Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. törvénynek is az volt a hibája, hogy a kormány­nak nem volt megfelelő felügyeleti joga és ennek folytán az ellenőrzést nem tndta kellő hatályossággal gyakorolni. Ezért kellett ebben a törvényjavaslatban megfelelő felügyeleti jog­ról gondoskodni. Itt úgy kontempláltuk ezt a felügyeleti jogot, hogy az autonómián sérelem még se essék és ez a felügyeleti jog csak abban a mértékben és abban a terjedelemben legyen gyakorolható, amint ezt a törvényjavaslat is akarja, vagyis az az autonómiával összeegyez­tethető legyen. (Jánossy Gábor: Ahogyan ed­dig is megvolt!) Eddig is megvolt, de nem abban a mértékben, ahogyan szükséges lett volna. Mert magának a főpolgármesternek sem volt meg a múltban az a hatályos ellen­őrzési joga, ami ebben a törvényjavaslatban részére már biztosíttatott. Magam is tapaszta­latból tudom, hogy bármennyire is méltóztat­nak hangsúlyozni és mindig nyomatékkal ki­emelni, hogy a belügyminiszter miért nem te­szi ezt és miért nem teszi azt, legtöbb esetben azért nem tudta megtenni a szükséges intéz­kedéseket felügyeleti és ellenőrzési noganál fogva, mert nem volt meg a megfelelő törvé­nyes bázisa. Es a belügyminisztert eljárásá­nak hatályosságában mindig feszélyezi az — és feszélyezett engem is, — iiogy olyan intéz­kedéseket tegyen, amelyekre a törvény neki megfelelő bázist nem ad. Ezzel intézkedései meglehetősen hatálytalanokká lesznek. Tehát, hogy ezeknek az intézkedéseknek is megfelelő tekintélyük, súlyuk és eredményességük le­gyen, kellett ebben a törvényjavaslatban ilyen megfelelő felügyeleti és ellenőrzési jogról gon­doskodni. Azok a módosítások, amelyeket az előadó úr és F. Szabó Géza igen t. képviselőtársam előterjesztettek, a reszortminiszter urak fel­ügyeleti jogkörére vonatkoznak. Ez a kérdés a közigazgatási bizottságban meglehetősen részle­tes megvitatást nyert. A magam részéről lehe­tetlennek tartottam, hogy ezt a felügyeleti jo­got speciális szakkérdésekben is maga a bel­ügyminiszter gyakorolja. Ez nem érdeke a szé­tszékesfővárosnak, nem érdeke a kormányzat­nak és nem érdeke a nagvközönségnek sem, mert evvel csak az elodázásnak, az ügyek elto­lódásának lehetőségét teremtjük meg és idő­veszteséggel intézzük el ezeket az ügyeket, (Ügy van! Úgy vaml jobbfelöl), mert a belügyminisz­ter úgyis kénytelen ezeket áttenni azokhoz a miniszter urakhoz, akiknek reszortjába tar­toznak ezek az ügyek. (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl) ; Sokkal helyesebb tehát már az egyszerűség szempontjából is, hogy ezek az ügyek közvet­lenül a reszortminiszterek alá helyeztessenek, hogy ők közvetlenül is megtehessék a maguk intézkedéseit. Ezek alapján kérem, méltóztassék az összes egyéb indítványokat elvetve, az előadó úr és F. Szabó Géza képviselő úr indítványát elfogadva, a szakasz többi részét eredeti szövegében elfo­gadri. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A 92. § 1. bekezdése meg nem támadtatván, azt elfo­gadottnak jelentem ki. A 2. bekezdés eredeti szövegével szembenáll F. Szabó Géza képviselő úr indítványa egy új bekezdésre vonatkozólag. Erre az új bekezdésre vonatkozólag kérdem a 1. Házat, hogy ezt az új 2. bekezdést, amelyet F. Szabó Géza képviselő úr előterjesztett, mél­tóztatnak-e elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház az indítvány elfogadja és így az új be­kezdésként lesz beiktatva a szakaszba, a to­ülése 1930 április 3-án, csütörtökön. 407 vábbi bekezdések sorszáma pedig megváltozik. Most következik a 2., 3. és 4. bekezdés felett való szavazás. Itt az eredeti szöveggel szemben­áll Farkas István és társai képviselő urak há­romrendbeli és üuday Dezső képviselő úr egy­rendbeli indítványa. Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, elesik Farkas Istváiü és társai és Buday Dezső képviselő úr indítványa. Kérdem tehát a t. Házat, méltóz­tatnak-e a 2., 3. és 4. bekezdést eredeti szövegé­ben elfogadni, szemben a most említett indít­ványokkal, igen vagy nemí (Igen!) A Ház az eredeti szöveget elfogadta. Egy új 5. bekezdést indítványoz az előadó úr ehnez a szakaszhoz. Kérdem a t. Házat. méltóztatnak-e az új 5. bekezdést, amelyet az előadó úr indítványozott, elfogadni 1 ? (Igen!) A Ház az új 5. bekezdést elfogadta. Következik a 93. §. A jegyző úr lesz szíves felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 93. §4.) Elnök: Az előadó úr kíván szólni! Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! Ja­vaslom, hogy a 93. § 2. bekezdésének negyedik sorában a «külön» szó töröltessék. Ez tudni­illik arra vonatkozik, hogyha a belügyminisz­ter 60 nap alatt nem nyilatkozik, akkor hallga­tólag jóváhagyottnak kell tekinteni a felter­jesztett határozatot. Minthogy azonban az ez­után következő két szakasz is foglal magában a jóváhagyásra vonatkozó rendelkezéseket, és pedig határidőhöz kötve, ez a «külön» szó feles­lege». A 94. § 90 napot mond, a 95. § már 120 napról beszél. Tehát nemcsak külön törvény intézkedik erről, hanem már ebben a törvény­ben is vannak rendelkezések s így értelem­zavaró lenne ez a «külön» szó, azért kérem, méltóztassanak azt törölni. (Helyeslés jobb­felől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Gróf Hiinyady Ferenc! Elnök: Gróf Hunyady Ferenc nincs jelen. Indítványa töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 93. § 2. bekezdésében a törvényjavaslat arról szól, hogy a miniszter, ha 60 nap alatt érdemlege­sen nern intézkedett, a határozatot a hatvana­dik napon hallgatólag jóváhagyottnak kell te­kinteni, amivel szemben Farkas István és társa azt indítványozzák, hogy ne 60, hanem 30 nap legyen elegendő ehhez a hallgatólagos jóvá­hagyáshoz. Azt hiszem, hogy 30 nap, egy hó nap lefolyása éppen elegendő idő arra, hogy a belügyminisztériumban tanulmányozhassák a kérdést és megtudhassák, mit kell arra a fel­terjesztésre válaszolni. Éppen azért, mert itt nincs szó másról, mint osak olyan intézkedés­ről, hogy amennyiben — amint nagyon sok szór megtörténik — valamely sürgős dologról van szó (Jánossy Gábor: Azt úgy is jóváhagy ják!) és egy hónap letelte éppen elegendő volna arra, hogy a válasz leérkezzék, ne kelljen az autonómiának a válaszra 60 napig várnia, ami kor ez nem okvetlenül szükséges. Mert tapasz­talatból tudjuk, hogy még akkor is 60 nap telik el, amikor erre éppen nem volna okvetlenül szükség, de a minisztériumban tudják, hogy nekik van 60 napjuk, tehát ott bevárják a 60 napot. Amit itt a t. előadó úr javasol, hogy az «amennyiben külön törvény nem rendelkezik» kifejezésből a «külön» szó maradjon ki, az nem azért látszik szükségesnek, mintha a további szakaszok ezzel ellentétben állanának, hanem 58*

Next

/
Oldalképek
Tartalom