Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

Az országgyűlés képviselőházának 3¥0 Ion.) és én ez ellen a magam részéről a leghevesebben tiltakozom. Nem elegendő, hogy a pénzügyi bizottság nyilvánosságát méltóztatnak koncedálni. Miért nem tarthat nyilvános üléseket például a közoktatásügyi bizottság, ahol a város közoktatásügye kerül megbeszélés alál Miért nem tarthat nyilvános üléseket a közgazdasági bizottság, vagy a szociálpolitikai bizottság? Ezek miért nem tarthatnak nyilvános üléseket? Micsoda sérelem esik azzal, ha ezek nyilvános ülést tartanak és ott szakemberek, a város közéleti munkájában megedzett kiváló szakértők elmondják a maguk véleményét a sajtó nyilvánossága előtt? Hiszen a sajtó többek között nevelő eszköz is. Méltóztassanak elhinni, hogy ha a sajtó előtt kell beszélni, az emberek meggondolják a mondanivalóikat, másképpen beszélnek, beszédeiket sokkal jobban megfésülik, a parlamentáris illemet sokkal inkább szem előtt tartják, mint akkor, ha csak patriarchálisán leülnek egymásközött és fecsegnek, mert nincs ott a nyilvánosság ellenőrző szerve. A sajtónak fontos nevelő, tanító szerepe van a közélet férfiait illetőleg is; egészen másképpen beszélnek a sajtó ellenőrzése és nyilvánossága mellett, mintha az távol van. Tehát erkölcsi, didaktikai, pedagógiai szempontból, mindenféle szempontból, de legfőképpen a közéleti tisztaság szempontjából a sajtót nem szabad kizárni, hanem ellenkezőleg: nekünk a sajtót mindenüvé be kell engednünk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon-) Ez vonatkozik a sajtóval kapcsolatos rendelkezésekre. (Esztergályos János: Március tizenötödikének nagyobb dicsőségére a sajtót kizárják a hivatalokból!) Most már méltóztassanak megengedni, hogy a szakasznak egyéb részeire is rátérjek. A magam részéről a legélénkebben kifogásolom a szakasznak azt az intézkedését, hogy: «Az állandó szakbizottságok elnökét a törvényhatósági tanács választja lehetőleg olyan törvényhatósági bizottsági tagok közül, akik a törvényhatósági tanács tagjai.» Ez megint felesleges gyámkodás. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbálodalon.) Egy bizottság nem tudja megválasztani a saját maga elnökét? Micsoda autonómia az, amely kinevezési jogot ad egy más testületnek az illető szakbizottság felett? Elképzelhetetlen, hogy egy bizottság olyan kiskorú legyen, hogy ne legyen alkalmas arra, hogy a saját maga elnökét megválassza. Miért kell kinevezési jogot, gyámkodási jogot adni és biztosítani egy másik testületnek? Ez ismét egyike azoknak az inkonzekvenciáknak, amelyek ebből a javaslatból minduntalan kiütköznek, amelyek felesleges centralizmust, az autonómiát elsorvasztó irányzatot mutatnak, mert megengedik a bizottságnak azt, hogy a saját maga kebeléből legyen neki elnöke, de a választás jogát már elveszik attól a bizottságtól. Ez így egy hermafrodita intézmény, amelyet nem lehet elfogadni. Végül, igen t. Képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy röviden rátérjek a kegyúri bizottság tagjai megválasztásának a kérdésére. En ebben a kérdésben olyan álláspontot foglalok el, amely a római katholikus vallás híveinek a közgyűlésen teljes szabadságot biztosít abban a tekintetben, hogy ők maguk válasszák meg ennek a kegyúri bizottságnak a tagjait. (Helyeslés a bololdalon és a középen.) En már annakidején, az 1920. évi törvény tárgyalásánál, azon az állásponton voltam, hogy kínos helyzet a más vallású embereknek papot választani egy más vallás köréből, kínos ülésé 1930 már eins Í9-én, szerdán. 01 és az illetőre nézve megalázó helyzet, de megalázó magára arra nézve is, akit felkérnek egy ilyen tisztre. Hogyan jövök ahhoz, hogy egy katholikus férfiút én, mint más valláson lévő ember, kiválasszak egy tisztségre? Ott van az egyházközség, ott vannak annak a hitfelekezetnek illetékes képviselői, teljesítsék azok maguk ezeket a kötelmeket, én nem akarok abba beleavatkozni. Ezen a ponton a legteljesebb autonómiának vagyok a híve magiának az illető hitfelekezetnek a keretén belül. Azt hiszem, ezzel ezt a kérdést teljes mértékben tisztáztuk. Én ennek az álláspontnak vagyok a híve, ami világos bizonyítéka annak, hogy semmiféle olyan jogot nem kívánok arrogálni magamnak és hittársaimnak, amely őket nem illeti meg. Nem illeti meg pedig őket az, hogy a római katholikus egyház dolgaiba beleavatkozzanak. (Helyeslés a jobboldalon.) A római katholikus egyház végezze el a maga dolgait, a római katholikus egyház hívéi válasszák meg a maguk képviselőit, minket pedig, akik más valláson vagyunk, mentsenek fel az alól a tiszt alól, hogy egy más vallásnak a dolgaiba beavatkozzunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi ezt nem akarjuk tenni. Mi az autonómiának minden téren törhetetlen hívei vagyunk és semmiféle olyan jogot nem kérünk magunknak, amely bennünket Isten és az emberek előtt nem illet meg. En tehát azon az állásponton vagyok, hogy a közgyűlés római katholikus vallású tagjai válasszák meg ezeket a bizottsági tagokat, és ilyen körülmények között a javaslat jelenlegi szerencsétlen fogalmazása, amely csak arra alkalmas, hogy megint viszályokat támasszon, elesik, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) erre semmi szükség nincs. Méltóztatnak látni, hogy én ebben a kérdésben teljesen azon az állásponton vagyok, amely a kánon jogászoknak is az álláspontja, de nemcsak a kánon jogászok álláspontja, hanem minden józanul gondolkozó embernek is az álláspontja. (Farkas István: Nem úgy van!) Ebből az álláspontból kifolyólag én elfogadom azt az indítványt, amely a ^ római katholikusokra bízza a kegyúri bizottság tagjainak a megválasztását. Ez a lelkiismereti szabadság legelemibb követelménye, amelynek én ezennel eleget teszek és ilyen értelemben fogadom el a szakaszt. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Pakots József! Elnök: Képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kozma Jenő! Elnök: Képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Csák Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Az előadó úr kíván szólani. Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! Tisztelettel javaslom, hogy a 33. § első bekezdésének harmadik «sorába a «közül* szó után «háromévenként» szavak szúrassanak be. Ennek indoka a következő: a javaslat, mint méltóztatnak látni, hat esztendőre akarta megvlálasztatni a bizottsági tagokat, jobbnak mutatkozott azonban, hogy háromévenként kicserélődhessenek az egyes bizottságokban a bizottsági tagok, mert három év alatt nyilvánvalóvá válik, hogy az egyes bizottságokban az egyes tagok kedvvel és megfelelően működnek-e és ha nem, akkor ki lehet őket cserélni. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a módosításomat elfogadni, 13*