Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-369

Az országgyűlés képviselőházának 36 Éppen ezen indokok alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy az erre vonatkozó módosításokat elfogadhassam. Nem tartom helyesnek Farkas István t. képviselőtársamnak azt a módosítását sem, amely az indítványok tárgyalására kíván itt lehetőséget adni olyan ügyekre vonatkozólag, amelyek a tárgysorozatba felvéve nincsenek. Az indítványok kérdése külön van teljes mér­tékben megfelelőleg rendezve. Ott sem tarta­nám helyesnek a, benyújtás idejét 24 órára kor­látozni, — itt három napban van az megálla­pítva — mert ez túlrövid idő volna arra, hogy az ügy a törvényhatósági közgyűlésre megfele­lően előkészíttessék. Éppen ezért ezekhez az indítványokéhoz sem tudok hozzájárulni, ellenben hozzájárulok Buday Dezső igen t. képviselőtársamnak két rendbeli indítványához, melyek közül az egyik az ötödik bekezdésre, a másik pedig a hatodik bekezdésre vonatkozik. Ezek világosabb szöve­gezések és bizonyos hiányokat is pótolnak azok­ban a kérdésekben, amelyeket a képviselő úr itt előterjesztett. Ugyanazon indokok alapján, amelyeket ő felhozott, magam is kérem a t. Házat, hogy ezt a két indítványt elfogadni méltóztassék. Mindezek alapján kérem a i. Házat, hogy ennek a két indítványnak elfogadásával, egyéb­ként azonban a többi indítvány elvetésével az eredeti szöveget elfogadni méltóztassék. (He­lyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást^ befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A 31.-4 1.» 2., 3. és 4. bekezdésével szemben áll Buday Dezső, Farkas István és társai és Szilágyi Lajos képviselő urak indítványai. Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, a most felsorolt szembenálló indítvá­nyok elesnek. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e az 1., 2., 3. és 4. bekezdést eredeti szövegében, szem­ben az imént felsorolt indítványokkal, elfo­gadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget elfogadta, s így az imént felsorolt indítványokat elvetette. Az 5. bekezdés eredeti szövegével szemben áll Buday Dezső, továbbá Farkas István és tár­sai képviselő urak indítványa. Az eredeti szö­veget szembe fogom állítani ezekkel az indít­ványokkal. Amennyiben az eredetit nem mél­tóztatnak elfogadni, szavazásra bocsátom Bu­day Dezső képviselő úr indítványát, szemben Farkas István és társai képviselő urak indít­ványával. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e az 5. bekezdést eredeti szövegében, szemben Buday Dezső, továbbá Farkas István és társai képvi­selő urak indítványaival elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget nem fogadta el. Most kérdem a t. Házat, méltóztatik-e Buday Dezső képviselő úrnak az 5. bekezdésre vonatkozó indítványát, szemben Farkas István és társai képviselő urak indítványával elfo­gadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház Buday Dezső képviselő úr indítvá­nyát elfogadta, s így Farkas István és társai képviselő urak indítványát elutasította. Farkas István képviselő úr egy új hatodik bekezdést javasolt. Kérdem a t. Házat, méltóz­tatik-e ezt az új hatodik bekezdést elfogadni, igen vagy némi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják Farkas Ist­ván és társai képviselő urak új bekezdését, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Ki­sebbség. 9. ülése 1930 március 18-án, kedden. 65 A Ház ezt az indítványt elvetette. A hatodik bekezdéshez van azonban egy pótlás, amelyet Buday Dezső^képviselő úr in­dítványozott. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ezt a pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a Buday Dezső képviselő úr által indítványozott pótlást elfogadta. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt bocsá­natot kérek azoktól a szónokoktól, akik a fo­lyamatban lévő javaslat tárgyalásához hozzá akartak szólani, hogy a minisztereknek bizto­sított joggal élve, most kértem szót azért, hogy az 1930/31. évi költségvetést beterjesszem a t. Háznak. (Halljuk! Halljuk!) Egy nehéz év eltelte után nyújtom be ezt a költségvetési javaslatot. Nehéz volt ez az év azért, mert világgazdaságilag is nehéz volt, és ez a mi hazai közgazdasági viszonyainkra is természetesen kihatott. De nehéz volt azért is, mert a búzaár rendkívüli csökkenése bennünket, mint búzaexportáló államot természetesen job­ban sújtott, mint más államokat, s nehéz volt ez az év különösen azért, mert a rendkívüli tél hat vármegyében olyan fagykárt okozott, amely ott katasztrofális gazdasági viszonyokat eredményezett. Tavaly országos határozatot méltóztattak hozni, amely arra utasította a kormányt, hogy kövessen el mindent a további takarékosságra, hogy a kiadások apasztásával a közterhek is továbbra enyhíthetők legyenek. A költségvetés összeállításánál a kormányt ez az országos határozat irányította. Az el­múlt év folyamán végrehajtottam azokat a törvényeket, amelyeket tavaly méltóztattak hozni; végrehajtottam különösen azokat az enyhítő rendszabályokat, amelyekre e törvé­nyek nekem felhatalmazást adtak. Rendeztem azokat a régi adóhátralékokat, amelyek külö­nösen a fővárosban, ide a vidéken is erősen nyomták az adózókat, s ezáltal lehetővé tettem, hogy rendezettebb adóviszonyaik mellett a jö­vőben jobban elviseljék közterheiket. Ez a rendezés elég nagyarányú volt, mert a székesfővárosban 24.000 egyént érintett és 13 millió adótörléssel járt, a vidéken pedig 50.000 embert érintett és 6 millió adótörléssel járt. Összesen tehát 74.000 egyénnél rendeztettek az adók, s hozzászámítva a törvényhatósági, illetve községi adókat is, amelyek ezzel kapcso­latban rendeztettek, összesen 19 millió adót töröltünk. Az országos (határozaton kívül az állami bevételek csökkenő irányzata is azt paran­csolta, hogy az államháztartás kiadásait lehe­tőleg csökkentsük. A benyújtott javaslatban kereken 30'5 millióval csökkennek az állami kiadások. Ezt a csökkenést ne méltóztassék le­kicsinyelni. Ez a csökkentés, ha figyelembe vesszük, hogy a költségvetésbe feltétlenül be­állítandó, vagyis nem csökkenthető tételek ösz­szege 364 milliót tesz ki, vagyis egész költség­vetésünknek kereken egynegyedrészét képezi, s ha figyelembe vesszük azt, hogy ezen kívül ott vannak az állami tisztviselői fizetések, ame­lyek nem csökkenthetők minden előzetes elő­készítés nélkül, akkor ezt az összeget nem lehet olyan kicsinynek tekinteni, amely nem volna igen komoly lépés abban az irányban, mely végeredményben a mi közterheink csökkenté­sére irányul. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon. — Fábián Béla: Csak az adózók nem tudják!) A személyi kiadások további apasztását csak akkor lehet végrehajtani, ha megfelelően

Next

/
Oldalképek
Tartalom