Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-369

84 Az országgyűlés képviselőházának madtatás visszautasítása címén kért szót. A képviselő úr a szót megkapta, tehát most öt illeti a «zólás joga. (Halljuk! Halljuk!) Usetty Béla: T. Képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy személyes kérdésben veszem igénybe a képviselőház idejét, azonban kötelességemnek tartom, hogy Szilágyi Lajos képviselő úrnak egy-két reflexiójára válaszoljak. Szilágyi Lajos képviselő úr azt mondotta a múlt ülésen, hogy Petrovácz Gyula képviselő úr módosítása reám vonatkozott s beszélt a kilépésekről, egyik pártból a másikba való átlépésről. Nem tudom, mélyen t. Ház, hogy Petrovácz Gyula képviselő úr módosítása valóban reám vonatkozott-e vagy sem, nem is törődöm ezzel, azonban törődöm azzal, amit a képviselő úr burkoltan, gyanúsítva többízben hangoztatott. Ö t. i. azt mondotta közbeszólás formájában többször is, az azelőtti üléseken is, hogy becsületszóval aláírt reverzálisok ellenére történtek kilépések. Mivel ő a múlt ülésen azt mondotta, ihogy ha Petrovácz Gyula képviselő úr nem is mondotta meg nyíltan, ez a módosító javaslat reám vonatkozik, következtetem, hogy reám vonatkozik az is, amit a képviselő úr itt többször hangoztatott. Mélyen t képviselő úr, kijelentem önnek, hogy semmiféle ilyen reverzálist, amelyet becsületszóval írtam volna alá, nem adtam a pártnak. Az igaz, hogy én kiléptem abból a pártból. Nem fogom önnek most itt a nyilvánosság előtt elmondani, hogy miért, mert nem tartanám illőnek, hogy azt a pártot aposztrofáljam, amelynek öt esztendőn keresztül tagja voltam. En nem követem a képviselő urat arra a térre, amelyet ön itt állandóan követett, t. ihogy az úgynevezett Községi Polgári Pártot állandóan lekicsinyelte, annak ellenére, hogy ön annak két évig igen illusztris tagja volt; legalább is ezt kell nekünk feltételeznünk, mert mindenki meg van győződve arról, hogy a képviselő úrnak kiváló kéüességei vannak s hogy a képviselő úr annakidején, amikor belépett a Községi Polgári Pártba, azért lépett be, mert ott vezető szerepet játszott. Valóban játszott is. A képviselő úr emlékezhetik arra, hogy amikor én a Keresztény Községi Pártból átmentem a Községi Polgári Pártba, újonnan hangsúlyozom: nem adtam ott reverzálist. Ha Ön vagy bárki ezt fel tudja mutatni, kijelentem, hogy azonnal lemondok a bizottsági tagságomról. Azt hiszem, ez a kijelentés elég komoly, méltóztassék tehát bizonyítani. f Akkor, amikor én beléptem a pártba, ön már annak a pártnak egyik előkelő tagja volt. ön akkor ezt nem kifogásolta, s én igen csodálkozom azon, hogy a képviselő úr morális érzése így szabályozható; akkor egy árva szóval sem tiltakozott ez ellen, , hogjr felvesznek abba a pártba olyat, aki egy másik pártból lépett ki. Most jött rá a képviselő úr arra, hogy elítélje ezt a cselekedetemet és ezt állandóan hangsúlyozza itt a parlamentben. En nem tudom, mélyen t. képviselő úr, hogy ezt komolyan méltóztatik-e gondolni, mert akkor mi együtt dolgoztunk abban a pártban. Igaz, én nem abban a szellemben dolgoztain, mint amilyenben a képviselő úr, mert a képviselő úr nagyon jól tudja, hogy én azt a liberalizmust, amelyet ön képviselt és amelyet Ön hirdetett, nem helyeseltem és nem egyszer nyíltan kifejezést adtam annak, hogy ha az Ön liberalizmusa, az ön felfogása ott érvényre jutna, akkor én kilépnék a pártból, mert megmondottam akkor is, amikor a pártba beléptem, — és ennek állandóan hangot is adtam a pártban, — 9. ülése 1930 március 18-án, kedden. hogy én keresztény erkölcsi alapon állok, nemzeti gondolkozású ember vagyok és nem vagyok hajlandó ettől eltérni, nem vagyok hajlandó ezt az alapot elhagyni. (Fábián Béla: Hát Szilágyi milyen alapon áll?) En tehát joggal csodálkoztam azon, hogy most egyszerre ilyen élesen méltóztatik engem elítélni és ilyen borotvaélre méltóztatik ezt a kérdést állítani, amikor annakidején nem találta szükségét annak, hogy az ellen tiltakozzék, hogy én abba a pártba belépjek. Ez az egyik kérdés, amelyet bátor voltam megemlíteni, a másik az, hogy a képviselő úr állandóan hangoztatta és többször közbeszólás formájában is mondotta, mintha én a képviselő úrnak köszönhetném azt, hogy ma képviselő vagyok. (Szilágyi Lajos : Ezt nem mondottam !) Bocsánatot kérek (Szilágyi Lajos : így nem mondottam !), a képviselő úr azt mondotta, hogy nagyon sokat segített, hogy én képviselő lettem. (Szilágyi Lajos : Azt mondottam !) Én erről nem tudok; ne haragudjék, de önnek a jelölésnél nem volt semmi része és az agitációban sem volt része abban a választókerületben, amelyben én jelölve voltam és ahol én dolgoztam. Éppen az ön liberalizmusa volt az oka annak, hogy amikor én abban a választókerületben az agitációt intéztem, kínosan vigyáztam arra, hogy a képviselő úr soha azokon a gyűléseken ne jelenjék meg, amelyeken én is ott voltam és amelyeken szónokoltam. (Derültség. — Fábián Béla: Éljen a községi egységespárt!) Lehet, hogy én ezt visszamenőleg már nem tudom megállapítani, egyben azonban méltóztatik tévedni és pedig abban, amikor azt méltóztatik mondani, hogy a Hermina-úton együtt voltunk és nem tudtam magam kifejezni és a képviselő úr húzott ki engem a sárból. (Derültség.) Ön a Ferencvárosban egyetlen egyszer sem volt, nem is tudja hol van az ón párthelyiségem, azt sem tudja, hol tartottam beszédeket, tehát én, önnek mélyen t. képviselő úr, semmit sem köszönhetek. Ha ön azt mondotta volna, hogy Kállay Tibor képviselő úrnak köszönhetek valamit, akkor azt mondottam volna, hogy igen és ezt büszkén vállaltam volna, azt azonban, hogy a képviselő úrnak köszönhetnék valamit, egyenesen tagadom. Méltóztassék ezzel a nagyzással felhagyni, mert én nem fogom tudni elismerni a képviselő úrnak azokat a szolgálatait, amelyeket velem szemben méltóztatott volna bármikor is tenni. A képviselő úr azt is hangoztatta: meg fogja mutatni, hogy én többet képviselő nem leszek! Nem tudom, hogy lehet összeegyeztetni ezt a képviselő úrnak állandóan hangoztatott felfogásával, amikor mindig azt méltóztatik hirdetni, hogy a titkos választójog alapján méltóztatik állani és hogy a legszélesebb tömegekre kiterjedő választást méltóztatik kívánni. Ebből az következnék, amint méltóztatott mondani, hogy a képviselő úr fog engem kinevezni, tehát valószínűleg diktátora lesz ennek az országnak, ki fogja nevezni a képviselőket és engem majd ki méltóztatik hagyni. Amíg a választóktól fog függeni az, hogy én képviselő leszek-e vagy sem, addig, azt hiszem, önnek nem lesz meg az a hatalmas befolyása az én kerületemben, a IX. kerületben, hogy ön azt meg fogja tudni akadályozni. De ha nem is leszek majd képviselő, én nem leszek olyan borzasztó módon szerencsétlen. Méltóztassék elhinni, akkor is az fogok maradni, ha nem leszek képviselő és akkor is, ha ön száz mandátummal fog is bejönni ebbe a Képviselőházba. Mélyen t. képviselő úr, méltóztassék megengedni, hogy még egy kérdéssel foglalkozzam. Ez az, hogy azt méltóztatott mondani, hogy a régi parlamentben nem akadt volna képviselő,