Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-368
Az országgyűlés képviselőházának 368. ülése 1930 március 14.-én, pénteken. 35 résziéről. Hát a pártok komolysága csak garancia lehet! Miniszter úr, önnek olyan fontos az* hogy nyári szünet idején ne üljön össze a rendkívüli közgyűlés*? Nem tudom megérteni, hogy miiért*? A t. előadó úr, mint bizottsági tag, vagy X. Y. pártvezér ne lehessen felcitálható nyaralóhelyéről akármilyen fontos is egy ügy a főváros lakossága szempontjából, ne lehessen őket megzavarni az egyéni kényelem miatti Éra ezt az elvet nem vagyok hajlaindó magamévá tenni. A köz'életi munkának ilyen kényelmes beosztása olyan furcsa és különös elv, amely mindnyájunkkal szembeni a közönség részéről joggal keltheti fel a legnagyobb bizalmatlanságot, hogy mi így akarunk a közéleti tevékenység elől elzárkózni. Ezt fel is lehet használni nagyon a törviényhatóság ellen, a törvényhatóság tekintélyét le lehet járatni vele s méltóztassék elhinni, hogyha ezt törvénybe iktatjuk, ennek nagy visszhangja lesz, A főváros közönsége csodálkozva fogja megállapítani hogy: íme, az urak törvényben biztosítottak maguknak vakációt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem!) Hiába méltóztatik azt mondani, hogy nem, mert úgy lesz és ebben igaza is lesz. Én tehát tisztelettel kérem, méltóztassék az előadó úr módosításait mellőzni az elmondott indokoknál fogva, mert mi, fővárosi lelkiismeretes pártok, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a magunk számára ilyen előnyöket és kedvezményeket biztosítsunk törvényben. Lehet, hogy kényes ügyek fordulnak elő az ellenzéki pártok által összehívott rendkívüli közgyűlés során, de ezeket a kényes ügyeket úgyis le kell egyszer tárgyalni, mert nem lehet kikerülni őiket. (Usetty Béla előadó: Nem is akarja senki!) Ha ezeket a nyári hónapokban akarjuk a közgyűlés elé vinni, ezt megakadályozni nem lehet. Kérem az előadó úr módosításának elvetését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) I Elnök: Szólásra következik*? Fitz Arthur jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! A túlsó oldalról állandóan hangoztatni szokták, hogy a bírói ítéleteket tiszteletben kell tartani ellenzék tagjai nem egyszer részesülnek ilyen kioktatásban a miniszter urak részéről is. Most, amikor a közigazgatási bíróság hoz egy olyan ítéletet, amely nem tetszik az igen. t. belügyminiszter úrnak, nem azt teszi a belügyminisz ter úr, hogy ennek levonná a konzekvenciáit, (Scitovszky Béla belügyminiszter: A törvényhozás teszi! — Bródy Ernő: A bíróság ítéletét korrigálják!) hogy ugyancsak meghajolna a legfelsőbb bíróság ítélete előtt, hanem ... (Scitovszky Béla belügyminiszter: A törvényhozás nem hajolhat meg, én igen!) Ön is meghajolhat. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Én meghajlok, de a törvényhozás nem hajolhat meg, mert az szuverén!) Ezt a törvényhozásnak is respektálnia kell! A belügyminiszter úr és a többségi párt nem bírja el, hogy a közigazgatási bíróság, tehát egy legfelsőbb bírósági fórum merészelt egy kérdésben más álláspontra helyezkedni, mint amilyen álláspontra helyezkedett korábban a belügyminiszter űr és ezért másris idejönnek és, korrigálják a közigazgatási bíróság ítéletét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől.) Mert mást nem lehet kiolvasni abból a módosításból, amelyet a 30. §-hoz az előadó úr beterjesztett. Sőt tovább megyek. Ha az ember az előadó úr által beterjesztett módosítást tüzetesen átnézi, akkor ebből azt látja, hogy ez a mondatszerkesztés, amely itt van, különösen az első bekezdésire vonatkozólag homályos és félreértésre alkalmas. Ahogy én ismerem ezt a kormányzatot, ahogy én ismerem azt a szellemet, amellyel a belügyminiszter úr intézi a főváros ügyeit és ahogyan interpretálja már az eddigi törvényt is, nagyon tartok attól, hogy azért olyan homályos és azért olyan félreértésekre alkalmas ez az első bekezdés, hogy a belügyminiszter űr ezzel azt a jogot is, amely eddig a rendkívüli közgyűlés tartásánál az egyes törvényhatósági bizottsági tagot vagy az összehívókat megillette, a jövőben e szövegezés alapján elkoboztathassa. Ebbe a szövegbe ugyanis azt lehet belemagyarázni, hogy abban az esetben, ha a törvényhatósági bizottsági tagok egy része, nevezetesen 40 bizottsájgi tag — amint ez a miniszter úr által beterjesztett javaslatban bennfoglaltatik — összehívhatja a ' rendkívüli közgyűlést, az összehívóknak még annyi joguk sincs meg, amennyi megillette őket az eddig érvényben lévő törvényes ügyrend alapján, hogy legalább az összehívók nevében valaki megindokolhatta a rendkívüli közgyűlés összehívásának szükségességét. Itt, legalább ezen szöveg szerint (Buday Dezső: Az lehetséges ezentúl is!) lehet ennek a rendelkezésnek olyan magyarázatot is adni, hogy még erre sincs lehetőség. Egyszerűen összeülne a rendkívüli közgyűlés negyven bizottsági tagnak a rendkívüli közgyűlés összehívása iránti kérelme alapján és anélkül, hogy mód adatnék arra, hogy az összehívók közül valaki megindokolja a rendkívüli közgyűlés összehívásának szükségességét, egyszerűen szavazással döntenek abban a kérdésben, hogy megindokolható-e az összehívás szükségessége, igen vagy sem. És ha a többségnek úgy fog tetszeni ... (Bródy Ernő: Az indítványt sem lehet megindokolni?) Ezen szövegezés szerint nem. (Bródy Ernő: Hallatlan! Ez rosszabb a mai helyzetnél!) Sokkal rosszabb. Éppen erre hívom fel a Képviselőház figyelmét (Bródy Ernő: Akkor csukják be a városházát! "Felesleges ez az intézmény! Tessék a belügyminisztériumban egy osztályt felállítani és becsukni, a városházát!) E magyarázat, illetve e módosítás szerint... (Szilágyi Lajos: Eyen javaslat előterjesztésére is, kapnak előadót!) Elnök: Csendet kérek. (Szilágyi Lajos: Akadt kénviselŐ, aki azt képviseli. Nem mindenki vállalná. — Zaj.) Csendet kérek! (Bródy Ernő: Tessék becsukni az egész városházát! Fölösleges! — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, hogy az olyan természetű megjegyzésektől tartózkodjanak, amelyeknek személyes élük van képviselőtársaikkal szemben. Egyébként pedig kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben és ne szóljanak közbe. (Nagy £a$. — Bródy Ernő: Csukiák be az egész városházát!) Csendet kérek! Kérem Bródy Ernő képviselő urat, ne tessék állandóan közbeszólni. Györki Imre: Abban igaza van Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak, hogy a régi parlamentben nem akadt volna képviselő^ aki ilyen lehetetlen javaslat előterjesztésére vállalkozott volna, amely az önkormányzat jogainak ilyen nagymérvű csorbítását foglalja magában. De éppen úgy nem akadt volna a múltban miniszter sem, aki ilyen módon akarná az autonómia jogait megcsorbítani. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék az olyan megjegyzésektől, amelyeknek személyes élük és sértő színezetük van, tartózkodni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalőn. — Bródy Ernő: A budapesti városháza fuit, megszűnt.) Bródy Ernő képviselő urat figyelmeztetem,
