Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-369
Az országgyűlés képviselőházának 369. ságügyminiszteri rendelettel közölt és 1897. évi június ihó 23-án kelt minisztertanácsi határozat kimondja azt, hogy ha a vita tárgya a kegyuraság fennállása, akkor az ügy, mint közjogi ügy, a közigazgatás hatáskörébe tartozik, egyébként azonban a királyi bírósagok az illetékesek A Kúria pedig az 1890. évben hozott 4386. számú határozatában kimondotta, hogy a kegyuraság, mint egyházi és nem világi jogosítvány bírálandó el, kizárólag az egyházjog szempontjából. Igen jól tudom azt, hogy a belügyminiszter úrnál itt fekszik a kultuszminiszter úrnak egy átirata, amelyben a komáromi esettel kapcsolatban felhívja a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy csak katholikusok gyakorolhatják a kegyúri jogot. (Túri Béla: Nincs elévülés!) Méltóztassék megengedni, Jhogy ezt az egész komáromi esetet felolvassam. (Szilágyi Lajos: Valamivel hangosabban, mert nem halljuk!) Hivatkozom arra, hogy ezt az egész dolgot Geisz Antal «Egyházi közigazgatás» című könyvéből vettem, amely püspöki jóváhagyással, imprimatúrral jelent meg. Én azonban egészen más eredményt vonok le belőle, mint amit a kultuszminiszter úr a belügyminiszter úrnak ajánlott. Tudniillik ezt mondja szórólszóra (olvassa): «Azon körülmény, hogy a felhozott esetekben a katholikus lakosság az előbbi törvényes gyakorlattól eltérő eljárásba hallgatag belenyugodott, legfeljebb azon egyes intézkedéseknek az ő irányábani érvényességét állapíthatta meg, de magára a jogra és annak százados gyakorlat által törvényesített használatára — melynek tekintetében bármely változtatás vagy megszorítás, de még inkább jogfeladás csakis a patronatus körül érdekelt összes tényezők világos és határozott megegyezése és a legfelsőbb kegyúri és felügyeleti jogból kifolyólag csakis a legfelsőbb jóváhagyás mellett eszközölhető érvényesen — minden irányban kötelező joghatályt nem létesíthet». íme tehát, maga^ a kultuszminiszter úr mondja ki azt, hogy a joggyakorlat megváltoztatásához legfelsőbb jóváhagyás kell. Itt látszik legjobban ' az, hogy az 1920 : 1. te. akkor, amikor a kormányzó hatásköréből a főkegyúri jog gyakorlását kivette, téves úton járt. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nagyon hálás téma lenne, ha én itt most kitérnék,, vagy kitérhetnék a királyi főkegyúri jogra és annak származására, de^ nem akarom vele sem a t. Ház figyelmét igénybe venni, sem pedig nem akarom felfokozni azokat a már most is meglévő nehézségeket, amelyek r éppen ebből származtak. En csak kérve kérem a kormányt, hogy legyen azon addig, amíg nem késő, hogy az 1920 : 1. tc.-nek ez a hiányossága az ország és valamennyiünk jól felfogott érdekében (Ügy van! Ügy van!) kiigazíttassék. (Csik József: Legnagyobb tájékozatlanság!— Egy hang jobbfelől: Apostoli .jogkör!) Vigyázzunk, az első apostoli király Mária Terézia volt! T. Ház! Végére jutottam fejtegetéseimnek. Én, mint protestáns ember tiltakozom az ellen, hogy az egyház bármiféleképpen megköttessék. Ez különben nem is lehet, mert amint mondottam, az egyház szuverén, és határozhatunk mi itt akárhogyan, — hiszen tudnék példákat felhozni rá, ad absurdum vive ezt a témát — egyszerűen az fog történni, hogy a hercegprímás úr ő eminenciája nem fogja elfogadni azt az ajánlatot, amely nem úgy; jött létre, mint ahogy az a kánonjog szellemének megfelel. De nem felel meg sem a keresztény, sem a magyar kívánalmaknak az, hogy ezt a kérdést mi megbolygassuk. Mert csak két internacionális haülése 1930 március 18-án, kedden. 81 talom van a világon, s azok közül az egyik kétségtelenül az egyház. Mindenki a magyar érdek ellen, a keresztény érdek ellen tör, aki az egyházat bármiképpen is gyengíteni óhajtja. Éppen azért, hogy ezek a súrlódások elkerültessenek és azoknak az okoknak alapján, amelyeket itt elmondani bátor voltam, nem indokolom másik javaslatomat, mert hiszen a dolog természetéből folyik, hogyha egyszer egy meglévő jog megváltoztatásához a legfelsőbb kegyúr beleegyezése szükségeltetik, — ez pedig ma nem lehetséges — akkor nekünk itt^ a törvényhozás házában nincs módunkban mást határozni, mint hagyni a meglévő gyakorlatot. Ezt a meglévő gyakorlatot mi nem szentesíthetjük, mi ezzel ellentétes határozatot nem hozhatunk, ebbe a kérdésbe bele nem szólhatunk, mert ez az egyháznak saját külön belügye. En ajánlom és kérve-kérem a miniszter urat, hogy ezt a pontot, amely alkalmas arra, hogy esetleg félreértések útján felekezeti villongások alapja legyen, vegye ki ebből a törvényszakaszból; ez felel meg nemcsak a magyar törvényhozás szellemének, hanem egyúttal az egyház érdekének is. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Ház! Nagyon jellemző a kormány harmonikus együttműködésére, hogy félórával a pénzügyminiszter úr expozéja után — amelyben azt hallottuk a pénzügyminiszter úrtól, hogy az ország gazdasági újjáépítésének egyik feltétele a közigazgatás módosítása és reformja decentralisztikus alapon — tárgyaljuk azt a törvényjavaslatot, amely a fővárosi közigazgatást reformálja, abszolút centralisztikus alapon. Ezt csak mellesleg jegyzem meg. Egyébként a szakasz ellen, amelyet most tárgyalunk, több irányú kifogásunk van. Mindenekelőtt sérelmesnek tartjuk, hogy a miniszter úr javaslatában már előre prejudikál és belenyúl a megalakítandó fővárosi autonómia hatáskörébe és törvényileg szabályozza a bizottsági tagok számát és összetételét. ^En tisztelettel kérdem, miiért van erre szükség, miért mondja vagy akarja a belügyminiszter úr, hogy a különböző szakbizottságok, amelyeket^ alakítani fognak, ne legyenek nagyobb számmal, mint a közigazgatási ügyosztályoki A közigazgatási ügyosztály megadott szám, nem tudom, ezidőszerint 12 vagy 13 van, bizottság ennél azonban ma is jóval több van és tényleg vannak igen fontos állandó kérdések, amelyeket bizottságok kezelnek és készítenek elő, amelyeknek azonban külön közigazgatási ügyosztályuk nincs. A bizottságok száma tehát feltétlenül nagyobb, mint a közigazgatási ügyosztályok száma. Ezen a téren nem is volna célszerű az autonómia kezét megkötni és a bizottságok számát már előre kontingentálni. Ha rákerülne a sor, aligha tudná a miniszter úr elfogadhatóan megokolni ezt az előzetes szabályozást és belenyúlást e fontos kérdésbe, amely egvedül az autonómiát illeti meg. Majd az autonómia lesz elég bölcs és elég előrelátó ahhoz, hogy mennyi és milyen Összetételű szakbizottságot alakítson a főváros ügyeinek intézésére. Hogy egyebet ne mondjak, csak egyetlenegy kérdést említek, amely ma rendkívül fontos kérdés: a testi kultusz kérdését, a sport kérdését. Ennek a fővárosnál külön közigazgatási ügyosztálya nincs, de bizottsága van, mert^ kell ilyen bizottság. Es még számtalan ilyen kérdés van. Mármost ha ez a javaslat törvényerőre
