Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-380
502 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. ponhoz, ahol öntől, t. miniszter úr, több energiát várok. Mert nem lehet azt mondani, amit a miniszter úr mond, hogy itt a tisztviselőimet fedezem, mert a felelősség csak a minisztert terheli. Hát igen t. miniszter úr, a politikai felelősség, az csak önt terheli, de van egyéb felelősség is, van büntetőjogi felelősség is és van politikai felelősség. (Ügy van!) A miniszter urat fokozottan terheli a politikai felelősség, ha a kezébe tett hatalomnál fogva nem érvényesíti ezeket a felelősségeket, mert amit a miniszter úr itt elmondott, — ne vegye rossznéven — az egy rémregény. Hát lehetséges az, hogy az állammal megvétetnek vállalatokat és utólag derülnek ki szerződések, amelyek súlyos károkat okoznak az államnak? Megvesznek 80% részvényt súlyos áldozatok árán és csak utólag derül ki, hogy van egy misztikus kisebbség, amely misztikus kisebbség nemcsak kisebbségi jogokkal, — mert olyanok nem léteznek — hiaiiem esetleg meglévő szerződésekkel is körülbástyázta magát a magyar állam 80% majoritásával szemben. T. miniszter úr, tudom, hogy nem ön alatt történt, de ki csinálta ezeket a szerződéseket? Ki vizsgálta meg ezeket az ügyekét? A magyar államvasútnál történtek ezek a tranzakciók. Kérdem, vájjon á kereskedelemügyi minisztérium is felülvizsgálta, megnézte-e azokat a megkötött szerződéseket? Senki sem felelős ezért? Hát nincs felelősség? (Friedrich István: Nem a miniszter úr, hanem aki csinálta! — Jánossy Gábor: Az élet csinálta!) Elnök: Csendet kérek. (Folytonos zaj a baloldalon és a középen. — Jánossy Gábor: Egész regény!) r A t. miniszter úr beszélt itt az alelnök fizetéséről és fizetésének nagyságáról és azt mondotta, hogy az inflációs időben létrejött szerződésekről van szó. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nem beszéltem az alelnökökről, hanem a szerződésekről.) De mindenki tudja, hogy az alelnök úrról van szó, az ő szerződéséről... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Miért nem említi a másikat? Miért csak pont az alelnököt? Említse fel éppen olyan bátran a többit is!) Annál rosszabb. A miniszter'úr említse fel. De a miniszter úr nem tett eleget az én kérésemnek, hogy tájékoztassa a Házat számszerű végösszegben arról, hogyan és miképpen néznek és néztek ki ezek a fizetések. A miniszter úr maradt nekem adós a felelettel. En csak azt mondom, ha a miniszter úr nem az államnak a minisztere volna, hanem egy magánvállalatnak volna a delegáltja vagy vezetője, meg vagyok győződve, hogy nem menne olyan egyszerű gesztussal túl az elmúlt időkben történt eseményekké^ szemben, megtalálná a megtorlást, megtalálná az eszközöket, hogy ebben a kérdésben rendet csináljon. T. Ház! Ami mármost magát a Waggons— Lits— Cook kérdést illeti, ismétlem, sohasem kifogásoltam; ha az állam érdekében köt ki valamit a miniszter úr. Azt kifogásoltam, hogy magánérdekek tudnak itt bebújni a közérdek formájába és érvényesíteni tudják a maguk igényeit.. ' Nem tudtam a végén megérteni a miniszter úr megállapítását. Azt mondotta, hogy ha valami jó, akkor elsősorban azzal dolgozzunk. Bocsánatot kérek, nem arról van szó ebben a pillanatban, hogy jó-e Ibusz. vagy nem jó; arról van &M\ hogy idegenforgalmat nem lehet a Vigadó térről csinálni, idegenforgalmat csak kívülről lehet csinálni irodákkal, amelyek ideküldik majd az utasokat. A miniszter úr úgy állította be az Ibusz.-ti.mint valami' nemzeti nagy intézményt. • Azt mondotta, hogy ne becsüljük le a mi neml zeti intézményeinket. (Bud János kereskedelem | ügyi miniszter: Azt mondottam, hogy a mi inI tézményeinket ne becsüljük le mindig. — ÖstÖr : József: Nem nagyon dicsérte az Ibuszt.) Hát I* hazai intézményeinket. Ebben a kifejezésben megállapodhatunk. En már adtam a miniszter úrnak ajándékba ma három darab fényképet. Adok még egy ajándékot. Ez a derék hazai intézményünk, amelynek a miniszter úr korlátlan árusítási jogot adományozott a vasút vonalain, amely a Váci-utcában megcsinálja a maga üzletét, amely odatereli a külföldieket, mit méltóztatnak gondolni, miféle árukat ad el? Egy pár díarabot adok a miniszter úrnak, külön előkészítettem az ő számára. Mindegyiken rajta van az Ibusz. stemplije és ugyanakkor rajta van, hogy Csehszlovákiában csinálták. Souvenir Budapestről, Budapesti emlék. Itt van az egyik játékon. (Friedrich István: Cseh áru! Baracs Marcell: Tulipán! — Derültség.) Itt van a másik. Eá van írva Made in Germany. (Zaj.) Bocsánatot kérek, sokkal komolyabb dolog ez, mint méltóztatnak gondolni. (Simon András: Ez mind idegen gyártmány? — Baracs Marcell: Igen!) Az Ibusz., a mi nagy nemzeti utazási vállalatunk, az idegeneket Budapesten kalauzolja, elküldi és vásároltatja a maga üzleteiben.^Amikor az idegenek bemennek és megvásárolják ezt a holmit, ez a holmi az Ibusz. jele mellett pontosan viseli a németországi vagy csehországi gyárnak jelét, (östör József: Ez bizony botrányos dolog! — Jánossy Gábor: Szörnyűség!) Bocsánatot kérek, én azért adtam a kereskedelemügyi miniszter úrnak ezt az ajándékot, hogy ébredjen fel. (Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rassay Károly: Tisztelettel kérek tíz percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e la kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Rassay Károly: Nem azért adtam oda a miniszter úrnak, hogy derültséget okozzak, hanem, hogy végre lássa a miniszter úr, hogy itt egy magánvállalkozás van az állam pénzével. Mert mindenféle eszköz jó itt arra, ha jutalékot és a jövedelmet fel lehet emelni. A miniszter úr tudja, hogy Magyarországon van kerámiai gyár, amely a tönk szélén áll, és akkor az Ibusz., a mi nagy nemzeti utazási irodánk a külföldieknek budapesti emlék gyanánt csehszlovák gyártmányt árusít. (Barabás Samu: Szégyen gyalázat! — Jánossy Gábor: Megáll a magyar ész!) T. Ház! Rögtön be fogom fejezni. A miniszter úr azt mondotta, hogy külföldön is vannak nemzeti irodák. Igaza van a miniszter úrnak. (Berki Gyula: El kell sürgősen küldeni Keletyt! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Külföldön is vannak nemzeti irodák, de ez csak akkor volna argumentum, ha én az Ibusz. megszüntetését akarnám. Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy Budapesten van egy .úgynevezett nemzeti iroda, pláne, ha nemzeti iroda volna. A világon mindenütt vannak az egyes országok által felállított nemzeti irodák mellett, például Olaszországban vagy Németországban ott van a Cook, és ott van American Express Company, ott van a Waggon Lits. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ezt akarom én is!) Ennek feltétele azonban az, hogy méltóztassék megszüntetni a privilegizált helyzetet. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ezt akarom én is!)
