Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-380
470 -Az' országgyűlés képviselőházának 3> nem szolgálják azt az erényt, amelyet gyakorolnia kell mindig a polgárnak akkor, amikor az ő engedelmességéről van szó, de nem kell gyakorolnia soha, ha az ő jogainak érvényesítéséről van szó. Nekem az a meggyőződésem, hogy erre az elhibázott, elvétett és elhamarkodott intézkedésre nincs szükség. Négy és fél hónapja tárgyaltatják velünk ezt a javaslatot, belemegyünk a részleteibe, dolgozunk itt állandóan, résztveszünk a tanácskozásokban, mindenegyes szakaszt külön-külön mérlegelünk és most egyszerre, amikor már mindennel készen vagyunk, az utolsó pillanatban, amikor már befejeződött a tárgyalás, ide áll a mélyen t. belügyminiszter úr és idead nekünk egy szakaszt, (amelyet, ha előre ideadott volna, akkor az egészet nem kellett volna tárgyalni, az egész törvényhatósági bizottsági szakasz feleslegessé vált volna. Mi rejtőzködik e mögött? Mi a célja ennek 1 ? Mit akar ezzel a miniszter úr? Miért nem mondják meg a tisztelt túloldalról őszintén és egyenesen, miért nem felelnek erre a kérdésre, mert, hogy itt rejtett gondolatoknak, rejtett céloknak kell lenniök, ezt elvitatni nem lehet. Nem érdemli meg a főváros tanácsa azt, hogy ekkora tisztes hosszú múlt után egyszerre egy szakasszal elkergessék a helyérő^ még mielőtt ez a törvény a maga egészében életbelépett volna. Nem érdemli meg a törvényhatósági bizottság sem, nem érdemli meg a székesfőváros közönsége sem és nem érdemli meg a magyar törvényhozás régi tradiciója sem, hogy ilyen hebehurgya, ilyen elhamarkodott intézkedéssel ideálljanak és azt mondják, nincs ennél fontosabb, nincs ennél sürgősebb; az egész várhat, várhat a konstrukció, várhat a választás, várhat a törvényhatóság újjáalkotása, ezt lehet ad graecas ealendas meghosszabbítani. A degradált törvényhatósági bizottság tetszetős a kormánynak, de a teljes jogaival élő törvényhatósági bizottságra nincs szüksége a kormánynak. E helyett kell egy ilyen törvényhatósági tanács, amely zárt ülésekben kormánypárti többséggel fogja elintézni ennek a fővárosnak az ügyeit. Figyelmeztetem a t. kormányt és figyelmeztetem a t. többséget, hogy a székesfőváros lakossága, közönsége már kezdi jelét adni annak, hogy megunta a polgárság azt, hogy vele ilyen módon babráljanak, megunta a polgárság, amely verejtékezik, adót fizet, dolgozik, kínlódik, hogy róla-nélkülle döntsenek, megunta már az e fajta rendeleti intézkedéseket, megunta azt, hogy vele mint elhanyagolható mennyiséggel bánjanak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Öt percet kérek! Elnök: öt percet kér a képviselő úr, méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház megadja. Tessék folytatni ! Gál Jenő: T. Képviselőház! Nem olyan egyszerű és nem olyan nagyon könnyen áthidalható kérdések ezek. Ha ugyanis arról van szó, hogy a törvényhatósági tanács a város vagyoni viszonyait annyira befolyásoló határozatokat hoz, hogy azok nagyon jelentékenyen érintik a polgárságot, nem lesz h,ajlandó arra, hogy ezeket így egyszerűen zsebrevágja. Nem lesz hajlandó erre. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy most már ez mint olyan akarat jelentkezhetik, amellyel szemben nincsen remonstrációnak lehetősége. Elvégre, hogy a törvény tisztelete milyen, azt az élő törvények állapítják meg és ha valaki azt smondja: nekem nem kell ez a törvényhatósági tanács, mert az az élő törvény, amely 1924-ben és 1872-ben hozatott és amelynek . ülése J930 április 10-én, csütörtökön. alapján a törvényhatósági bizottság egyeteme J itt áll, nem tűri meg, hogy ilyen módon, egy szakasszal nullifikálják ezt. Ha pedig azt akarja a kormány, hogy semmisüljön meg minden, ami ezekben a törvényekben van, akkor rendben van, szavaztassa meg ezt a törvényt, helyezze hatályon ! kívül az 1872-es és az 1924-es törvényt, de ne járjon el úgy, hogy azt mondja: a maga egéj szében fenntartom az 1872-es törvényt, fenn! tartom az 1924-es törvényt, de ebben a vonatkozásában hatályon kívül helyezem. Nincs joga a miniszter úrnak ahhoz, hogy olyan rendeletet bocsásson ki, és hiába kapja meg rá a törvényes felhatalmazást, az a rendelet mindig contra legem lesz, mert az a. rendelet, amely az 1872-es és 1924-es törvények igénybevétele nélkül bocsáttatik ki, sérteni fogja mindig a törvényt s olyan állapotot teremt Budapesten, amely először nyugtalanságokban, ké, sőbb pedig, nem tudom miben fog mutatkozni. Kétségtelen azonban, hogy a lelkek élkeserítéséhez tartozik az, ami itt megy. Mintha az egész vonalon szándékosan arra gondolna a kormányzat és arra törekednének az urak, hogy itt az elkeseredés nőttön-nőjjön, mintha itt arra <a szörnyűséges lelkibánatra, amely megüli az embereket a súlyos gazdasági viszonyok folytán, abszolúte nem kellene gondolni. Egészen olyan az, mint ahogy régente Ausztriát emlegették, amely nem törődött egyébbel, mikor rengett alatta föld, mint >a<z előnyös házasságok kötésével. A t. kormány is, amikor látja, hogy az exisztenciák hogyan pusztulnak el napról-napra és az egyes osztályok hogyan süllyednek le ,a nincstelenség állapotába, ráér ilyen jogászi gimnasztikával foglalkozni, ráér ilyen fejelésekkel foglalkozni és ráér arra a jogi vitára, hogy ő majd megmutatja, hogy ez igenis helytálló, hogy igenis a többi törvény mellett életbe lehet léptetni ezt a külön tör; vényt. Ez játszás a tűzzel, ez kissé könnyelmű módja az ország ügyei kezelésének. Nekem az volna a meggyőződésem, hogy a t. kormánynak az utolsó pillanatban nem azt kellett volna tennie, hogy egy fejelő szakaszt ad ide elénk, és .a törvényhatósági bizottság egyetemét megsemmisíti, hanem az lett volna feladata az utolsó pillanatban, hogy miután eltöltetett négy és fél hónapot velünk egy ilyen törvény taglalásával és magyarázgatásával, amelyre e pillanatban semmi szükség sincs, visszavonta volna ezt és idejött volna a gazdasági élet javítását célzó javaslataival. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy az a bizonyos gyorsaság, amely a törvényhozást nálunk jellemzi, csak olyan vonatkozásokban mutatkozik meg, mint amilyen az, hogy a mélyen t. belügyminiszter urat képviselő igazít ágügyminiszter úr most az igazságügyszolgáltatás gyorsítását kívánja tárgy altatni. Nem ez a gyorsaság, nem ez a meggondolatlanság kell, hogy jellemezze a törvényalkotás módját, mert ez a gyorsaság az alaposság, a régi magyar intézmények ellenére történik. Ilyen alkotásokhoz szavazatomat nem adhatom s azért nem fogadom el ezt a módosítást. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Ki a következő? Urbanics Kálmán jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Az elnök úrhoz az imént kérdést intéztem a házszabályok alkalmazását illetően. Természetesen abban a magyarázatban, amely elhangzott, köteles tisz-
