Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

502 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. ponhoz, ahol öntől, t. miniszter úr, több energiát várok. Mert nem lehet azt mondani, amit a minisz­ter úr mond, hogy itt a tisztviselőimet fedezem, mert a felelősség csak a minisztert terheli. Hát igen t. miniszter úr, a politikai felelősség, az csak önt terheli, de van egyéb felelősség is, van büntetőjogi felelősség is és van politikai fele­lősség. (Ügy van!) A miniszter urat fokozottan terheli a politikai felelősség, ha a kezébe tett hatalomnál fogva nem érvényesíti ezeket a fele­lősségeket, mert amit a miniszter úr itt elmon­dott, — ne vegye rossznéven — az egy rémregény. Hát lehetséges az, hogy az állammal megvétet­nek vállalatokat és utólag derülnek ki szerződé­sek, amelyek súlyos károkat okoznak az állam­nak? Megvesznek 80% részvényt súlyos áldoza­tok árán és csak utólag derül ki, hogy van egy misztikus kisebbség, amely misztikus kisebbség nemcsak kisebbségi jogokkal, — mert olyanok nem léteznek — hiaiiem esetleg meglévő szerző­désekkel is körülbástyázta magát a magyar ál­lam 80% majoritásával szemben. T. miniszter úr, tudom, hogy nem ön alatt történt, de ki csinálta ezeket a szerződéseket? Ki vizsgálta meg ezeket az ügyekét? A magyar államvasútnál történtek ezek a tranzakciók. Kérdem, vájjon á kereskedelemügyi miniszté­rium is felülvizsgálta, megnézte-e azokat a meg­kötött szerződéseket? Senki sem felelős ezért? Hát nincs felelősség? (Friedrich István: Nem a miniszter úr, hanem aki csinálta! — Jánossy Gábor: Az élet csinálta!) Elnök: Csendet kérek. (Folytonos zaj a bal­oldalon és a középen. — Jánossy Gábor: Egész regény!) r A t. miniszter úr beszélt itt az alelnök fize­téséről és fizetésének nagyságáról és azt mon­dotta, hogy az inflációs időben létrejött szerző­désekről van szó. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nem beszéltem az alelnökökről, ha­nem a szerződésekről.) De mindenki tudja, hogy az alelnök úrról van szó, az ő szerződéséről... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Miért nem említi a másikat? Miért csak pont az alel­nököt? Említse fel éppen olyan bátran a többit is!) Annál rosszabb. A miniszter'úr említse fel. De a miniszter úr nem tett eleget az én kéré­semnek, hogy tájékoztassa a Házat számszerű végösszegben arról, hogyan és miképpen néznek és néztek ki ezek a fizetések. A miniszter úr maradt nekem adós a felelettel. En csak azt mondom, ha a miniszter úr nem az államnak a minisztere volna, hanem egy magánvállalatnak volna a delegáltja vagy vezetője, meg vagyok győződve, hogy nem menne olyan egyszerű gesz­tussal túl az elmúlt időkben történt események­ké^ szemben, megtalálná a megtorlást, meg­találná az eszközöket, hogy ebben a kérdésben rendet csináljon. T. Ház! Ami mármost magát a Waggons— Lits— Cook kérdést illeti, ismétlem, sohasem ki­fogásoltam; ha az állam érdekében köt ki vala­mit a miniszter úr. Azt kifogásoltam, hogy ma­gánérdekek tudnak itt bebújni a közérdek for­májába és érvényesíteni tudják a maguk igé­nyeit.. ' Nem tudtam a végén megérteni a miniszter úr megállapítását. Azt mondotta, hogy ha va­lami jó, akkor elsősorban azzal dolgozzunk. Bo­csánatot kérek, nem arról van szó ebben a pilla­natban, hogy jó-e Ibusz. vagy nem jó; arról van &M\ hogy idegenforgalmat nem lehet a Vigadó térről csinálni, idegenforgalmat csak kívülről lehet csinálni irodákkal, amelyek ideküldik majd az utasokat. A miniszter úr úgy állította be az Ibusz.-ti.mint valami' nemzeti nagy intézményt. • Azt mondotta, hogy ne becsüljük le a mi nem­l zeti intézményeinket. (Bud János kereskedelem ­| ügyi miniszter: Azt mondottam, hogy a mi in­I tézményeinket ne becsüljük le mindig. — ÖstÖr : József: Nem nagyon dicsérte az Ibuszt.) Hát I* hazai intézményeinket. Ebben a kifejezésben megállapodhatunk. En már adtam a miniszter úrnak ajándékba ma három darab fényképet. Adok még egy ajándékot. Ez a derék hazai in­tézményünk, amelynek a miniszter úr korlátlan árusítási jogot adományozott a vasút vonalain, amely a Váci-utcában megcsinálja a maga üzle­tét, amely odatereli a külföldieket, mit méltóz­tatnak gondolni, miféle árukat ad el? Egy pár díarabot adok a miniszter úrnak, külön előkészí­tettem az ő számára. Mindegyiken rajta van az Ibusz. stemplije és ugyanakkor rajta van, hogy Csehszlovákiában csinálták. Souvenir Buda­pestről, Budapesti emlék. Itt van az egyik játé­kon. (Friedrich István: Cseh áru! Baracs Marcell: Tulipán! — Derültség.) Itt van a má­sik. Eá van írva Made in Germany. (Zaj.) Bo­csánatot kérek, sokkal komolyabb dolog ez, mint méltóztatnak gondolni. (Simon András: Ez mind idegen gyártmány? — Baracs Marcell: Igen!) Az Ibusz., a mi nagy nemzeti utazási vállala­tunk, az idegeneket Budapesten kalauzolja, el­küldi és vásároltatja a maga üzleteiben.^Amikor az idegenek bemennek és megvásárolják ezt a holmit, ez a holmi az Ibusz. jele mellett pontosan viseli a németországi vagy csehországi gyárnak jelét, (östör József: Ez bizony botrányos dolog! — Jánossy Gábor: Szörnyűség!) Bocsánatot ké­rek, én azért adtam a kereskedelemügyi minisz­ter úrnak ezt az ajándékot, hogy ébredjen fel. (Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rassay Károly: Tisztelettel kérek tíz perc­nyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e la kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Rassay Károly: Nem azért adtam oda a mi­niszter úrnak, hogy derültséget okozzak, hanem, hogy végre lássa a miniszter úr, hogy itt egy magánvállalkozás van az állam pénzével. Mert mindenféle eszköz jó itt arra, ha jutalékot és a jövedelmet fel lehet emelni. A miniszter úr tudja, hogy Magyarországon van kerámiai gyár, amely a tönk szélén áll, és akkor az Ibusz., a mi nagy nemzeti utazási irodánk a külföl­dieknek budapesti emlék gyanánt csehszlovák gyártmányt árusít. (Barabás Samu: Szégyen gyalázat! — Jánossy Gábor: Megáll a magyar ész!) T. Ház! Rögtön be fogom fejezni. A minisz­ter úr azt mondotta, hogy külföldön is vannak nemzeti irodák. Igaza van a miniszter úrnak. (Berki Gyula: El kell sürgősen küldeni Keletyt! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Külföldön is vannak nem­zeti irodák, de ez csak akkor volna argumen­tum, ha én az Ibusz. megszüntetését akarnám. Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy Buda­pesten van egy .úgynevezett nemzeti iroda, pláne, ha nemzeti iroda volna. A világon min­denütt vannak az egyes országok által felállí­tott nemzeti irodák mellett, például Olaszor­szágban vagy Németországban ott van a Cook, és ott van American Express Company, ott van a Waggon Lits. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ezt akarom én is!) Ennek feltétele azonban az, hogy méltóztassék megszüntetni a privilegizált helyzetet. (Bud János kereskede­lemügyi miniszter: Ezt akarom én is!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom