Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-381

12 Az országgyűlés képviselőházának , Ion.) mert én nem beszéltem csak a saját tár­cám keretébe tartozó... (Gál Jenő: Tárcái ke­retébe! Kettő van!) Megint tévedés, mert az egyik tárca nélküli miniszterség. (Derültség.) Ugyanezek az elgondolások vannak az agrár­politikában is. Be is fejezem felszólalásomat. Örülök an­nak és köszönöm, hogy olyan mélyrehatóan foglalkozott a Ház ezzel az idekerült törvény­javaslattal. Akárhogyan minősítik ^ is, ez mégis csak azt mutatja, hogy a kormány és a háta mögött álló pártok a legerősebben át vannak hatva a szociálpolitika követelései­től, összhangba hozva azt mindig a gazdasági élettel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Most pedig Malasits igen t. képviselőtársam­hoz fogok fordulni, akivel hosszú éveken át együtt dolgoztam a munkások érdekében, ő te­het róla bizonyságot, hogy mit csináltam. Ugyanez a szellem és ugyanez az elgondolás vezet most is, mert végeredményben a mun­kás sorsa az ország sorsa. Kérem a t. Házat, méltóztassék a törvény­javaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alap­jául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a tör­vényjavaslat címét felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (Olvassa a tör­vényjavaslat címét, az 1., 2. és 3. §-okat, ame­lyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Ol­vassa a 4. §-t — Malasits Géza szólásra jelent­kezik.). Elnök: Malasits Géza képviselő urat il­leti a szó! Malasits Géza: T. Képviselőház! Röviden csak annyit kívánok kijelenteni, hogy engem nagy ellentét választ el a miniszter úrtól, mert hiszen a kormány általános politikájá­ban nem bízom, tehát nem bízom a miniszter úr politikájában sem. Annyit azonban haj­landó vagyok elismerni és koncedálni... (Zaj a jobboldalon) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Malasits Géza: ...hogy hosszú évek óta a miniszter úr az első kereskedelemügyi minisz­ter, aki nem engedi a minisztériumát szétlopni. Ez az egyik. A másik pedig, amit konstatálni kívánok, azzal kapcsolatos, amit a miniszter úr mondott az ipar felügy elet reformjára nézve. Erre nézve is elismerem, hogy a miniszter úr már megtette az első lépést, megcsinálta a munkásügyi osz­tályt, de szimbolizálva a munkásügyek kezelé­sét Magyarországon ezzel az osztállyal is, mi­nisztériumának legszélsőbb zugában, a földszí­nen helyezte azt el. Ez az osztály egy sötét zu­golyban van elhelyezve, reméljük azonban, mi­niszter úr, hogy fel fog onnan támadni a mun­kásügyi osztály, a zugból felkerül még olyan helyre, ahol a világosságon látni fogjuk a tevé­kenységét. En tehát teljesítettem azt, amit a miniszter úr kért, hogy necsak mindig negatívumokat, hanem pozitívumokat is mondjunk. •* Ami pedig azt a bizonyos munkát illet, azzal már a gyárigazgató a bizalmiférfiak előtt eldi­1. ülése 1930 április 11-én, pénteken. csekedett és elmondta, hogy ő hozta a pénzt Amerikából s neki legyenek hálásak azért, hogy 1932-ig nem dobálnak ki egyet sem közülök, de új munkások felvételéről szó sincs. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: De 1500 munkás elbocsátásáról volt szó!) Ezt kívántam elmon­dani. Elnök: Szólni senki sem kíván, a vitát be­zárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvání­tom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t Képviselőházat, méltóztatik-o a 4 %-t eredeti szövegében elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a 4. §-t elfogadta. Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta s annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik a London­ban 1929. évi június <hó 28-án kelt «Egyetemes Postaszerződés» becikkelyezéséről szóló törvény­javaslat tárgyalása. (írom. 890, 906.) Az előadó Fejér Ottó képviselő úr, őt illeti a szó! Fejér Ottó előadó: T. Képviselőház! A nem­zetközi postaegyesület, a De l'Union Postale Universelle, amely ezelôHt 56 esztendővel, 1874­ben alakult, a múlt évben tartotta IX. postakon­gresszusát Londonban. Ez a postakongresszus örömmel és r büszkeséggel állapíthatta meg, hogy ma már a világ összes államai és orszá­gai, számszerint 87-en, köztük és pedig ezúttal elsőízben a Vatikánváros-állam is, tagjai az egyetemes postaegyesületnek. így megvalósult az egyesület alapítóinak az az alapvető eszméje, hogy a levélpostára nézve az egész világ immár egységes postaterületet alkot. Ezt a nagy és ed­dig semmiféle nemzetközi szervezet által el nem ért eredményt főleg annak a körülménynek le­het tulajdonítani, hogy az egyetemes postegye­sület keretében a politikai kérdésektől mindig gondosan tartózkodtak és kizárólag csak arra törekedtek, hogy a rohamosan fejlődő világ­postaforgalommal lépést tartva megfelelő egy­séges és a résztvevő országokra nézve egyfor­mán kötelező szabályokat alkossanak. Magyarországon az egyetemes postaegyesü­letnek kezdettől fogva önálló tagja volt, amit közjogi és jogtörténeti szempontból igen fon­tosnak tekinthetünk. Ez kifejezésre jut a ma­gyar Corpus Jurisban is, amennyiben a ma­gyar törvényhozás immár nyolc esetben iktatta törvénybe az egyes postaszerződéseket mint ál­lamszerződéseket, így nevezetesen a világhá­ború utáni időkben a madridit az 1927:IV. tc­ben és legutóbb a stockholmit az 1925 : XXXVI. tc.-ben. A most tárgyalt törvényjavaslat a London­ban 1929 június 28-án kelt egyetemes postaszer­ződés törvénybeiktatásáról szól. Ez a szerződés, amely folyó évi július hó 1-én lép életbe, a leg­utóbb 1924-ben Stockholmban tartott kongresz­szus ota^a postaszolgálat terén felmerült újabb eszmék és gyakorlati tapasztalatok fölötti ta­nácskozásoknak eredménye. A londoni kon­gresszus főleg arra törekedett, hogy a belső pos­tai szolgálatot egyszerűsítse s annak gyorsabb és tökéletesebb lebonyolítását biztosítsa. A nagy­közönséget is érdeklő újításokból és egyéb mó­dosításokból mint fontosabbakat a következőket bátorkodom felsorolni: A kereskedelmet a legközvetlenebbül érinti és érdekli az úgynevezett levélpostai kiscsomag, a petit paquet. Méltóztatnak tudni, hogy áru­küldeményeket eddig csak tényleg értéknélküli úgynevezett árumintaként lehetett 500 gramm súlyig levélpostával küldeni. Az ezen felüli súlyban feladott áruküldeményeket mint eso-

Next

/
Oldalképek
Tartalom