Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-381

Az országgyűlés képviselőházának 881 könyvtárak mikor és hogyan keletkeztek. A francia parlamenti könyvtár 1796-ban, a norvég 1814-ben, a holland 1815-ben, a bajor 1818-ban keletkezett. Az angol parlamenti könyvtár, a világ legelső és leghatalmasabb szabadságszerető parlamentáris nemzetének, amellyel csak a magyar tud versenyezni, könyvtára 1818-ban keletkezett, az olaszoké 1848-ban, a svájci szintén 1848-ban, a magyar 1866-ban, utána jött az osztrák 1870-ben, a német birodalomé 1872-ben és a svéd parlamenti könyvtár 1918-ban. T. Képviselőház! Ha már könyvtárról és könyvekről beszélek, méltóztassanak megengedni, hogy akkor úgy a tudományos, mint & gazdasági, mind pedig a szépirodalom és művészeti irodalom kérdéseit is belekapcsoljam ennek a tárgynak a taglalásába. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mit köszönhet a magyar nemzet... (Egy hang a jobboldalon: XJoy van!) T. képviselőtársaim, még nem méltóztatik tudni, hogy mit mondok, ne méltóztassék előre helyeselni, különben ezt is hálás köszönettel fogadom. (De- ' rültség.) Mikor én itt a Házban — bocsánatot kérek, hogy személyes kérdést is vegyítek e tárgy ismertetésébe — először felszólaltam, azt találtam mondani, — amit t. képviselőtársaim mosolyogva voltak kegyesek honorálni, illetőleg fogadni — hogy amit az osztrák generálisok vagy az osztrák meg a magyar politikusok — ez a múltra vonatkozik és nem a jelen időkre — elrontottak a magyar nemzet életében és a történetében, azt a magyar irodalom hozta helyre (Úgy van! Úgy van!) és egy nagyon kiváló ember mondta azt, hogy a magyar nemzet az irodalomnak sokat köszönhet, a imagyar nemzet az irodalomnak mindent köszönhet, létét köszönheti. Mert t. képviselőtársaim Nagy Sándor hódításaiból — mondja ez a kiváló költő, író és tudós — csak az ázsiai páva maradt meg, Napoleon győzelmének egyetlenegy eredménye a merinói juh. (Derültség.) Kérem, nem én mondom ezt, ilyen kiváló dolgok nem pattannak ki az én egyszerű fejemből, Talleyrand politikai bölcselkedéseinél és fondorkodásaival százszor többet ér egy jóízű maeyar népdal és Shakespeare és Petőfi minden időkben minden királyok, miniszterek és politikusok felett állott. (Ügy van! Úgy van!) Ezt köszöni az irodalomnak a magyar művelődésnek, a magyar tudománynak és különösen a magvar költészet lángszellemeinek ez a szegény ország. És ha már itt tartok, t. Ház, méltóztassanak nekem megengedni, hogy egy kegyeletes kötelességet is teljesítsek. (Halljuk! Halljuk!) Nem lesz együtt a Képviselőház 1930. április 16-án, amikor száz esztendős évfordulója lesz a Bánk bán halhatatlan szerzője, Katona József halálának. Azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, ha mint a magyar közélet egyszerű napszámosa és ef^ a magyar szenvedő és dolgozó milliók közül, erről a helyről is, a törvényhozás házából, ahonnan kiindulnia kell a beteg magyar közéletet meggyógyító egészséges szellemnek, egy-két szóval áldozom a Bánk bank költője emlékezetének. (Halljuk! Halljuk!) Mit jegyzett fel a Bánk bánról az irodalomtörténet? Azt jegyezte fel — nem az én szavaim, kicsi ember vagyok én ahhoz, hogy a magyar nemzet zsoltáros könvvének, imádságos könyvének, a Bán bánnak a magyar irodalom történetében, a magyar nemzet történetében való jelentősiégét és fontosságát méltattam, A magyar széppróza és ma? var kritika atyamestere jellemezte így és ennél tökéletesebben, megfelelőbben nem fogják jellemezni azon a gyönyörűségesnek, meghatónak Ígérkező április ülése 1930 április 11-én, pénteken. 23 16-i ünnenségen sem Bánk bánnak és költőjének irodalomtörténeti jelentőségét, ahogy Beöthy Zsolt jellemzi. A maga korának hangulatában az egész magyar történet tragédiáját átérezte és kor hűségre és egyesítő erőre nézve is egy páratlan jelenetben a létéért küzdő magyarságnak minden nemzedékeit megszólaltatta. Ez Katona József legnagyobb dicsősége. Az ő élete, az ő sorsa hasonló a magyar írók, a magyar költők — úgy a megdicsőültek, mint a most is élő magyar írók, magyar költők — szomorú sorsához és hasonló a porig alázott, de majd feltámadó magyar nemzet sorsához. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés jobbfelől.) Mivel könyvtárról beszélek, eszembejutnak Vörösmarthy «A könyvtárban» című halhatatlan böloselmi költeményének ideülő ezen szavai: «Az el nem ismert érdem hőseit, akik midőn már nem éltek s midőn ingyen tehette, csúfos haladattal imádni kezdte a gálád világ.» Ide illik Petőfi Sándornak is a Vén Muzsikushoz, Rózsavölgyihez írott gyönyörű költeményének végső szava, amikor azt módja: «Addig hívja, idézgeti, siri álmából a költő, míg az megjelent. Megjelent, de csak addig volt idefenn, míg kezével asztalára mutatott. Mi van rajta? Irótoll és koldusbot.» Ilyen érzésektől áthatva emlékezem meg kegyes engedelmükkel, mint a magyar közéletnek egy igénytelen, szürke napszámosa, mint ennek a tiszteletreméltó gyülekezetnek egyik igénytelen tagja, a Bánk bán költője halálának százéves évfordulójáról. A magyar nemzet szíve, Trianonon innen és túl, az egész világon szétszórva élő szenvedő magyarok szíve ott fog dobogni a kecskeméti temetőben és imádságos lélekkel fordul a mindenható Istenhoz, a mi teremtő és megtartó Urunkhoz, hogy árassza reánk, bocsássa reánk a Katona Józsefek és halhatatlan társainak a hazát mindenekfelett látó, szerető, imádó szellemét. Ebben a szellemben, ebben a gondolatban, ebben az együttes érzésben lássunk hozzá kötelességeinkhez, akkor leszünk méltók Katona József szelleméhez, halhatatlan örökéhez, ha egy értelemmel, egy érzéssel, egv gondolattal és egy cselekvéssel megváltjuk tőlünk ^ gonoszul elszakított testvéreinket a rabságból a szabadságba és ezt a szegény hazát a halálból az^ örök életre. Áldott legyen Katona József emléke közöttünk és minden maradékai között az idők végéig. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés jobbfelől.) Ezeknek előrebocsátása után ismertetem az országgyűlés könyvtárának az 1920. évben való gyarapodását. Röviden fogom ismerteni a jelentést. A külföldi parlamentekkel fennálló csereviszonyból kifolyólag 517 országgyűlési nyomtatvány érkezett. Angol 31, amerikai 133, bajor 5, belga 14, bulgár 1, cseh 21, csilei 1, dán 2, észt 26, francia 18, lengyel 14, németbirodalmi 13, norvég 18, olasz 18, oláh 4, osztrák 12, paraguayi 1, portugál 9, svájci 5, svéd 1, würtembergi 4 és a Nemzetek Szövetségétől 66 kötet. Ez azt is bizonyítja, hogy a művelt nemzeteknek parlamenti könyvtárai gyarapodnak és egymással állandó összeköttetésben vannak, a müveit nemzetek parlamentjei működnek, tehát a parlamenteknek ideje még nem járt le, csak — ez ugyan nem tartozik szorosan a tárgyhoz, ez az én egyéni meggyőződésem, — a mai^ idők követelményeinek megfelelőleg reformra, átalakításra szorulnak. A további részletekkel nem akarok foglalkozni. Az igen t. képviselő urak mindegyikének megküldfitett, illetőleg szétosztatott ez a jelentés