatási helyzet retrográd irányú, amely mindenesetre az államháztartás kereteinek szűkítését követeli, mert azok a közgazdasági jeler.ségek, amelyek különösen a mezőgazdaság terén az utóbbi időkben oly markáns vonásokban jelentkeztek, csakis a közterhek további fokozatos osöSkíkentésével lesznek bizonyos mértékben ellensúlyozhatok. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez azonban nem lehet az egyedüli panacea, amely a mai súlyos közgazdasági helyzetet gyökeresen orvosolhatná. Kétségtelen, hogy a takarékosság, különösen az állami élet vezetésében, a magángazdaságra nézve kedvező hatást gyakorol. (Sándor Pal: Hol látható ez?) Hiszen azt kívánja a kormány keresztülvinni, igen t. képviselőtársam, ami a költségvetésben is megnyilvánul. (Sándor Pál: Tíz év óta erre igyekszik!) De ebben a költségvetésben mégis annak legalább a kezdetét látjuk; (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) mert kétségtelen, miként említettem, hogy a takarékosság, különösen az állami élet vitelében, a magángazdaságra ikedvező hatást gyakorol, {mert hiszen a közcélokra el nem vont tőke mindenesetre a magángazdasági élet feljavítását szolgálja. (Sándor Pál: Hol látjuk ezt? — Baracs Marcell: Ezt az igazságot most fedezte fel a kormány!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne zavarják a szónokot folytonos közbeszólásaikkal, hiszen csak most kezdődik meg a költségvetés tárgyalása. (F. Szabó Géza: Azért olyan heves a dolog!) Temesváry Imre előadó: Én a lehető legtárgyilagosabban igyekszem előadni a kérdéseket és azoikat a benyomásokat kívánom előadni, amelyek reám nézve ebből a költségvetésből felmerülnek. De ugyanakkor, amikor takarékosságra gonidblunk, számolnunk is kell azzal, hogy a kitűzött célok megvalósításának elhagyásával úgy szociális, mint közgazdasági téren, különösen beruházások révén az előző évekhez mérten kevesebbel szolgálhatunk és kevesebbel lehetünk a köznek segítségére. Nagyon ^helyesen látjuk tehát ebiben a költségvetéshen, hogy a kiadások csökkenése nem lineárisan történt, ihanem ott vitetett keresztül, ahol valamely teljesítmény időbelileg kitolható volt, avagy gazdaságossági szempontból annak megvalósítása még nem volt időszerű. Gazdasági helyzetünk feljavítása azonban csak hizonyos mértékben függ össze ezekkel a körülményekkel. A bajok forrása az általános világgazdasági helyzet rosszabbodásából ered. * (Sándor Pál: Ezt halljuk tíz év óta!) Ennek folytán a tények konstatálása után kötelességünk az orvoslás tekintetében a legszigorúbb következetességgel eljárni minden téren. Látjuk azt a veszedelmet, amely mezőgazdaságunkat egyfelől a nyugati fogyasztó államok önellátási törekvése, másfelől a tengerentúli államok mammut-termelése következtéiben fenyegeti és amely veszedelem az utóbbi időben szinte katasztrofális jellegű volt. A gazdasági helyzetnek ezt a válságát a vásárlóképesség csökikenése következtében úgy az ipar, mint a kereskedelem egyaránt érzi és ennek tudható be a vállalkozási kedv aláhanyatlása, aminek pedig természetes következménye a munkanélküliség növekeidlóse. (Farkas István: Ez talán megfordítva igaz!) Miért volna megfordítva igaz, hiszen az tény, hogy a vásárlóképesség alán any atlott. De ha a mezőgazdaság értékesíteni tudja kellő mértékben az ő terményeit, akikor mindenesetre növekszik a vásárló képesség is. Ezt állítottam t. Képvisel őháiz. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ha a gazdának van, mindenkinek van!) Ne méltóztassék, t. képviselőtársam, kizárólag csak az ipari munkásságra gondolni (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Nem, nem! Méltóztatik mindjárt hallani a felszólalásomból.) Az ipari munkásság megélhetése is szoros összefüggésben van a mezőgazdasági termelés helyzetével. (Ügy van' Ügy van! — Farkas István: Természetes dolog! — Zaj.) Jelenlegi helyzetünkben tehát a kormány legfontosabb feladat nézetem szerint olyan preventív intézkedéseik megtétele, melyekkel a helyzet súlyosbodását megakadályozza és a változott viszonyokhoz mérten át tud vezetni minket ezeken a súlyos nehézségeken. Itt talán elsősorban a hitelélet konszolidálása volna az első teendő, amely a mai rendkívüli súlyos és bizonytalan hitelhelyzeten segítve, a termelő munka folytonosságát és a termelési költségek olcsóbbodását tartósan biztosítani tudná. Bár a kamatviszonyok ma már az egész világon jelentékenyen javultak, és már közeledünk a békebeli szinthez, vagy talán már el is értük bizonyos mértékben, mégis a mi speciális agrár jellegünknek megfelelő hosszúlejáratú kölcsönöket vagy egyáltalában nem, vagy csak igen súlyos feltételek mellett szerezhetünk. Ennek oka nagyrészben mindenesetre a magyar állam pénzügyi szuverenitásának a függő jóvátételi kérdések következtében történt korlátozása volt, ami akadálya lehetett annakidején, hogy az állam újabb külföldi kölcsön igénybevételével siessen a magángazdaság segítségére. Részben ebben találjuk magyarázatát annak is, hogy a nemzetközi pénzpiac tartózkodó volt, mert hiszen az evidens, hogy az elintézetlen nemzetközi politikai kérdésekre legnagyobb mértékiben minden esetben a pénzpiac reagál. De talán akadálya volt t. Ház annak, hogy zálogleveles kölcsönt szerezhessünk, a belső tőkeképződés hiánya is, másrészt pedig akadálya volt az a megrázkódtatás, amely a közelmúltban az amerikai pénzpiacot érte és ennek tudható be, hogy a kihelyezésre váró tőke igen lassan keresi fel — a kockázatos tőzsdei játék helyett — a nyugodt elhelyezést biztosító fix kamatozású kölcsönöiket. (Sándor Pál: A tőzsdét sem keresi fel!) Az hiszem azonban, hogy az a rendkívül fontosságú megállapodás, amely a tegnapi napon Párizsban létrejött, (Farkas István: Nagyfontosságú! Fizetni fogunk!) amely végleg tető alá hozta a Hágában megkötött egyezményeket, (Malasits Géza: A magyar paraszt megfizeti a magyar mágnások földjét! A magyar nép fizetni fog! Vehetnek rajta külföldi autókat!) amelyekkel Magyarország csorbítatlanul visszanyerte pénzügyi függetlenségét, minden bizonnnyal úgy pénzügyi, mint közgazdasági téren új korszak megindulását jelenti számunkra. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza közbeszól.) Mélyen t. képviselőtársaim, méltóztassék ezeket az érveket elmondani akkor, mikor a Képviselőházban a felelős miniszter beszél. Én t. képviselőtársam, előadom az állami költségvetést és annak közgazdasági vonatkozásait, ne méltóztassék tehát előadásom alkalmával nekem irányítani azokat a kérdéseket, amelyek a felelős kormány tagjaihoz intézendők. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nézetem szerint a háború pénzügyi terheinek ezzel a teljes likvidálásával (Baracs Marcell: Még nincs teljesen likvidálva,