Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-368
Az országgyűlés képviselőházának 368 másnak arra, hogy bizonyos kérdéseket napirendre hozzanak, ennélfogva szükségesnek látja a törvényhozás azt, hogy igenis 40 bizottsági tagnak is megadassék ez a jog. Ez a 40 bizottsági tag a jövőben többet fog jelenteni, mint jelentett a múltban. Miért! Ügyrendünk szerint eddig is 40 bizottsági tag kérhette az összehívását, de az a 40 bizottsági tag a közgyűlésnek csak egynyolcad részét képezte. Ha jövőben, amikor a közgyűlés 200 egynéhány bizottsági tagból fog állani, ugyancsak 40 törvényhatósági bizottsági tag akarata dönthet csak abban hogy vájjon egy rendkívüli közgyűlés osszehívassék-e, vagy nem, akkor már a közgyűlés egyötödének az akarata, a konszenzusa kell majd ahhoz, hogy összehívassék a közgyűlés. De azonfelül nem olyan veszedelmes egy más okból sem. Miért? Azért, mert a törvényhatósági bizottság közgyűlésének a jövőben, úgy, ahogyan ez a törvényjavaslat kontemplálja, sokkal szűkebb hatásköre lesz, mint volt a múltban. Természetes, hogyha a közgyűlés csak egy, a közgyűlés hatáskörébe tartozó tárgy tekintetében hívható össze, akkor tehát a veszedelem kétfelől is csökken. A veszedelem elsősorban csökken, amennyiben a közgyűlésnek egy nagyobb hányada szükséges ahhoz, hogy a közgyűlés összehívás s ék, de a mellett a napirendre tűzhető tárgyak terjedelme is csökken. Mármost ha megfontoljuk újból azt, hogy íme a törvényhozás rációja ebben az esetben az, hogy X törvényhatósági bizottsági tag együttes akarata is elégséges a közgyűlés összehívásához, mert esetleg a hivatalosan a közgyűlés egybehívására hivatott közegek, hatóságok figyelmét valami elkerüli, vagy ők helytelenül ítélik meg, ők talán bizonyos bürokratikus vagy esetleg felülről hatalmilag befolyásolt szempontokból nézik a dolgot, ellenben 40 bizottsági tag a választott bizottsági tagoknak több mint egynegyede ezt szükségesnek látja, szükségesnek íátja tehát a polgárságnak egy olyan nagyszámú reprezentánsa, amely a poígársággal állandóan kontaktusban van, amely jobban meg tudja érteni a törvényhatóság polgári elemének a hívó, vagy parancsoló, vagy sürgető szavát, akkor, ugyebár, nem lehet azt mondani, hogy ez a szükségesség pedig, hogy 40 bizottsági tag felruháztassák egy ilyen joggal, megszűnik akkor, amikor a kánikula kezdődik, mert az élet nem szűnik meg és az élet folyton fölvethet olyan kérdéseket és olyan követeléseket, amelyeknek megtárgyalása a köz érdekében van, amelyeknek megtárgyalása olykor már csak azért is szükséges (Strausz István: A mostani időkben!), hogy a sokszor szunnyadó, kitörésre érő, de kitörésre nem kerülő elkeseredés, a lelkeknek megnyilvánulása a közgyűlés megszólamlása útján valahogyan íeszereltessék. A törvényhatósági közgyűlés egy politikai biztonsági szelepnek bizonyult és ha három hónapig elzárják a bizottsági tagokat attól, hogy a választott bizottsági tagoknak több mint egynegyed része gondoskodhassak arról, hogy bizonyos közérdekű, a polgárság lelkét és vagyonát, sorsát érdeklő kérdések letárgyaltassanak, akkor önök három hónapra egyszerűen brutálisan elzárják ezt a politikai biztansági szelepet. Petrovácz Gyula mélyen t. képviselőtársam utalt arra, hogy alkotmányjogunk .szerint abban az esetben, ha a képviselőház királyi kézirattal napoltatik el, a képviselőknek "ez a bizonyos képviselőház-összehívási joga nem érvényesülhet. Engedelmet kérek, talán mégsem vethető a kettő össze. (Petrovácz Gyula: Csak egy precedens!) Nem vethető össze. A mi alülése 1930 március 1^-én, pénteken. 51 kotmányjogunk fölruházta a törvényhozásnak egyik faktorát azzal, hogy bizonyos esetekben bizonyos hatalmi aktussal, bizonyos királyi, bizonyos fejedelmi aktussal a törvényhozásnak bizonyos időn belül való összehívását a maga akaratától, a maga összehívó akaratától^ tegye ' függővé, de, bocsánatot kérek, kánikula ő szent felségét még nem iktattuk törvénybe és azért, -mert eljön a kánikula, vagy azért, mert a polgármester úrnak, vagy a főpolgármester úrnak üdülni kell mennie, vagy azért, mert a kormánynak kényelmesebb az, íhogy nyáron bizonyos kérdések ne tárgyaltassanak, (Petrovácz Gyula: Az ügyosztályvezető tanácsnokok sincsenek itthon! — Strausz István: Itthon kell lenni most mindenkinek!) ezért nem lehet egyszerűen hatályon kívül léptetni azt a törvényes megfontolást, hogy igenis szükséges flehet a közgyűlés összehívása, hogy igenis előadódihatnak alkalmak és e három hónap alatt is előadódhatik olyan alkalom^ amikor ezzel az intézkedéssel 40 törvényhatóisági bizottsági tag kérésére is össze kell hívni a közgyűlést.^ De, t. Ház, kérdem azt, hogy egyáltalán mi szükség van ennek a nóvumnak felvételére 1 ? Hiszen eddig is megvolt az a jog, hogy 40 törvényhatósági bizottsági tag összehivathasson egy rendkívüli közgyűlést, sőt, ha emlékezetem nem csal, eddig is rendesen minden évben volt nyár, bár néha olyan volt az időjárás, hogy egyesek szerint néha kiesett a nyár. De méltóztatnak tudni arról, hogy azóta, amióta a jelen fővárosi törvény érvényben van, 60 esztendő óta ezzel a joggal csak egyetlen egyszer is viszszaéltek voina, hogy azt a nyári szünetet, egyes tanácsnok uraknak vagy egyes polgármestereknek a nyári üdülését, vagy a törvényhatósági bizottság többségi tagjai vezéreinek az üdülését azok a csintalan ellenzéki pártok bosszantásra használták volna fel és nem engedték volna szegényeket üdülni és örülni és megzavarták volna őket azzal, hogy hétről-hétre újabb rendkívüli közgyűléseket hívhattak öszsze? Kérem: «gouvernener, c' est prévoir». Nem szívesen fordítom ezt latinra, hogy: «gubernare est providere», mert a providere ige gyökeréből nemcsak a Providentia főnevet képezhetem, de ha «gouverner», akkor azt kell mondanom, hogy a «gouverner» az adott esetben, amikor évtizedek hosszú tapasztalata áll rendelkezésre, egyúttal visszatekint és a tapasztalatokból szűri le a jövőre meríteni kívánt rendszabályokat. Kérdemr a multak .tapasztalata igazolja-e ezt a bizalmatlanságot? Igazolja-e ezt a bizalmatlanságot különösen akkor, amikor a mélyen t belügyminiszter úrnak ez a törvényjavaslata gondoskodik arról, hogy az új törvényhatósági bizottság^ egy bizonyos megbízhatóbb összetételben álljon a város színe elé, mint ahogyan eddig történt? A régi, kevésbbé megbízható törvényhatósági bizottságban, amikor 40 bizottsági tag az egész törvényhatósági bizottságnak egynyolcad részét képezte, ez soha nem okozott semmiféle kellemetlenséget és most az új, a megbízható törvényhatóságban annak egyötöd része okozzon, akarjon okozni iiyen zavarokat? Mélyen t. belügyminiszter úr, a kormányzásnak ez a fajtája nem előrelátás. Ebben egy olyan szörnyűséges bizalmatlanság van, egy olyan erkölcsi lekisebbítés van, amely igen ^könnyen ingerelheti azután azokat a bizottsági tagokat arra, hogy ők pedig a jogaikkal, azokkal a jogokkal, amelyeket még ez a törvényjavaslat és az e törvényjavaslat kapcsán megalkotandó ügyrend nekik adni fog, ne csak éljenek, hanem visszaéljenek. Nincs itt visszaélésről szó. Bizalommal,
