Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

Az országgyűlés képviselőházának 382. ülése 1930 április 29-én, kedden. 33 csökkenést mutatnaík (Sándor Pál: Szánalmáé!) és ismét kifejezésre jut az a törekvés, hogy az ország- polgárainak közterhei csökkenthetők le­gyenek. A közigazgatási helyzet retrográd irányú, amely mindenesetre az államháztartás keretei­nek szűkítését követeli, mert azok a közgazda­sági jeler.ségek, amelyek különösen a mezőgaz­daság terén az utóbbi időkben oly markáns vo­násokban jelentkeztek, csakis a közterhek to­vábbi fokozatos osöSkíkentésével lesznek bizo­nyos mértékben ellensúlyozhatok. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez azonban nem lehet az egye­düli panacea, amely a mai súlyos közgazdasági helyzetet gyökeresen orvosolhatná. Kétségtelen, hogy a takarékosság, különö­sen az állami élet vezetésében, a magángazda­ságra nézve kedvező hatást gyakorol. (Sándor Pal: Hol látható ez?) Hiszen azt kívánja a kormány keresztülvinni, igen t. képviselőtár­sam, ami a költségvetésben is megnyilvánul. (Sándor Pál: Tíz év óta erre igyekszik!) De ebben a költségvetésben mégis annak legalább a kezdetét látjuk; (Ügy van! Úgy van! a jobb­oldalon.) mert kétségtelen, miként említettem, hogy a takarékosság, különösen az állami élet vitelében, a magángazdaságra ikedvező hatást gyakorol, {mert hiszen a közcélokra el nem vont tőke mindenesetre a magángazdasági élet feljavítását szolgálja. (Sándor Pál: Hol látjuk ezt? — Baracs Marcell: Ezt az igazságot most fedezte fel a kormány!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne zavarják a szónokot folytonos közbeszólásaikkal, hiszen csak most kezdődik meg a költségvetés tárgya­lása. (F. Szabó Géza: Azért olyan heves a do­log!) Temesváry Imre előadó: Én a lehető leg­tárgyilagosabban igyekszem előadni a kérdése­ket és azoikat a benyomásokat kívánom előadni, amelyek reám nézve ebből a költségvetésből felmerülnek. De ugyanakkor, amikor takaré­kosságra gonidblunk, számolnunk is kell az­zal, hogy a kitűzött célok megvalósításának el­hagyásával úgy szociális, mint közgazdasági té­ren, különösen beruházások révén az előző évekhez mérten kevesebbel szolgálhatunk és kevesebbel lehetünk a köznek segítségére. Na­gyon ^helyesen látjuk tehát ebiben a költségve­téshen, hogy a kiadások csökkenése nem lineá­risan történt, ihanem ott vitetett keresztül, ahol valamely teljesítmény időbelileg kitolható volt, avagy gazdaságossági szempontból annak megvalósítása még nem volt időszerű. Gazdasági helyzetünk feljavítása azonban csak hizonyos mértékben függ össze ezekkel a körülményekkel. A bajok forrása az általános világgazdasági helyzet rosszabbodásából ered. * (Sándor Pál: Ezt halljuk tíz év óta!) Ennek folytán a tények konstatálása után kötelessé­günk az orvoslás tekintetében a legszigorúbb következetességgel eljárni minden téren. Látjuk azt a veszedelmet, amely mezőgazdaságunkat egyfelől a nyugati fogyasztó államok önellátási törekvése, másfelől a tengerentúli államok mam­mut-termelése következtéiben fenyegeti és amely veszedelem az utóbbi időben szinte katasztro­fális jellegű volt. A gazdasági helyzetnek ezt a válságát a vásárlóképesség csökikenése kö­vetkeztében úgy az ipar, mint a kereskedelem egyaránt érzi és ennek tudható be a vállalko­zási kedv aláhanyatlása, aminek pedig termé­szetes következménye a munkanélküliség nö­vekeidlóse. (Farkas István: Ez talán megfordítva igaz!) Miért volna megfordítva igaz, hiszen az tény, hogy a vásárlóképesség alán any atlott. De ha a mezőgazdaság értékesíteni tudja kellő mértékben az ő terményeit, akikor mindenesetre növekszik a vásárló képesség is. Ezt állítottam t. Képvisel őháiz. (Ügy van! Úgy van! a jobb­oldalon. — Jánossy Gábor: Ha a gazdának van, mindenkinek van!) Ne méltóztassék, t. képvi­selőtársam, kizárólag csak az ipari munkás­ságra gondolni (Zaj a szélsőbaloldalon. — Far­kas István: Nem, nem! Méltóztatik mindjárt hallani a felszólalásomból.) Az ipari munkás­ság megélhetése is szoros összefüggésben van a mezőgazdasági termelés helyzetével. (Ügy van' Ügy van! — Farkas István: Természetes do­log! — Zaj.) Jelenlegi helyzetünkben tehát a kormány legfontosabb feladat nézetem szerint olyan preventív intézkedéseik megtétele, me­lyekkel a helyzet súlyosbodását megakadá­lyozza és a változott viszonyokhoz mérten át tud vezetni minket ezeken a súlyos nehézsége­ken. Itt talán elsősorban a hitelélet konszolidálása volna az első teendő, amely a mai rendkívüli súlyos és bizonytalan hitelhelyzeten segítve, a termelő munka folytonosságát és a termelési költségek olcsóbbodását tartósan biztosítani tudná. Bár a kamatviszonyok ma már az egész világon jelentékenyen javultak, és már köze­ledünk a békebeli szinthez, vagy talán már el is értük bizonyos mértékben, mégis a mi spe­ciális agrár jellegünknek megfelelő hosszúlejá­ratú kölcsönöket vagy egyáltalában nem, vagy csak igen súlyos feltételek mellett szerezhetünk. Ennek oka nagyrészben mindenesetre a magyar állam pénzügyi szuverenitásának a függő jóvá­tételi kérdések következtében történt korláto­zása volt, ami akadálya lehetett annakidején, hogy az állam újabb külföldi kölcsön igénybe­vételével siessen a magángazdaság segítségére. Részben ebben találjuk magyarázatát annak is, hogy a nemzetközi pénzpiac tartózkodó volt, mert hiszen az evidens, hogy az elintézetlen nemzetközi politikai kérdésekre legnagyobb mértékiben minden esetben a pénzpiac reagál. De talán akadálya volt t. Ház annak, hogy zálogleveles kölcsönt szerezhessünk, a belső tőkeképződés hiánya is, másrészt pedig aka­dálya volt az a megrázkódtatás, amely a közel­múltban az amerikai pénzpiacot érte és ennek tudható be, hogy a kihelyezésre váró tőke igen lassan keresi fel — a kockázatos tőzsdei játék helyett — a nyugodt elhelyezést biztosító fix kamatozású kölcsönöiket. (Sándor Pál: A tőzs­dét sem keresi fel!) Az hiszem azonban, hogy az a rendkívül fontosságú megállapodás, amely a tegnapi na­pon Párizsban létrejött, (Farkas István: Nagy­fontosságú! Fizetni fogunk!) amely végleg tető alá hozta a Hágában megkötött egyezményeket, (Malasits Géza: A magyar paraszt megfizeti a magyar mágnások földjét! A magyar nép fizetni fog! Vehetnek rajta külföldi autókat!) amelyek­kel Magyarország csorbítatlanul visszanyerte pénzügyi függetlenségét, minden bizonnnyal úgy pénzügyi, mint közgazdasági téren új kor­szak megindulását jelenti számunkra. (Folyto­nos zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza közbeszól.) Mélyen t. képviselőtársaim, méltóz­tassék ezeket az érveket elmondani akkor, mikor a Képviselőházban a felelős miniszter beszél. Én t. képviselőtársam, előadom az állami költség­vetést és annak közgazdasági vonatkozásait, ne méltóztassék tehát előadásom alkalmával nekem irányítani azokat a kérdéseket, amelyek a fele­lős kormány tagjaihoz intézendők. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nézetem szerint a háború pénzügyi terheinek ezzel a teljes likvidálásával (Baracs Marcell: Még nincs teljesen likvidálva,

Next

/
Oldalképek
Tartalom