Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-378

434 Az országgyűlés képviselőházának 378. ülése 1930 április 3-án, csütörtökön. sék el, illetve, hogy az előadó úr előterjesztésével • egyetértünk-e vagy nem, állást nem foglaltunk, nem foglaltunk pedig állást (Zaj. — Elnök csenget.) abból a szempontból, mert az, hogy ebbe a törvénybe mit vesznek bele, vagy mit nem vesznek bele, ránk nézve immár egészen közömbös, mert az egész törvény rossz, csapnivaló és jóvátenni nem lehet. Bizonyos, hogy az álláspontunk végig az volt, és ennek számtalanszor hangot adtunk itt a tárgyalások során, hogy az önkormányzat elvi álláspontján vagyunk, ezt védtük, ezért küzdöttünk, de egyetlenegy javaslatunkat sem fogadták el. Mi nem tárgyaltunk a kormánnyal sem előzetesen, sem utólagosan, mert igenis tisztában voltunk azzal, hogy ezt a törvényt két párt testére alkották, a Kozma-párt és a kereszténypárt testére és ezzel a törvénnyel akarják azokat megmenteni. Tisztában voltunk azzal is, hogy a belügyminiszter úr felfogása teljesen a két párt álláspontját teszi magáévá. Kozma képviselőtársunk házalt ezzel a szakasszal, azt hiszem, mindenkinél; mi nem adtunk neki igenlő választ, s ha voltak is parlamenti csoportok, amelyek esetleg helyeselték, vagy semlegesen vették ezt a kérdést, de a mi parlamenti csoportunkból ebben a kérdésben senki sem foglalt még állást. Ez a tiszta helyzet ebben a kérdésben, úgyhogy nekem ezt meg kellett állapítanom, mert hiszen nyilvánvaló, hogy aki látta a mi küzdelmünket ennél a törvényjavaslatnál, az a mi intenciónkat félre nem értheti. Elnök: Rassay Károly képviselő úr szintén a házszabályok 143. §-ának alapján kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Rassay Károly: T. Ház! A belügyminiszter úr felszólalása késztet arra, hogy egyik-másik kijelentését helyreigazítsam. Ezt megelőzőleg azonban legyen szabad Farkas István képviselőtársam figyelmét felhívnom arra, hogy amit én itt elmondottam és a szociáldemokratapárttal kapcsolatban is említettem, és amit nagymértékben alátámasztott a szociáldemokratapártnak az utolsó percben a vitától való elállása, azt én nemcsak ma mondtam képviselőtársaimnak, hanem már tegnap felhívtam a figyelmüket, hogy a másik oldalról olyan beállításban szerepel ez a kérdés, mintha a szociáldemokratapárt a maga részéről ezt jónak, helyesnek és elfogadhatónak ítélte volna meg. (Farkas István: Tévedés!) T. képviselőtársam, ez nyilvánvalóan arra a terrénumra tartozik, amit a belügyminiszter úr úgy jellemzett, hogy nem szükséges okvetlenül az, hogy Rassay mindent tudjon. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Itt nem is tudhat semmit, mert nem tárgyaltam senkivel!) Igen t. miniszter úr, már felmerült ez a kérdés, a konferenciára való meghívás és az azon való meg nem jelenés kérdése, a múltban is. Hát, ami az én személyemet illeti, a belügyminiszter úr nagyon jól tudja, hogy miképpen áll ez a helyzet. A belügyminiszter úr úgy adta elő most a dolgot, mintha itt ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalására, vagy megbeszélésére hívott volna meg engem, vagy képviselőtársaimat. Ez nem áll. Még az őszkor történt, hogy a belügyminiszter úr szíves volt meghívást küldeni egy ismertetésre, tehát nem tárgyalásra, hanem egy tervezet ismertetésére. Ugyanaz nap délelőtt Ripka főpolgármester úr is meghívta a városházi pártok vezetőit ugyanazon tervezet ismertetésére és mielőtt megtörtént volna ez az ismertetés, a két kormányt támogató pártnak a nyomása alatt a miniszter úr kijelentette, hogy azon módosítások fognak történni és ez a tervezet nem tekinthető végleges javaslatnak, így történt, ugy-e? T. Ház! Ilyen körülmények között talán nem méltóztatik tőlem rossz néven venni, ha én a belügyminiszter úr meghívását udvariasan elhárítottam, mert egy olyan tervezet ismertetésére elmenni, amely tervezetre vonatkozólag maga a belügyminiszter úr kijelenti, hogy bizonyos politikai nyomás, vagy tárgyalás hatása alatt nem tekinthető végleges szövegnek és más javaslatot készít, az én elfoglaltságom mellett nincs időm. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Azért tervezet!) Igen t. miniszter úr, csak a t. képviselőtársaim felvilágosítására, — akiknek jóhiszeműségét én teljes mértékben akceptálom, — tartom ezt szükségesnek elmondani. A későbbi idők folyamán nem volt alkalmam a belügyminiszter úrtól meghívást kapni, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Senki sem kapott!), mert nyilvánvaló, — utalt a miniszter úr erre, —hogy nem a legnagyobb gyönyörűség az ilyen tárgyalásokon résztvenni, azonban kötelességszerűleg elmentem volna, ha ennek a tárgyalásnak egy jottányi komolyságát láttam volna. Annak pedig hogy nem a miniszter úrhoz fordultam közvetlenül esy ilyen pártközi konferenciának összehívása tekintetében, két oka van. Az egyik oka az, hogy a miniszter úr olyan merev álláspontot foglalt el kezdettől fogva sajtóbeli nyilatkozataiban, parlamenti magatartásában ezzel a javaslattal kapcsolatban, hogy semmiféle reményem nem lehetett abban a tekintetben, hogy a miniszter urat bizonyos módosításokra kapacitálni tudom. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A i avaslatnál nehéz, a tervezetnél lehet!) A tervezet kérdését már letárgyaltuk. A javaslatnál is méltóztatott azonban egy csomó módosítást benyújtani, tehát mégis kapacitálható volt, csak nem erről az oldalról, hanem kapacitálható volt azok részéről, akik a maguk hatalmát akarták a miniszter úr javaslatával biztosítani. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Bizonyos, hogy ez így • van?) Rögtön rá fogok térni erre, mert-ezt szükségesnek tartom egyéni presztízsem szempontjából szintén elmondani. T. Ház! Másodszor azért fordultam a miniszterelnök úrhoz, mert erre volt egy precedens. Amikor a fővárosi javaslatot 1925-ben tárgyaltuk és amikor az akkori belügyminiszter úr a minisztertanácson letárgyalt javaslatot érthető merevséggel képviselte, mert hiszen egy politikai javaslatról volt szó, akkor a miniszterelnök úr a saját elnöklete alatt a belügyminiszter úr bevonásával hasonló kérelemre összehívott egy pártközi konferenciát és az a pártközi konferencia nyugodt atmoszférát teremtett a javaslat tárgyalására. Azt hiszem, hogy ez a precedens ugyanazon miniszterelnök úr személyével szemben feljogosított engem arra, hogy egy pártközi konferencia összehívására nézve ilyen súlyos viszonyok közepette, — mert a miniszterelnök úr Hágába utazott és ugyanakkor volt a jubileumi ünnepély is, — a kérésemet előterjesszem. Természetes dolog, én nem a belügyminiszter úrral akartam egy magánüzletet kötni a fővárosi javaslat tárgyalására, hanem a miniszterelnök úr felkérésével, helyettesének bevonásával akartam egy becsületes, •nyílt tárgyalást, ahol nincsenek terrénumok, amelyeket az egyik félnek szabad tudni, a másik félnek nem jó, ha tudja; akartam egy nyilt, becsületes tárgyalást, ahol az elvek és az eszmék Összeütköznek és egy becsületes kompromisszum létrejön. A minisz-