Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

500 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. hogy, nem adta oda magát senki és nem is lehetett volna. (Rassay Károly: Mit nem lehetett volna? — Állandó zaj.) Igaza van Östör igen t. képviselőtársamnak, hogy itt egyébről se hallunk évek óta, mint a részvénytársaságon belül a kisebbség védelméről. Én nem azt mondom itt, hogy ez helyes-e vagy nem helyes. Ez más kérdés. Ha egyszer a kisebbség mégis valamenynyire védi jogait, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) akkor ezt is el kell intézni. Amikor az üzletfelek közt megvan a megállapodás, miért akarjuk ezt lerontani? Nagyon szeretném tudni, miért kívánjuk ezt a megállapodást lerontani? Nagyon helyes volna, ha a megfelelő választ megkapnám. (Rassay Károly: Miért akarja a miniszter úr megvédeni? Nem az a feladata.) Nem védem. (Rassay Károly: De igenis védi! — Zaj.) Elnök: Méltóztassanak a miniszter urat nyugodtan meghallgatni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ezek nem az én feltételeim. Az én feltételeim idegenforgalmiak és gazdaságpolitikaiak. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nem az, én feltételem, de ha barátságos megegyezés van ebben a tekintetben, azt én csak örömmel üdvözlöm, ebben a tekintetben semmi kifogásom. (Baracs Marcell: Hát kinek a feltétele? Amikor a magyar állam és a külföldi vállalat közötti ügyről van szó, miért kell a kisebbséget védeni? — Zaj. — Elnök csenget.) Mondottam, hogy semmiféle monopóliumot nem kap, kijelentettem, hogy monopóliumról nincs szó. A szerződés bizonyos számú évre köttetnék. Tíz kocsiról beszéltem. Tényleg szerepelt, egészen nyiltan megmondom és végeredményben ez ellen sem tudom, hogy micsoda észrevétel van, — nagyon helytelenül van beállítva, mint sine qua non — hogy felajánlottuk a lillafüredi szálloda bérbevételét, mert csak az az elgondolás vezetett, hogyha végeredményében egy ilyen vállalat kezébe jön, azt senkinek rosszalni nem lehet. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem tudom, hogyan lehet ezt kifogásolni. Engedelmet kérek, egyet tudok. Nekem, amikor szerződőfélként állok, egy kötelességem van, az, hogy saját érdekeimet a legmeszszebbmenőleg védjem. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez a tárgyalásoknak pszichológiája, és nagyon gyenge tárgyaló fél az, aki magát kiszolgáltatja. Bármilyen sok tárgyalást folyttattam az életemben, ettől a feltételtől nem tértem el és nem fogok eltérni soha. (Helyeslés jobbfelől) En célt akarok érni, idegenforgalmat akarok fejleszteni, mindenkinek megadom a módot, de ne kívánják, hogy feltételek nélkül próbáljunk elérni valamit, (östör József: Nagyon helyes!) Amint említettem, a tárgyalások még egészen lezárva nincsenek, de a pontok 90%-ában a közeledés megvan. Azt hiszem és majdnem bizonyosra veszem, hogy a tárgyalások eredményre fognak vezetni, mert nekünk is éppen olyan érdekünk, — egészen nyiltan meg kell vallanom, nagy érdekünk — hogy egy ilyen nagy céget itt lássunk és lássuk azt az American Express-t és lássuk a Mitropát és lássuk a harmadikat. (Helyeslés.) Most még pár szóval foglalkozni kívánok azokkal az észrevételekkel... (Friedrich*István: Az Ibusz. mit jövedelmez az államnak?) Hiszen most akarok rátérni. Tulajdonképpen mi a helyzete az üzletvitel szempontjából az Ibusz.nak és mi terveztetik itten? A szituáció az, hogy annak idején, amikor ezek a társaságok átvétettek, szerződéses alkalmazottakkal vétettek át, sajnos olyan szerződésekkel, amelyek jórésziben benne voltak abban a lelki hangulatban, amelyet az infláció és ezek az idők megteremtettek. (Rassay Károly: Infláció volt akkor? 1926. és 1927-ben?) Azok a szerződések sokkal előbbiek. Méltóztassék csak nyugodtan várni. A helyzet az, hogy ezek a szerződések tényleg igen súlyosak és szerintern nem állanak semmiféle összhangban azzal, hogy itt az állam részéről támogatott vállalattal állunk szemben. (Ügy van! Ügy van!) Ezt nyiltan megmondom és ezt állom. (Jánossy Gábor: Helyes álláspont!) Ezért határoztam el magamat arra, hogv bár teljesen tisztában vagyok abban a tekintetben, hogv fennálló szerződésekkel állok szemben, mégis a takarékossági bizottság szép munkája alapján belemélyedve ebbe a kérdésbe, magam felvettem a tárgyalásokat az illető urakkal és megmondottam nekik: Elismerem a szerződések jogi erejét, de viszont szembeállítom a közmorál erejével. (Elénk helyeslés.) ök maguk sem látták eredetileg, hogy hova fognak fejlődni a dolgok, mert egyrészt más alapon gondolták az infláció időszakában s amint nem látták, ők sem látták, hogy milyen eredményeket szülnek a szerződések, másrészt nem látták a forgalomnak azt az alakulását, amely bekövetkezett és ebből származtak és alakultak ezek a nagy jövedelmek. Ezzel szemben bejelentem, hogy az ő hozzájárulásukkal és megértésükkel — ezt alá kell hiïznom, mert ők is helyezkedhettek volna mereven más álláspontra, ha a szerződés alapján állanak—a szerződés alapján kértem, hogy ezen az alapon próbáljunk meg olyan helyzetet teremteni, amelyet az egész közvélemény megnyugvással lát és amelyből látja, hogy mi igenis ezt a vállalatot olyan irányba akarjuk terelni, amely céljának megfelel és amelynél túlzott jövedelmek nem állanak fenn. Ebben a tekintetben a következőkre mutatok rá. Először is a tartalékolás és leírás nélküli jövedelem után a jutalék az alelnöknél 4% volt, a vezérgizgatóknál 8%. (Zaj.) Ezt lehetetlennek tartottam. (Friedrich István: A bruttójövedelemből?) Nem! (Zaj. — östör József: Mit sütsz, kis szűcs?) A tartalékolás és leírás nélküli jövedelemből. Ennek következő módosítását kívántam a szerződésben: Nem vagyok hajlandó magamévá tenni ezt raz elszámolást! (Elénk helyeslés.) Nem^ vagyok hajlandó belső és külső mérleg alapján egyszerre tárgyalni. Az elszámolásban minden körülmények között át kell vinni, hogy azok a jutalékok, amelyek kifizettettek, a jövő évben megterheljék azt az összeget, amelyet kiosztanak, amely tulajdonképpen ilyen jutalék megállapítására szolgál, másrészt a jutalékmennyiséget sikerült a felére redukálnom. (Rassay Károly: Hogy néz ki ez számszerűleg?) Majd rátérek erre is. A következő feltétel az volt, hogy megoldást kívántam abban az irányban, hogy a végrehajtó bizottságban >az igazgatók és az alkalmazottak díjazásban nem részesülhetnek. A végrehajtó bizottságnak ők referálni kötelesek. Az alelnöknél a kétszeres összeg leszállíttatott egyszeres összegre, a két vezérigazgató pedig erről lemondott. A harmadik dolog az. hogy mindkét vezérigazgató lemond az autóhasználatról és autótartásról. (Jánossy Gábor: Helyes, villamoson is lehet járni!) A negyedik dolog az, hogy a rendelkezési alap, amely körülbelül 20.000 pengő volt, kivétetik az alelnök hatásköréből, mert ilyen rendelkezési alap részvénytársaságnál nincs. (Rassay Károly: Még államnál sem kellene!) Mindezek talapján az a bevétel, amely az államnak, helyesebben a Máv.-nak jut, 140.000 pengővel növekszik. Ez; a mai szerződésnek körülbelül 50%-os le-